Tegnap este ismét útjára indult a szokásos évi eurovíziós őrület, ahol a döntő többségben élvezhetetlen, érthetetlen és értékelhetetlen produkciók mellett Pápai Joci megpróbálta a lehetetlent. Bejutni a döntőbe. A küldetést ezúttal nem sikerült teljesíteni, de nem rajta múlt.
Csalódott vagyok. Nagyon.
Őszintén bevallom, nem vagyok nagy rajongója Pápai Jocinak, viszont a huhogókkal ellentétben, nekem egyáltalán nem volt problémám azzal, hogy ő nyerte az itthoni válogatót. A dal jó, az előadás is átjött, úgyhogy álmomban sem gondoltam volna, hogy végül nem jutunk el a döntőig. Ráadásul istentelenül jó és látványos vizuállal sikerült színpadra állni odakint, ami már magában megért volna egy újabb kört.
A külföldi versenytársak produktumait nem ismertem, direkt nem hallgattam meg előre, így semmi nem befolyásolt abban, hogy reálisan ítéljem meg a teljesítményüket. Bár pontosan tudom, hogy ez az egész giccsparádés cirkusz alapvetően nem a minőségi zenéről szól, azért titkon mindig reménykedem benne, hogy néhány értékelhető darab is eljut legalább a döntőig. Mint például az egyetlen különlegesnek mondható komplex produkció Portugáliából, akik végül szintén kieséssel végeztek:
A tegnap esti műsor nálam kiverte a biztosítékot, mind a felhozatalt, de még inkább a végeredményt tekintve. Kaptunk rengeteg sablonos popdalocskát, idegesítően vinnyogó asszonykórust, egy 16 éves tinit világmegváltó gondolatokkal, egy idősödő full hamis táncdalénekest meg egy mindenkit gyűlölő, végtelenül unszimpatikus hörgős duót. És ha ez még nem lenne elég, a nyitószámként felvonuló tavalyi győztes Netta, valamint a meglepetésvendég, az 1998-as győztes Dana Internationalprodukciója koktélcseresznyeként díszelgett a habostortán, amit legszívesebben az egész műsorért felelős Jon Ola Sand arcába vágtam volna.
Persze most özönlenek majd a jóindulatú kommentek, hogy mindez Joci hibája, nem őt kellett volna küldeni, szar a dal, szar az előadó, szar az egész műsor, blablabla…. Mindenkinek szíve joga, hogy milyen zenét hallgat, mit tart számára megfelelőnek, azonban a károgók figyelmébe ajánlanám azt a két továbbjutó produkciót, melyeknek szerény véleményem szerint már az elődöntőben se lenne helye:
Biztos bennem van a hiba, de egyetlen olyan momentumot se tudnék kiemelni a két immáron döntős!!! műsorból, amire azt mondanám, hogy oké, ezt jól csinálták. Sem a zene, sem a hang, sem a vizuál, sem az öltözék. És ez csak a két negatív kedvencem volt a továbbjutós mezőnyből. A többire már nem is pazarolnék szót. Akinek van kedve, szurkoljon tovább nyugodtan. Asszem én ezen a ponton elengedtem az idei Eurovíziót.
Ui.: Megnyugodtam. Nem csak én látom így. Olvasgassátok a hivatalos Facebook oldal alatt a kommenteket. Érdemes!
https://www.facebook.com/EurovisionSongContest/videos/592568894485664/?t=0
A tíz továbbjutó úgy alakult ki, hogy egyrészt a résztvevő országok, valamint a kiemeltként eleve döntősök közül Izrael, Spanyolország és Franciaország részéről pontozott egy öttagú szakmai zsűri, másrészt az utolsó dal elhangzása után negyed órán keresztül a tévénézők szavazhattak a verseny applikációján, telefonon és/vagy sms-ben. A kettő kombinációjából született meg a tíz továbbjutó; az egyes országok szavazói nem voksolhatnak saját fellépőjükre.
A csütörtöki második elődöntőben Örményország, Írország, Moldova, Svájc, Lettország, Románia, Dánia, Svédország, Ausztria, Horvátország, Málta, Litvánia, Oroszország, Albánia, Norvégia, Hollandia, Észak-Macedónia és Azerbajdzsán képviselője mutatja majd be produkcióját.
