” keresés… önigazolás… álom… “

Színpad. Sok gyermek álma. Nekem is tetszett, és a reflektorok tüzében magam is álmodoztam kicsit, hisz abban az évben jelentette be az oktatóm a gála előadásunkon, hogy a búcsúzó évfolyam egyik tagja a táncművészetire megy tovább. Csodáltam, hisz az egyetlen fiú volt a sok-sok lány között. Nem a motorok, vagy a foci volt a zsánere, hanem a jazz-balett. Nem követtem napi szinten, de tudtam, hogy a tanulmányai végeztével a Nemzeti Színház tánckarához került. Belül büszke voltam, hogy egykor egy színpadon álltam vele. És most Visnyei Ferenc felkért, hogy készítsek interjút… na nem. Nem vele… csak…. olvassák inkább… Koreográfus, táncművész, oktató. Beszélgetőtársam, Zachár Lóránd Gyöngyösön született, és a Tálentum néptánc és népzenei akadémián tanult.

Hol a határ táncos és koreográfus között? Elkülönül-e ez a művész lelkében egyáltalán?

Úgy hiszem, ez lélekben nem különül el, mint inkább gondolkodásmódban. Másképp használom az agyam koreográfusként, mint táncosként. Ezt akkor veszem észre magamon, mikor néha visszatérek a színpadra és kell némi idő arra, hogy az agy újra visszaálljon táncos üzemmódba.

Klasszikus , modern, absztrakt, kortárs . A műfajok sokszínűségéből melyik a kedvesebb? Tánctechnikák közül sokat alkalmazza a kortárs stílust. Miért?

Megmondom őszintén, számomra mindegy, hogy milyen stílus az, amit épp látok. A minőség számomra a legfontosabb, a mondanivalóval karöltve. Igazán azt sem tudom, hogy én milyen stílust képviselek, mert amit az órákon és koreográfiáimban adok, az belőlem fakad. Nem is szívesen kategorizálom magam ezért…

Koreográfiáiban a fluiditás /folytonosság/ mindig jelen van. Törekszik a harmóniára vele, vagy más okból alkalmazza?

A harmónia számomra nagyon fontos. Mindenben az eklektikában is azt keresem. A fizikális egyensúly miatt egyébként is jelen van, meg akkor is, ha nem tűnik balanszáltnak a mozdulatsor. A harmónia a természet törvényszerűsége.

Vígszínház, Madách, Pécsi balett…. csak néhány a sorból, majd egyszer csak Djazz-ex, Dancworks, Rotterdam Táncakadémia. Mesélne erről az olvasóinknak?

Igen, pályám elején rengeteg helyen dolgozhattam. A Talentum elvégzése után a Budapest Táncegyüttes tagja lettem, ezt követte a Rock Színház, Madách Színház, az akkor frissen alakult Budapest Balett. Voltam tagja a Veszprémi Táncműhelynek is, majd a Budapest Táncszínház következett, ahol kilenc évet töltöttem. Mindezek után, egy rövid időre a Pécsi Baletthez kerültem, majd Hollandia felé véve az irányt, előbb a Djazz-ex majd a Danceworks Rotterdam fogadott sorai közé, ahol végül mint táncos befejeztem pályafutásomat. De Hollandiával máig nem szakadt meg a kapcsolatom, minden évben visszatérek Rotterdamba, hogy tanítsak és koreografáljak a Codarts-on, mint vendégtanár.

A tánc egyetemes nyelv, érzéseink, vágyaink, és álmaink kifejezője, de lehet kapcsolat is kultúrák között?

Szerintem minden művészeti alkotás a lélek kifejezőerején alapul. Függetlenül attól, hogy a mű a világ mely részén születik, kapcsolatban van más kultúrák alkotásaival, hiszen az emberi lélek egyetemes természete köti őket össze.

Úgy tudom tanít is. Egy ön által megálmodott koreográfiát kinek könnyebb „betanítani”? Kikkel könnyebb színpadra vinni? Kiforrott, képzett táncosokkal, akiknek a vérében van a szakma, vagy lelkes, ám még kiforratlan amatőr csapattal, akikben még nincsenek blokkok és gátak?

A koreografálás társas vállalkozás, aminek a legfőbb összetevője az egymásba vetett hit és nyitottság. Amint ez megvan, az alkotói folyamat szárnyra kap és ez a lendület később érezhető a kész koreográfián is.

Blokk. Gát. Van ami megtorpantja, vagy megállítja, lelassítja, mint alkotót, mint művészt?

Számomra leginkább a napi gondok tudjak útját állni a töretlen művészi folyamatnak. Ahhoz, hogy jól menjen a munka, ki kell zárni a külvilágot, mert az alkotásoknak megvan a saját élete, világa és ezt nem rongálhatják külső tényezők.

És most, ha szabadna zárásul valami személyesebbet. Megkérdezhetem ki Zachár Lóránd, amikor legördül a függöny, és kialszanak a fények?

Azt hiszem, hogy azon túl, hogy két gyermek apja vagyok és van egy hobbim, ami kitölti az életemet, az évek rohanása nem volt más számomra, mint önmagam keresése. Az életben fogalmam sincs, hogy ki vagyok. Azt tudom, hogy a színpadon Zachár Lóránd vagyok.

Képek: Zachár Lóránd

Szakál Magdolna