Elmúlik a nyár…. Lassan beköszönt természetes körforgás okán az ősz. Sokan fellélegeznek, hiszen elmúlik a meleg is és már nem lehet zokszót ejteni arra a “kibírhatatlan”hőségre.
Hiszen mégis kibírtuk….
Nem értem, nyáron miért nem természetes a hőség?
Igen,tudom,kemence mellett igencsak meg viseli az embert ez az évszak, de vajon erről mit tehet a nyár?Hiszen hamarabb létezett…
Emlékszem, gyermekkoromban tűzőnapon dolgoztunk, segítve szüleinket. Mégsem volt egy zokszavunk sem, pedig a por igencsak csípte testünk, melyet még a hömpölygő vízfolyam sem mosott le, amely a természetes vízkibocsájtásunkból fakadt.
Azzal foglalkoztunk, hogy jól csináljuk a dolgunk és nem az önsajnálat útvesztőjében töltöttük az időt, mely számomra igen értékes… miért kell állandó panaszkodással eltékozolni?
Persze, sokan vannak, akik egészségileg veszélyeztetve vannak a meleg miatt, nem is róluk van szó….
Valaki elkezd kántálni…. és szinte mindenki folytatja…”Kibírhatatlan, mikor lesz már vége a nyárnak?”
Vajon mi szükség van erre?
Jön majd a tél, “zord,” megfagy minden…. még néha az ember is.
Sokan reszketve húzódnak hideg elől a “jó meleg” szobába…. akik megtehetik… mégsem elég…
Nem értem én ezt…
És egyszer csak valaki elkezd kántálni…
Mikor lesz már nyár?
