Drága Látogatóink!
Fogadjátok sok szeretettel az alábbi gondolataimat, abban bízva, hogy rátok talál, és talán sikerül is szívetekkel, lelketekkel magatokévá tenni!
Tudjuk, hogy minket, embereket, mennyire vonz e földi világ minden anyagi jelensége, hívsága, azonban valamiért (valakiért?) még is tekintetünket olykor felemeljük az égre. Szemléljük, kutatjuk fürkészve, amely térben-időben kifejezhetetlen, végtelen terekben boltozódik, szellemi birodalom, amely ugyan távolinak tűnik, részei vagyunk – letagadhatatlanul! -, égi polgárok is vagyunk!
Nem utasíthatjuk, nem tagadhatjuk meg, sőt feladni sem vagyunk képesek.
Micsoda sejtelem… ebben rejlik titkunk, folyvást ismeretlen cél után vágyakozunk.
Micsoda szent kötelék ez…
Ha békét kötünk magunkkal, személyi igényeink megszűnnek, feloldódunk a láthatatlan birodalomban, s ráismerünk isteniségünkre.
Ó, Istenem, mutasd meg nekünk magadat, tedd szentté minden egyes pillanatunkat és láss bennünket szüntelen Jónak és láthassunk Mennyei Fényességedben tündökölni!
Ölelj át atyai karoddal örökre, itt, e földi világ béklyóiban is!
Visnyei Ferenc/Visó
