Cseh Fercsák Ildikó: Borzasztóvers
Szivárvány lengő trilláján csillámos virágpora,
száll a pitypangos zöld réten, mint
a verdesőszárnyú éjfél álomfoga.
Csipkeruhájában lelkének foltos zuhatagát,
pókhálós hajnalban
harmatcseppek szövik át.
Végtelen kereke folyama a mindenségben,
elterül bágyadtan
a sűrű sötétségben.
Kóbor lelke sóhajtozik a néma temetőben,
a hold felhők mögül kiles szerényen.
Árnyak susognak hajolnak bágyadtan
vigyázzák álmát mosolygón fáradtan.
Kismadár kisvirág,
napocska, katicabogárka mind arra vár
süssön fel árva nap románca.
Csilingelő patak partján
őzike ácsorog,
harmatos fű bokrok és fák,
ez hát az otthonod?
Szendergő szívmeleg siralmas versemet
elolvasva eldobom mindegyik rímemet!
Kép: pixabay.com
