Vettem kettőt ezerkétszázért és ahogy kipakoltam, csak egyet találtam. Amikor végeztem, kiborítottam a szatyrot, aztán meg a hűtőből szedtem ki mindent, egyenként.. Tudom, hogy két darabot vettem, kettőt.
A zajra kijött a férjem, persze akkor, amikor már készen voltam.
– Hát te mit csinálsz?
– Bevásároltam – válaszoltam illedelmesen.
– De hiszen most rakodsz ki a hűtőből!
– Keresek valamit.
– Csak nem a pénztárcádat?
– Ne idegesíts, a pénztárca megvan, húszezressel fizettem.
– Akkor mit keresel ennyire?
– Vettem paradicsomot.
– Mennyibe került?
– Ezerkétszáz.
– Az egész paradicsomkertet megvetted?
– Ne szellemeskedj! Látod, hogy ideges vagyok.
– Biztosan az almát is megetted?
– Arra már nem jutott a húszból.
– Akkor loptad! – szellemeskedett a férjem.
– És kinek akadt a torkán a csutkája, kivel felezted meg? – tette hozzá.
Nem válaszoltam. Amit kivettem, rakhattam újból a hűtőbe.
Bement a sörével, de az ajtóból visszaszólt.
– Menj szépen vissza, engem nem ismer az eladó, sosem vásároltam nála!
Forrt bennem a méreg, de ő még fokozta.
– Nem engedhetjük meg magunknak!
Majd hozzá tette:
– Két szem paradicsom ezerkétszáz? Pazarlás!
– És te a kocsmában? – vágtam vissza.
– Az hasznosul! Még mindig itt vagy?
A piac öt megálló, kétszeri átszállás. Nem vettem fel a kabátomat, sőt levetettem a cipőt és papucsba bújtam. Majd elővettem két lábast.
– Mit pepecselsz? Azt mondtam, menj érte vissza!
Mennyivel könnyebb dolga volt Miltonnak, ő az egészet elvesztette. Senkii sem kérte számon.
– Ezerkétszáz forintos paradicsom, a naccsága szórja a pénzemet!
Nem feleltem, hogy én is keresek és még a háztartást is ellátom.
Bezzeg Milton! Megírta, mit tudom én, hány flekkben. Elveszett és kész. Az újságíró mindig részeg.
Leadta a cikket, mehetett a pénztárhoz, ő férfi.
– Hol a gyerek? – kérdeztem a férjemet. Túl nagy volt a csend.
– Tényleg – felelte elgondolkodva, le sem tette, fogta a tévé távirányítóját a kezében. – Hát persze, az óvodában!
– Akkor indulás! – keményítettem be.
– Most öltözzek fel újra?
– Naná, hogy! Én nem ismerem az óvónő kerek fenekét.
Radnai István bemutatkozása
80 éve tört ki a Második Világháború, 80 éve törtem ki a magzatburokból. Könnyelműség volt, belátom. Így aztán versekkel és novellákkal büntetem magamat és világot.
Mivel a világ azóta sem javult meg, kritikus szemmel vizslatom a környezetemet éppúgy, mint a múltat, amely ide vezetett. A sorsunk és helyzetünk a forrongó Európában, a szerelem, és az évszakok szépségei, korunk árnyoldalai és reményei helyet kapnak írásaimban.
Tíz év alatt tizenegy kötetem jelent meg.
Nyomtatott folyóiratokban és online oldalakon egyaránt rendszeresen publikálok, konok következetességgel.
Első verseim, prózáim, publicisztikáim az 1970-es években jelentek meg.
