Immár 14. alkalommal rendezte meg a Hódstock Fesztivált a Zöld Szikla Művészet – és Természetvédő Alapítvány töretlenül lelkes kis csapata: Hódmezővásárhely egyik méltán igényes underground találkozóját. Idén teljesen más helyszínen látogathatták meg a vásárhelyiek – mint korábban -, hiszen most a Széchenyi Söröző két színtere adott otthont a kétnapos rendezvénysorozatnak.
A ’80-as, ’90-es években számtalan koncertélmény tette gazdagabbá a város kulturális, zenei életét, azonban valamiért haldokolni látszott a kétezres évektől. Sulyok Zoli (Csülök) barátunk – a tiszta lelkű természetvédő – Varga Patrikkal és Juhász Istvánnal együtt arra gondoltak, hogy újraélesztik az akkor ténylegesen alvó, vásárhelyi könnyűzenei életet. Megálmodták és 2007-től rendszeresen megszervezik a LÖSZ Kulturális Fesztivált is, amely a hagyománytisztelet, a népművészet, néptánc és népzene, de az irodalom értékeivel, de egyéb színes programmal is gazdagítja az erre a programsorozatra ellátogatókat.
A Hódstock első napján, október 11-én pénteken a külső színpadon lépett fel a vásárhelyi WTTD együttes, akik a punk rock és a metál elemeivel, majd a szintén vásárhelyi VolumeFeeder southern metál jegyeivel örvendeztette meg a közönséget. A budapesti ØRDØG is megmutatta magát a rockos stílusával. A belső színpadot foglalta le egy ideig a vásárhelyi ZeneVan és a békési/pesti Another Way együttes, végül a zentai/szegedi Wunnie’s Stones csapata hozta el a grunge, metal és industrial zenei műfajokat az újvárosi sörözőbe.
Másnap két vásárhelyi együttes is játszott: a T34 és a Végletek, akiket nem kell bemutatni, illetve a szentesi/nagymágocsi Angerteat sem. 23 éve az eyperimentális grunge metalt tolják ezerrel, s már nem egyszer tették tiszteletüket ezen a fesztiválon.
Az est várva várt zenekara természetesen a P.BOX volt.
Hű, mit is írhatna jelen sorok írója két zenekarról: a Végletekről és a debreceni P.Boxról?
Előre elnézést kérek azoktól, akik tejes tudósítást vártak volna mindkét napról, ezért csak fenti két együttes koncertjéről adhatok némi képet, videót és szöveget.
Nemrégen kezdtem kinyílni a különböző zenei irányzatok felé, illetve befogadni azokat. Örömmel, lelkesedéssel, nyitottan vártam e két koncertet: hallgattam, néztem és megörökítettem azokat a pillanatokat, amelyekről azt gondoltam, hogy kedves Látogatóink is szívesen vennének.
Persze, jó lett volna egyszerre két helyen is lenni, hiszen ismét két színpadon hallgathatták, nézhették meg az érdeklődők a 4 bandát.
A Végletek együttes az idén ünnepelte 20. születésnapját, így szinte kötelezőjelleggel kellett/illett készülniük rajongóiknak egy jó kis műsorral, s biztosan nem csalódott senki sem, aki csak ott volt, azt kapta, amit várt.
A hard rock vásárhelyi ászai dallamos rockzenével és saját dalaikkal várták közönségüket. Több mint 13 évig nyomták, országszerte több száz koncerttel a hátuk mögött 2012-ben búcsút mondtak egymásnak. Néhány éve azonban ismét összeálltak, és folytatják megkezdett zenei pályájukat.
Amikor hirtelen olyan dinamikus lett a színpad: mindenki tombolt és vele együtt a közönség is.
Először hallgattam a Végleteket színpadon fellépni: elsőnek szimpatikus volt számomra a zenekar. Miért is? Közvetlenek, és persze humorosak is. Tudják hogyan kell kezelni bennünket, a közönséget, azontúl, hogy szövegeik, zenéik értékkel bírnak.
Ez a hang! Micsoda tisztaság! Szögi Ödön énekes elképesztő orgánummal fogott meg, de kivétel nélkül mindenki adta magát, nekünk, a közönségnek: zeneileg, emberileg! Köszi, Fiúk!
Erre a számra aztán mindenkinek felpezsdült a vére, ugyanis Szögi Ödön szólóénekes a Hölgy énekesekkel együtt mindenkit megmozgatott: így vagy úgy. Ezzel a pörgős dallal búcsúzott el közönségétől a Végletek legénysége
Sajnos 2-3 számot technikai okok miatt nem tudtak előadni, ez kicsit zavart, azonban Peti, a dobos tett arról, hogy ne legyünk ritmus és jókedv nélkül a sötétségben.
Nagyszerű show tette emlékezetessé mindenki számára ezt a bulit. Csodálatosan éreztem magam: beleadtak mindent.
Nem szeretnék túl sokat papolni a debreceni P.Box együttesről, hiszen minden megtalálható róluk a neten, ráadásul nem is gondolom, hogy sok újat tudnék írni. Nem ismertem az eredeti P.Boxot, de tudom, hogy Bencsik Samu gitárjátékával, zenekarával együtt, egyedi dologgal örvendeztette meg a világot! Kár, hogy korom miatt nem ismerhettem meg élőben munkásságukat.
Hihetetlen öröm számomra azonban, hogy – nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel! – most kaptam egy kis ízelítőt a magyar rockzenei élet nagyjaitól, Koroknai Árpiéktól is.
Nem tagadom, hogy életem egyik legnagyobb élménye volt őket először hallgatni. Szövegeik, zenéik nagyon megtetszettek: azt gondolom, hogy mélyek, amelyek utat találnak minden lélekhez. Amikor elkezdtek zenélni, arra lettem figyelmes, hogy hirtelen csend lett, már-már megfogni lehetett: tapintható volt számunkra. Koroknai Árpiék elhoztak valamit zenéjükkel, egy olyan dolgot, amit hirdetni kellene! Nagy reménnyel gondolom azt, hogy a rock tényleg elpusztíthatatlan, örökké megmarad!
Végtelen utakon keresünk, és ne adjuk fel, mert megtaláljuk, akit, amit keresünk… nem “… csak a csend szól ránk!” Végtelen utak várnak ránk: szerelmek, barátok, élmények, nemcsak bezárt ajtók!
A Zöld, a bíbor és a fekete c. dal különösen a szívemhez nőtt, ahogyan Visónak is a kedvence, de biztos vagyok abban, hogy nemcsak mi vagyunk így ezzel!
Fogadjátok sok szeretettel!
Kíváncsi lennék Visóval együtt, hogy nektek melyik az a daluk, amelyik értéket ad ?
Írjátok meg nekünk!
Ide várjuk szeretettel leveleiteket:
beni15@kultkocsma.hu
Örök hála Csülöknek, minden kedves, lelkes szervezőnek, támogatónak, akik nélkül nem jöhetett volna létre a 14. Hódstock, ja és nektek, kedves közönség!
Nyitókép: Koroknai Árpád ének, P.Box
Köszönjük Szögi Nórának és a P. Boxnak is a képeket!
Képek: Szögi Nóra/Pandora’s Box P. Box
Videók: Beni
Szövegelők: Beni,
Visó
