A hétköznapok Ura
„Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak tőle.”
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van rátok.” /1Pét. 5,7/
Az elmúlt évezredek során nem sokat változott az emberiség olyan vonatkozásban, hogy Jézustól jeleket vártak, valami nagy, felfoghatatlan, látványos „varázslatot,” amellyel bebizonyíthatja, hogy Ő valóban Isten fia. És bár bizonyított azzal, hogy meggyógyított gyógyíthatatlan betegeket, halottakat támasztott fel Isten segítségével, mégsem hittek neki. Más látványra vágytak az emberek.
Valahogy ma is így van ez. Sokan a hit kérdését, is látványra akarják építeni. Nagy „elhívásokat”képzelnek el, és amíg a csodára várnak, nem veszik észre, hogy sok-sok csoda mellett mennek el. Igaz, hogy nem olyan látványosak, de csodák!
Ugyanis Jézus itt van velünk a hétköznapokban, csak olyan szerényen, egyszerűen, hogy igazán nem tulajdonítunk Neki nagy jelentőséget mindaddig, amíg rá nem döbbenünk, hogy szinte minden percünket Ő irányítja, ha hagyjuk!
Előző írásokban már volt szó arról, hogy állandóan pozitív és negatív hatásoknak vagyunk kitéve. Egy nap folyamán sok- sok döntést kell meghoznunk, és az akaratunktól függ, hogy a jó, vagy a rossz megoldást választjuk-e? Nagyon találó az az elképzelés, hogy minden ember fülénél van egy angyal és egy ördög, és mind a kettő azt akarja, hogy az illető az általuk felkínált lehetőséget válassza.
Ha az angyal által kínált megoldást fogadjuk el, akkor Jézust fogadtuk el, és az Ő útján megyünk mindaddig, amíg egy másik, esetleg rossz döntés miatt, letérünk erről az útról.
Ha az ördög által felkínált lehetőség mellett döntöttünk, akkor őt fogadtuk el, és ő lesz velünk mindaddig, amíg a legközelebbi döntésünkkel meg nem változtatjuk a helyzetet. Így, a bennünk levő indulat is olyanná válik, amilyen „utat” választottunk.
Eleinte nagyon nehéz a helyes döntést meghoznunk, ezért is kell mindig figyelnünk! A figyelemmel és a felismeréssel, egyre sűrűbben választhatjuk az Úr útját, tehát, helyes döntéseket fogunk hozni.
A Sátán viszont mindent bevet, hogy ez ne következzen be! Igyekszik elterelni a figyelmünket az Úrról!
Ne engedjünk semmilyen csábításnak! Ne engedjük, hogy romlásba vigyen minket!
Egyedül Isten képes arra, hogy az életünket helyes útra terelje, rendbe hozza!
Minden döntésünk előtt, ha lehet, imádkozással kérjük ki az Úr tanácsát!
Ha azonnal kell határoznunk, akkor figyeljünk a „megérzésünkre,” az első „gondolatra,” a halk hangra, mert többnyire az a jó út.
Bármilyen csábító is az ajánlat, álljunk ellen, ha a válasz negatív! Később be fog igazolódni, hogy helyes döntést hoztunk.
Tehát, nem véletlen, hogy egy napunk alkalmával, kivel találkozunk, mit mondanak nekünk, hogyan viselkednek velünk, és mi milyen módon viszonyulunk hozzájuk?
Ha bánat ér bennünket, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy ezzel mire akarja felhívni a figyelmünket az Úr? Rá kell jönnünk arra, hogy valami rossz hajlamunkat kell-e leküzdenünk?
A problémáink addig ismétlődnek, amíg nem sikerül végleg megszabadulnunk a bennünk levő negatívumtól.
Minden történés mögött fel kell ismernünk Jézus jelenlétét! Tudnunk kell azt is, hogy milyen célt akar elérni velünk?
Többek között, ezek azok a fegyelmezések, amelyek által megtisztulunk a bennünk lévő rossz tulajdonságoktól, a rossz jellemünktől.
Ha mi nem „rontjuk meg” ezt a „hétköznapi” kapcsolatot, akkor Jézus mindig, minden helyzetben velünk lesz! Beszélhetünk hozzá, a nap bármely percében, megoszthatjuk Vele a gondolatainkat, a gondjainkat és az örömünket.
Kialakulhat egy olyan közvetlen kapcsolat Jézus Krisztussal, amelyben, ha nem is látjuk Őt, azért érezzük a jelenlétét annyira, hogyha eltávolodunk Tőle, hiányérzetünk támad. Hiányzik a szeretete, a törődése, a biztonsága, az öröme, és ez kétségbeejtő érzés tud lenni!
Ha egyszer megtapasztaltuk az Úrnak a szeretetét és törődését, akkor már képtelenek vagyunk nélküle élni, mert üressé, védtelenné válunk!
Egyszerűen, szükségünk van Istenre és Jézus Krisztusra!
Tehát ne várjunk látványos csodát, hanem igyekezzünk felfedezni Jézust a hétköznapokban! Mert itt van és várja, hogy felismerjük, hogy tudjunk Róla, és kérjük, hogy legyen velünk a nap folyamán!
Ehhez azonban az kell, hogy mindig figyeljünk! Merjük eldönteni, mi, illetve ki a fontos! Jézus Krisztus itt van velünk, és hogyha engedjük, akkor együtt vagyunk minden percben, még munka közben is!
Napközben mindenért HÁLÁT kell adni, bármi történik velünk, akár jó, akár rossz, mindig mindent meg kell köszönnünk Istennek!
Ezt el is várja tőlünk, és ezáltal alakul ki egy kölcsönös, szeretetteljes kapcsolat.
Ha valami rossz, vagy baj ér bennünket, akkor azonnal kérni kell Tőle a segítséget! Az Úr majd szépen kivezet bennünket a problémákból úgy, hogy közben megnyugtat minket.
Olyan csodálatos érzés az, amikor Rá merjük bízni magunkat, amikor már teljesen tudatában vagyunk annak, hogy nincs olyan nehézség, olyan probléma, amit Jézus Krisztus helyre ne tudna hozni!
Ehhez azonban teljesen hinnünk és bíznunk kell Istenben és az Ő egyetlen Fiában! Ez pedig az akaratunk, a döntési jogunk teljes odaszánását jelenti!
Verók Tünde
