A Balkánon és szomszédságaikban élő népek életérzése, de elsősorban tánca és zenéje – erre összpontosít az az új táncszínházi produkció, amelynek ősbemutatója a hétvégén volt Magyarkanizsán, a Művészetek Háza nagy színpadán.
Az előadás koreográfusai Szajkó Erzsébet, Milica Lončar és Szécsi Zsolt. Az előadásban a horgosi Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület ifjúsági csoportjának táncosai szerepelnek, valamint az M Plusz Táncklub tagjai.
A darabról elsőként Szécsi Zsoltot kérdezzük.
– A műfaja egy kortárs táncszínházi darab, amiben erősen összpontosítottunk a Balkánon élő etnikumoknak a kulturális értékeire. Ezt pedig úgy zeneileg, mint táncilag megpróbáltuk egy modernebb formában összehozni, mégpedig úgy, hogy segítséget is hívtunk. A Bartók Ifjúsági Táncegyüttes az néptáncegyüttes, s habár nem ez az első táncszínházi darabunk, de már ez a műfaj is igen magas szintre fejlődött. Az anyaországban például már olyan táncosok táncolják, akiknek például komoly balett alapismereteik vannak. Nekünk ilyenek nincsenek, s ezért felkértük Milica Lončart, Vörös Viktóriát, illetve az M Plusz Táncklub táncosait, hogy csatlakozzanak ehhez a produkcióhoz.
– Milyen volt a próbafolyamat?
– Nagyon érdekes volt már a felkészülés is, mert három hónapos, kemény munka volt. A két műfajt úgymond össze kellett gyurmázni, összecsiszolni. Meg kellett keresni azokat a dallamokat, amelyek a Balkánt jellemzik. Felcsendül például a Djurdjevdan című nóta, amit mindenki ismer, de itt az eredeti verzióban hangzik el, macedón cigány feldolgozásban, amiből a 40-es években megszületett ez a dal. Komoly daltanulás volt, komoly tánctétel tanulás. Természetesen a magyar, román, cigány, szerb kultúrértékekből próbáltunk válogatni és ezt egy komplex darabbá formázni. Aminek a lényege az lenne, ugye, Balklan Princess a címe, aki egy kitalált szereplő, viszont ő az, aki megtestesíti azokat a kulturális értékeket, amiket itt a Balkánon őrzünk.
– Egy kis történet is felsejlik az előadásban. Jól látom?
– Tulajdonképpen ő maga a főszereplő, körülötte zajlanak az események. Többször is megtörik, harcban is, szerelemben is megpróbálják eltörölni, de végül mindig feltámad. Ez jelképezi tehát azt a színes, kulturális palettát, amivel mi együtt élünk a Balkánon, amit próbálunk megőrizni és átadni az utódnemzedéknek.
– De tulajdonképpen azt is jelképezheti, hogy néha egymásnak esünk, fejbe verjük egymást, de azután mégis meg kell békélni és együtt kell élni.
– Ez mind megjelenik a darabban is, az ilyen történelmi motívumok és képek. S megjelenik a paraszti kultúra mellett a burzsoá réteg, s annak a táncai is, szokásai is és mindezt – nem tudom másként kifejezni – egy jó kis pljeskavicás történetté összesűrítjük, aminek megvan a szépsége, nyersesége, ami egy unikum a mi vidékünkön.
– Esetleg máshol láthatja-e a közönség a produkciót?
– Három előadást terveztünk a darabból. Magyarkanizsán volt a bemutató. Utána a táncosok leérettségiznek, felvételiznek, ez a nyár most erről szól, majd őszre Horgoson és Szabadkán tervezzük még színre vinni a Balkán Princess-t.
Faragó Máté, a horgosi Bartók Béla MME ifjúsági tánccsoportjának a tagja, a darab egyik szereplője azt mondja, nem volt annyira nehéz betanulni a táncokat, mint ahogyan előtte gondolta.
– Igaz, voltak nehézségek. Nem volt mindig elég a próbaszám, vagy nem volt mindig mindenki jelen a próbákon, de mégis nagyon jól összeállt a darab. Nagyon élveztük a próbafolyamatot. A Balkán táncait is bemutatjuk, azt is, hogy régen hogyan éltek itt az emberek, s az itteni népek táncait egy koreográfián belül színpadra visszük.
– Számodra mi volt a legnagyobb élmény?
– Talán az volt a legérdekesebb, hogy ez egy közös produkció az M Pluszos lányokkal, a modern táncosokkal, s minket, néptáncos fiúkat is megkértek, hogy segítsünk nekik, s ez tényleg egy új dolog volt. Egy új tánc, amit még soha nem próbáltam, nehéz volt, de tetszett nagyon.
– Egyébként mióta táncolsz?
– Már több mint tíz éve, de nem is tervezem abbahagyni.
– Esetleg a modern tánccal megpróbálkozol-e még?
– Őszintén erre nem sok esélyt látok. A magánéletem mellett elég a néptánc, s azzal is bőven beérem.
