Kezdőlap Irodalom Irodalom – novella – Radnai István: ÉRVÉNYTELEN EVIDENCIÁK

Irodalom – novella – Radnai István: ÉRVÉNYTELEN EVIDENCIÁK

35
0

A képen a következők lehetnek: István Radnai, ülés és belső tér

Radnai István:

ÉRVÉNYTELEN EVIDENCIÁK

– A tudományos életben egyre elterjedtebb az a vélekedés – kezdte meg előadását – hogy az élet az egyetlen, amibe bele lehet halni.

A teremben egyre hangosabb a morgás, sőt a zajongás is erősödött. Volt, aki nem tudta türtőztetni és bekiabált.

– Még hogy az élet! A születés, tanult barátom. Már a születéssel kezdődik.

– Már Hérodotosz is…

– Az is meghalt? Ne mondja!

– Erató mindennek az oka. Ki kérte, hogy megszülessen? – szólt közbe egy újabb hang.

A tudós azonban sokkal rutinosabb volt annál, hogy zavartassa magát.

– A programozott sejthalál mindennek az alapja. az élet nem létezhet megújulás nélkül. A folyamatok lassulása és egyes esetekben a programozott sejthalál rendjének…

Itt azonban a zajongás, lábdobogás annyira felerősödött, hogy behajtotta jegyzeteit és a hóna alá vette.

Mást azonnal a guta kerülgette volna. A vízió a halálról és a születésről – a valószínűsíthető ok-okozati összefüggés következtében – manifesztálódott volna. Vagy éppen a halálok jelentette volna a cáfolatot?

Az Akadémia ülése félbeszakadt. Politikai hovatartozástól függően csoportokba verődtek és maguk között más köröket és társaságokat pocskondiáztak. Néha egy-egy gúnyos pillantást váltottak, sőt valamely másik csoport inzultálása is megtörtént az érdemes testületben, amelynek életkori átlaga egyre feljebb csúszott a statisztikusok szerint, akik a maguk várában alkottak és az Akadémiát csak kutatásaik célpontjának tekintették. Azonban egyikük sem merte az elhangzott – egymásnak homlokegyenest ellentmondó – tudományos kinyilatkoztatásokat cáfolni vagy megerősíteni.

Így csak a tényre világított rá a statisztika, hogy a halhatatlanok testületéről nyert adatok, a vitaalapul szolgáló referátum kezdő mondatának cáfolatát adták. Maguk közt ezt úgy értelmezték, hogy jó helyre kell születni. Lehetőleg úgy, hogy az Akadémia óvó és védő falai, az impozáns épület belső terei megtartsák a becses személyeket az utókor számára.

Ez azonban a feltörekvő nemzedékeket irritálta. De hiába. A felvetett örök igazság, miszerint a halál a születéssel kezdődne, csak azokra érvényes, akik rossz helyre születtek. Ez a dialektikus igazság évtizedek óta tartja magát a falakon kívül, mivel az épületbe rendes tagként bejutni lehetetlen.

A tiszta – de már némileg viseltes – elmélet tartja magát odabenn, a végvári vitézek elszántságával. A szemlélet pedig az elmélet és az ideológia édes gyermeke. Vastag kiadványok készültek, amelyeket jórészt a falakon belül forgatták, mivel a külvilág, a fiatalok mintha bojkottálták volna.

Csak a stréberek – akik reménytelenül, de aspiráltak a halhatatlanságra – forgatták nagy élvezettel. Mondván, hogy a halhatatlanság legendája a századok folyamán veszített evidenciájából. Így a matematikai esélyek változása várható.

Azonban a falak közt sehogy sem akart axiómává vagy dogmává merevülni a születés és a halál közötti korreláció.

– A tudományos életben – kezdte meg előadását, az idegen fülnek darabos és kevéssé dallamos nyelvén – egyre elterjedtebb az a vélekedés, hogy az élet az egyetlen, amibe bele lehet halni.

Az előadása – a fegyelmezetlen, öregedő testületben – sehogy sem tudott a záró következtetésekkel befejeződni. Hiába a rengeteg publikáció és hivatkozás, pedig a tudományos lapokban található számos előfordulás minősítette a szerzőt.

Még, hogy a halál.

Fotó: Radnai István facebook oldala

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét