Simonyi Éva
A Szigetet minden évben egyre többen látogatják, így készültünk rá, és a nagy sorbanállást elkerülve átvettük a jegyeinket már délután egy óra körül, minimális sorbanállással. A délutáni órákban mentünk vissza a Szigetre, hogy körülnézzünk, illetve belehallgassunk a Kodelaine előadásába, mielőtt a Nagyszínpad felé vesszük az irányt. A beengedés rendkívül gyorsan történt, szerintem maximum negyed órán belül már bent sétálgattunk, ezért le a kalappal a szervezők előtt.
Kodelaine
Amikor beértünk, akkor viszont már közel sem tudtunk ilyen gyorsan haladni. A körbenézés ekkora tömegben sajnos arra redukálódott, hogy beálltunk egy pultba a Nagyszínpad mellett (az árakról szerintem már mindenki tájékozódott, nem lepődtünk meg, nem lett olcsóbb idén sem), utána tettünk egy kisebb kört a kempingek felé, illetve megnéztük volna a Borfalut is, amit idén már nem találtunk meg szokásos helyén, de már kezdődött a Kodelaine, így az A38 sátor felé vettük az irányt. Kezdésre értünk oda, nem meglepő módon teljesen tele volt a hely. Amúgy sem egy kis zenekarról van szó, de a viszonylag nagy magyar rajongótáboron kívül most az Ed Sheeran miatt kiérkező látogatók és a külföldi szigetelők közül is sokan a “ha már itt vagyok, megnézem őket is” gondolattól vezérelve vették erre az irányt. Mi leghátra álltunk be, épp a sátor “falához”, de olyan elképesztő hőség áradt ki, hogy néhány percenként 1-1 lépést hátrálnunk kellett, hogy ne ájuljunk el. El sem tudom képzelni, bent hogy bírta a tömeg, szinte szanuában éreztem magam, úgy, hogy a sátoron kívül álltunk.
A koncert maga egészen élvezetes volt, bár a nagyon (túl?) könnyed popos zene miatt nekem kicsit matiné feelingem volt, amit inkább otthon ülve egy szombat délután hallgatnék meg, de ekkora tömegben akkora hangulatot nem tudtak csinálni. Lehet, hogy csak a hátsó néhány száz ember dülöngélt ennyire lightosan, de azért a kivetítőt elnézve elöl is inkább csak a legnagyobb rajongók buliztak igazán. Ettől függetlenül örülök, hogy elnéztünk erre is, nem csak megőrülni szeretek járni a Szigetre, kell néha egy ilyen chill koncert is.
Nagyszínpad – és a 60 ezer ember
Na de ami ezután jött….. Ed Sheeran 21.40-kor kezdett, így negyedkor még beálltunk egy pultba, hátha sorra kerülünk. Ez meg is történt, de csak karszalaggal lehetett fizetni, kártyával nem, így üres pohárral indultunk meg a Nagyszínpad felé. (Mint kivettük a körülöttünk lévők szavaiból, az egész Szigeten leállt a rendszer, és nem fogadtak el kártyát.) A színpad rendezői jobb oldalán – tehát, ahol a beáramló tömeg megáll – tettünk egy próbát, hogy oldalról beljebb menjünk, de konkrétan a főútig állt a tömeg, mozdulni sem lehetett, és még csak a színpadra sem láttunk rá. Ezért a kajasoros főúton elindultunk leghátra (ami kb. 10 percbe telt), és megálltunk a legutolsó 5 méteres sávon, ahol még nem volt pult. Épp ráláttunk a színpadra, a kivetítőkre, és még lélegezni is tudtunk, szóval szerintem jobban jártunk, mint nagyon sokan, akik betömörültek előre.
Ed Sheeran
Már hallottam korábban arról, hogy Ed egy szál gitárral tolja le a koncertjeit táncosok, háttérénekesek, zenekar nélkül, így nem lepődtem meg, amikor tényleg egymaga lépett fel a színpadra. Az első dallal bele is csapott egyből a közepébe, a Divide albumáról szólt a Castle on the hill, utána viszont az egyik legdepressziósabb száma jött, a The A Team, amiről elmondta, hogy 18 évesen írta, és azóta minden koncertjén eljátssza. Elhangzott még a Don’t, a Bloodstream, az I Don’t Care (bár utóbbi Justin Bieber nélkül nyilván), a Galway Girl és a Shape Of You is, de szinte az összes dalt felsorolhatnám, hiszen kb. a leghíresebbeket válogatta össze – az egész koncert közben egy Best-Of érzés volt bennem.
Mivel ez volt az első koncertje itt, ezért többször megköszönte, hogy ennyien eljöttek, illetve azt is elmondta, mennyire jól érzi magát. Az utolsó 3 számra még egy magyar mezt is felvett, bár a visszatapsolós részt annyival lerendezte, hogy lement a színpadról átöltözni, és egyből vissza is jött, nem tapsoltatta magát percekig, így sokaknak fel sem tűnt, hogy már az encore rész szól.
A – tömegtől eltekintve – leghátul abszolút élvezhető volt a koncert, Ed hangja nem meglepően tökéletesen szólt, egy hamis hangot nem hallottunk egész koncert alatt, illetve az elején elmondta, hogy minden élőben fog szólni, csak itt felvesz néhány részt, amiből összeépíti a dalt. És valóban, eleinte egy gitár-részt tolt le, aztán a “háttérének részt”, és szép sorban minden dalt felépített (persze a dalok alapja nem élőben szólt). Évek óta vártam ezt a koncertet, és Ed Sheeran nem okozott csalódást, láthatóan imádta minden percét, végig mosolygott, és brit létére rengeteget kommunikált a közönséggel (és hál’ istennek, nem tolta túl a közönségénekeltetős részeket sem).
Elvileg ezen a napon 95 ezren voltak kint a Szigeten, csak a Nagyszínpad előtt pedig 60 ezren. Már voltam kint több telt házas napon az elmúlt években, de ekkora tömeggel még sosem kellett megbirkóznom. Ed Sheeran után még szívesen megnéztem volna a Razorlight-ot is az A38 színpadán, de a vége felé annyira összepréselődtünk, hogy mihamarabb ki akartam jutni. A főúton kb. 20 perc volt a menetidő, de ez is gyorsnak számított, mert én nagyon nekiindultam. Még a K-hídon is rendben kijutottam, viszont nem sokkal később már a tömeget elkezdték szakaszosan kiengedni, hiszen sem a hídon, sem a hév felé nem lehetett rendesen közlekedni. Mire eljutottam a hévhez, már ott is szakaszos beengedés volt, ami egyébként teljesen rendben is van, viszont én is csak a cikkek és videók alapján tudtam elképzelni hogy a bent és a híd előtt összegyűlt tömegben volt, aki egy órát is állt, hogy kijusson.
Persze, lehetett számítani rá, hogy Ed Sheeran-en sokan lesznek, de ekkora tömeget nagyon nehéz kezelni, benne lenni meg pláne elviselhetetlen, így telt házas napokon, aki nem bírja ennyire a tömeget (mint jómagam), annak érdemes lelkileg felkészülni, esetleg egy csendesebb helyen kivárni, amíg a tömeg kiáramlik….
