
Ajándék
„Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bőségben van az embernek az élete.” /Lukács 12,15./
„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel: Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.
Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe és sok esztelen káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván, némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat átszegezték sok fájdalommal.” /Tim./
„Csak Istenben nyugszik meg a lelkem; tőle van az én szabadulásom.” /Zsolt. 62,2/
Testünk és vágyaink olyannyira előtérbe kerültek, hogy e miatt Istent is háttérbe szorítjuk. Ugyanis az kell nekünk, amit meglátunk. Amit meglátunk, azt megkívánjuk, amit megkívántunk, azt mindenáron, és azonnal meg akarjuk kapni!
Gyakorlatilag erről szól az egész életünk: kielégíteni a vágyainkat!
Amíg vágyakozunk, addig azt hisszük, hogyha megkapjuk a vágyaink tárgyát, akkor nagyon boldogok leszünk. Ám, amikor mindazt sikerül birtokolni, új vágyak után nézünk. Addig tesszük mindezt, amíg elfelejtünk örülni.
Örök boldogtalanság foglyaivá válunk.
Ha nem sikerül megkapni valamit, akkor meg azért leszünk boldogtalanok.
Rabjai leszünk a vágyainknak!
Figyeljük meg, hogy egy nap folyamán mennyi csábításnak vagyunk kitéve, amelyeknek nagyon nehéz ellenállni. Az utcán a kirakatok, a különböző plakátok ejtenek kísértésekbe, a lakásban a tévéből, rádióból, újságokból reklámok kínálják fel a „számunkra fontos” árukat, amelyek nélkül „nehéz” megélni.
Ember legyen a talpán, aki mindennek ellen tud állni! Ezért mindezek „esztelen” vásárlásokra sarkallnak bennünket, amíg kétségbeejtő anyagi helyzetbe nem kerülünk.
Nem számít semmi, csak vásároljunk, ha van rá pénzünk, ha nincs! Az se baj, ha nincs, mert a bankok is bevetnek minden lehetőséget, hogy pénzt vegyünk fel magas kamatra, hadd költekezzünk! Azután majd újabb vágyainkhoz adnak hitelt.
Mindezek telhetetlenné tesznek bennünket. Egyszerűen nem tudunk betelni semmivel! Nem baj, ha eladósunk, tönkremegyünk, csak vásároljunk!
Ebből az ördögi körből egyedül azt Úr tud megszabadítani bennünket.
Jézus Krisztus kijelentette, hogy Isten szerető Atya! Egy szerető Atya pedig törődik, gondoskodik gyermekeiről, vigyázz rájuk, óvja minden bajtól őket, és megadja azt, amire szükségük van! Se többet, se kevesebbet! Segít a nehézségeken túljutni.
Eljuttat mindnyájunkat oda, ahol a hiányérzetünk minden vágyakozással együtt eltűnik.
A „külső harcok,” támadások testünk, lelkünk ellen, már nem hatnak ránk semmilyen formában, mert olyan hatalmas védelem alá kerülünk, amelyet csak mi rombolhatunk le a meggondolatlanságunkkal, makacsságunkkal, hazugságainkkal, képmutatásainkkal, csalásainkkal.
Isten el tudja érni azt, hogy a „látványt” tényleg szépnek lássuk, de ne akarjuk mindenáron birtokolni. Már nem kívánunk magunknak se sok pénzt, se hatalmat, csak az Úr szeretetét!
Isten szeretete eljuttat bennünket a szabadságra, és az öröm forrásához. Újra képesek leszünk arra, hogy szívből tudjunk örülni mindennek.
Ha elfogadjuk az Urat, akkor nagyon leegyszerűsödik az életünk. Eltűnnek belőle a bonyodalmak, a lelki válságok. Egy idő után már tisztán látjuk a csábítások lényegét, és nagyon örülünk annak, hogy az Úr megszabadított minket a vágyainktól!
Valóban megtapasztaljuk, hogy Isten szeret bennünket!
A szeretetéből és kincseiből minél többet szeretne adni, ezért várja, hogy kérjünk Tőle!Igazán nem érti, hogy az emberek miért nem akarnak kapni mindezekből a jó adományokból?
Valószínűleg azért, mert még igazán nem ismerjük sem Istent, sem az ajándékait!
Üljünk le, és értékeljük át az életünket. Meg kell találnunk a helyes Utat! Még most tudunk változtatni az életünkön! Isten segítségével, álljunk ellen a csábításoknak, s valóban csak azt vegyük meg, amire nagyon szükségünk van. A sok felesleges holmit, amit eddig felhalmoztunk, adjuk oda a nálunk szegényebb embereknek.
Tegyük boldoggá őket, és ez által mi is boldogok leszünk!
Úgy adakozzunk, hogy az illetők ne tudják, kitől kapták az ajándékot, illetve ajándékokat,mert ebben az esetben nem nekünk lesznek hálásak, hanem Istent áldják az Ő jóságáért!
Adjuk át Istennek ezt a dicsőséget, és a mi jutalmunk se marad el!
Azonban mielőtt adakoznánk, várjuk meg, hogy az Úr indítson bennünket! Ez az indítás lehet egy megérzés, egy váratlan felismerés, belső kényszer, egy gondolat. Mindenesetre tudni fogjuk, hogy kinek, mit kell adnunk! Ha ezt betartjuk, akkor az ajándékaink mindig odakerülnek majd, ahol tényleg nagy szükség van rá!
Bízzunk mindent az Úrra!
Ne csak ünnepek alkalmával adakozzunk, hanem azokon túl is! Akkor is merjünk ajándékozni, amikor nekünk is kevés van. Hihetetlennek tűnik, de mégis igaz az, hogy a kevésből is tudunk adni.
Isten mindezekért a tettekért kárpótol bennünket. Mi is kapni fogjuk az Ő ajándékait. Ez az az isteni erő, amely keresztüláramlik rajtunk, és bőségesen adja az áldását.
Isten mindig tudja kinek, mire van szüksége, és sokszor, mielőtt kimondanánk a kérésünket, már meg is ajándékozott minket! Igyekezzünk elérni, hogy mihamarabb Isten oltalmába, védelmébe kerüljünk, és vigyázzunk nagyon erre a nehezen megszerzett, és nagyon „törékeny” oltalomra!
Elég egy hibás döntés, egy hazug szó, egy sértő, kritikus megjegyzés valakire, és Isten már nem vállal velünk közösséget!
„Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” /Zsolt. 37./
Verók Tünde