![]() |
| Ida Nielsen |
2008-ban jelent meg első, Marmalade című lemeze, ezt 2011-ben a Sometimes a Girl Needs Some Sugar Too, majd 2016-ban a Turnitup követte. Legfrissebb, az oldschool funkot a nu soullal és hiphoppal ötvöző korongja, a Time 2 Stop Worrying (bout the weird stuff) pedig idén látott napvilágot, amelyről a Fesztivál Színházban is biztosan hallhat majd a közönség néhány dalt.
Jazzkörökben a Thelonius Monk énekverseny a műfajban elért világsikerek előszobájának számít: aki ott maradandót alkot, annak fényes jövőt ígérnek a műfajban. Nem volt ez másképp Jane Monheit esetében sem, aki az 1998-as megmérettetésen egészen a dobogó második fokáig jutott. Az akkor 20 éves énekesnőnek rögtön fel is ajánlottak egy szerződést, és két évvel később megjelent debütáló lemeze, a Never Never Land. Monheit kristálytiszta hangja, könnyed hajlításai és csábító hangszíne lehengerelte a közönséget.
![]() |
| Jane Monheit |
Bár Tia Fuller gyermekkorában zongorázni és fuvolázni is tanult, szívét végül egy, a közgondolkodásban kevésbé nőiesnek tartott hangszer, a szaxofon ejtette rabul. A románc komolyságát pedig mi sem jelzi jobban, minthogy Fuller 2013 óta a patinás Berklee College of Music jazztanszékének főállású professzora. És a jövő jazz-zenészeinek nevelése mellett karrierjére is jut ideje: öt szólólemeze mellett olyan sztárokkal zenélt együtt, mint Esperanza Spalding, Dianne Reeves és Nancy Wilson, 2018-as Diamond Cut albumán pedig nem kisebb nevek szerepelnek, mint Dave Holland vagy Jack DeJohnette.
![]() |
| Tia Fuller |






























































