Ebergényi Magda:
A vers
Mint a szegek,
úgy vésődnek sorrá
a róvott jelek,
s mint a magok,
megfogannak a
gondolatok.
Tudást nevel
a tanulás,
koszorúba fonja
a tapasztalás.
Neveld hát bölccsé
a gondolatot, hogy
ép magot hozzon!
Az elvetett magból
egészséges lesz a virág,
amit szemed s lelked
csodál
Élni úgy érdemes, ha a
csírából kinő az
értelem…
H a n g t a l a n
Hallgat a hegedű
a lelke megszakadt,
Nincs aki játszana
rajta ma igaz dalt
Félre a vonóval,
ha hamis a nóta!
Húrjain játszani
tiszta szívvel szabad
Ma már lehangolt
por ül a húrokon
Vár a feltámadásra
az igazság dalára.
Addig igazság nem lesz,
míg a férges fa
gyümölcse kedves.
Lelke az igaznak nem
fakadhat dalra
csak, ha betemet
mindent
az elmúlás hatalma.
