Kezdőlap Hitélet Verók Tünde rovata – Hitetlenség

Verók Tünde rovata – Hitetlenség

207
0

A hitetlenség

A képhez tartozó alt jellemző üres; Kékség.jpg a fájlnév

   „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés Istennel? Aki ezért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.

  … Engedelmeskedjetek azért Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” /Jak. 4,4. 4,7./

  „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. /Róm. 8.18./

  „Akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.” /Róm. 14,8b/

  Eddig a pénz irányította az életünket. A mennyisége határozta meg, hogy jól éreztük-e magunkat, vagy rosszul? Meg tudtunk-e vásárolni mindent, amit megkívántunk, vagy nem?

  Ha nincs elég pénzünk, akkor rosszkedvűek, idegesek leszünk, hiszen a vágyaink nem lesznek kielégítve.

  Most azonban el kell érnünk azt, hogy már ne a pénz irányítsa a mindennapjainkat, hanem Jézus Krisztus!

  Ne ijedjünk meg a pillanatnyi hiányoktól és szenvedésektől! Soha ne felejtsük el, hogy itt a Földön csak átmenetileg, és egy rövid ideig élünk!

  A tényleges életünk a testünk halála után következik be, és ez az örökkévaló élet!    Tehát, azt kell tekintenünk a valós jövőnknek!

  Ezért sem mindegy, hogy itt, ebben a világban hogyan éljük az életünket. Ne a pillanatnyi, a látszólagos biztonságunk legyen a cél! Ne a pénz irányítson bennünket, hanem bízzuk életünk irányítását az Úrra! Engedjük meg Neki, hogy megtisztítson bennünket, bármennyire fájdalmas is, mert a fájdalom mellett, azonnal kapjuk a vigasztalást.

  Sose felejtsük el, hogy meztelenül jöttünk a világra, és meztelenül fogjuk elhagyni azt.

  Amit mi itt felhalmozunk ebben az életünkben, és értékesnek tartunk, azt az utódaink nem biztos, hogy becsülni fogják.

  Arról se feledkezzünk meg, hogy gonosz erők húzódnak meg a pénz utáni sóvárgás mögött!

  Álljunk ellen a kísértéseknek!

  Egy kedves ismerősöm nemrég kijelentette, hogy semmilyen körülmények között sem akar szegény lenni, és nem akar semmilyen nehézségen keresztülmenni! Ha ez az ára annak, hogy valóban Isten útján járjon, akkor inkább nem kér belőle!

  Ez azért is volt megdöbbentő kijelentés részéről, mert már régóta jár templomba, imádkozik, és azt mondja, őszintén hiszi Isten létezését.

  Tudja, és tapasztalja, hogy Isten „kezébe vette” az Ő életét is, és most teljes szívéből tiltakozik.

  Persze, nem csak ő, hanem mások is visszarettennek, ha elkezdődik az akarat átadása és átvétele. mert úgy érzik, hogy nagy ára van a teljes odaszánásnak.

  Ha Jézus „belenyúl” az életünkbe, akkor rögtön tiltakozunk, mert ezek a „beavatkozások” sértik az egoizmusunkat.

  Eddig az „én” tudatunk, az önzésünk uralkodott minden felett, most meg át kellene adnunk az akaratunkat az Úrnak! Nem hisszük el, hogy a mi akaratunknál jobban lehet irányítani az életünket.

  Persze, hogy fájdalommal jár, ha nem tehetjük azt, amit eddig megtehettünk! Ha ezután nem kényeztethetjük magunkat, ahogyan eddig! Ha nem mondhatunk ki „büntetlenül” akármit, ha szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy nem is vagyunk azok, amiknek eddig hittük magunkat! Nem vagyunk se jók, se okosak, se felsőbbrendűek, amiről meg voltunk győződve! Ha kiderül, hogy mennyi gonoszság, aljasság van bennünk! Mennyi ember életét tettük tönkre rosszindulatú, gonosz megjegyzéseinkkel! Hány embert csaptunk be hazugságainkkal! Ki szeret ezekkel szembesülni? És ha szembesülünk, akkor azonnal menekülni akarunk előle.

  A Szent Szellem mindezekkel szembesít bennünket, azonban Isten adja a megbánás ajándékát!

  Ezeket a szembesítéseket át kell élnünk ahhoz, hogy végbemenjen a lelki tisztulás, hogy helyreálljon az eredeti állapotunk Istennel!

  Természetes reakció, ha menekülni akarunk az ilyen, és ezekhez hasonló szembesítések elől, hiszen ki szereti azt, ha fájdalmat, nehézséget okoznak neki?

  Azonban, ha világossá válik, hogy mi, miért történik, még a fájdalmakat és a nehézségeket is el lehet viselni, főként, ha kérjük a segítséget az Úrtól!

  Mert nem szabad soha elfelejtenünk, hogy Jézus megsebez, de azonnal be is kötöz bennünket. Tehát, adja az ésszel fel nem fogható vigasztalását! Soha nem hagy bennünket a bajban! Csak annyira „terhel” meg minket, amennyit elbírunk viselni! Mindig kivezet minden problémából.

   Szépen, fokozatosan megtanít bennünket az engedelmességre, és a teljes, feltétel nélküli bizalomra!

  Ha ezek a fájdalmas tapasztalatok nem következnének be, akkor soha nem tudnánk megbízni Istenben! Ezért kell átmennünk rajtuk! Ez a tanulási folyamat addig ismétlődik, amíg valóságosan át nem adjuk az akaratunkat az Úrnak!

  Engedjük meg, hogy Jézus Krisztus irányítsa az életünket, a legapróbb részleteket is beleértve!

  Sokan úgy képzelik el, és azt várják, hogy az Úr nagy „pompával” jelenik majd meg az életükben.

  Ez soha nem fog bekövetkezni! Ellenkezőleg! Hétköznapi módon tapasztaljuk meg Őt, és ezután is velünk lesz a leghétköznapibb dolgokban! A nap minden percében, ha megengedjük Neki, ha figyelünk Rá, ha megbízunk benne!

    Amíg meg nem teremtődik a közvetlen kapcsolat, addig el se tudjuk hinni, hogy Jézus valóban gondoskodhat rólunk, és semmiben sem fogunk hiányt szenvedni sem mi, sem a családunk.

  Igazán fel se fogjuk ésszel, micsoda biztonságban, szeretetben, örömben élhetünk, amíg meg nem tapasztaljuk.

  De ahhoz, hogy mindez valósággá váljon, az Úrnak meg kell semmisítenie a legnagyobb ellenfelét, az egoizmusunkat.

  Az igazi bizalom az, ha mindenünket fel tudjuk ajánlani az Úrnak, tegyen belátása szerint!

  Higgyük el Neki, hogy van lehetősége minket ellátni, betölteni bennünket a mennyei javakból!

  Ha valóban át tudjuk adni életünk irányítását Jézus Krisztusnak, akkor valósággá válik a soha el nem apadó élet forrása, és megtaláljuk az oly sokak által áhított öröm forrását is! Mindezekért le kell mondanunk az akaratunkról, és magunkat teljesen átadni az Úrnak!

  Ne a látszatra adjunk, hanem ténylegesen éljük át Jézus Krisztussal a mindennapjainkat!d

Verók Tünde

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét