Fogadjátok nagyon sok szeretettel a kultkocsma Költészet napi összeállítását, amelyben méltóképpen emlékezünk meg a nagy költő-géniuszról, József Attiláról. Kedves költő-író barátaink verseit, kedvenc költőiktől való válogatást, interjút, illetve videóanyagot is találhattok a színes, egyedi kínálatban.
Interjú a hódmezővásárhelyi Kapocsi Annamária költővel, akit olykor álmából is felkeltettek a szavak
Örökölt tudás
“… hagyni kell csak, mint a víz, eláraszt, átmos, kifut” – tartja Annamária a versírásról
Sokféle ember létezik, vannak, akiket egyszer csak megtámad az ihlet, és nem hagyja békén egy életen át, és vannak, akik örökölt vénákkal születnek.Készítettem egy rövid interjút a hódmezővásárhelyi Kapocsi Annamáriával, aki rajztehetségét rokonaitól örökölte és emellett pár éve a versírást is műveli.
Bozó Mónika Veronika: Mikor kezdtél el komolyabban verset írni?
Kapocsi Annamária: Komolyabban 2008-ban kezdtem el írni, majd egyre inkább életem része lett, mondhatni, volt olyan időszak, hogy mindennapi társaimmá váltak a szavak, álmomból is felkeltettek.
B.M.V.: Rajzoláskor vagy íráskor érint meg jobban a motiváció?
K.A.: A rajzolás vágya kevesebbszer jön elő. Ha pl. határozott képként látom amit olvasok, bár olykor zenére alakul magától. Néha jobb szeretem szabadon hagyni, nem feltétlenül tudni a végeredményt. Az íráshoz csupán ebben hasonlít, nem zárom korlátok közé. Mégis írni könnyebb, hagyni kell csak, minta víz, eláraszt, átmos, kifut.
B.M.V. : Létezik-e nálad kedvenc költő?
K.A.: Kedvenc versek vannak, nem kimondottan egy költőtől. Bár talán első helyen Nadányi Zoltán versei állnak, akitől többet olvastam fiatalon, és meghatározó volt Kepes Sára egyik verse, vagy pl. Fodor Ákos. Mégis úgy gondolom, inkább egy-egy vers érint meg, nem feltétlen egy írótól származnak a kedvencek. A kortárs költők közül pedig elsőnek, akik eszembe jutnak:Csécsei János, Arany-Tóth Katalin, Péter Éva Erika, Kormányos Sándor és sorolhatnám.
B.M.V.: Eddig hol jelentek meg írásaid?
K.A.: Írásaim a Dél-Alföldi Művészeti Kör, a poet.hu és az aranyecset kiadásaiban jelentek meg.
B.M.V.: Milyen sikerélményeket éltél meg?
K.A.: Sikerélmény? Nagyon jól esett, amikor egy évzárón olvastak fel tőlem írást, vagy amikor valaki megköszönte, hogy leírtam gyermekkorát és benne az Édesanyját, belelátta magát, hisz hasonlókat éltünk meg. Az is öröm, ha személyesen nem ismert emberek elkérik, amit írok, vagy a megzenésített verssorok. A visszajelzések mindig sokat számítanak. Kiállításon egyszer szerepeltek rajzaim,ahol a megnyitás napján írásaimból is elhangozhatott, ma is alig hiszem el.
B.M.V.: Elképzeléseid az írással, rajzolással kapcsolatban?
K.A.: Régebben szerettem volna saját kötetet, néhány rajzommal, amelynek címet is adtam, és egy rövid prózás könyvet külön. Ma már ezek messzinek tűnnek, talán majd egyszer.
B.M.V.: Mi az üzeneted a következő generációnak?
K.A.: “A hetedik Te magad légy!” Ha szabad ilyet idéznem, hetedik kérdésre ez jutott eszembe. Sose felejtsd el aki vagy és, hogy ki akartál lenni, amikor gyermekként még mertél az ismeretlenbe lépni.
Bozó Mónika Veronika
Kapocsi Annamária: Képzeletkorom
Múló gyertyavirágok
koromjaiból ha leszel,
én addig tündököllek,
míg magadra lelsz
egyszer.
Felbomlott illatod
füstjéből
újrakomponállak,
mintha léteznék még.
Mind puha látszat.
Akaratvirágok nyílnak
a folyók alján,
hullámok fodrából lép ki a nap.
Fénytócsák lábai alatt.
Gyertyavirágok
olvadnak. Szabadon szalad,
s múlt időt gyúr
gombóccá a láng,
ha kezeimbe hullasz,
átformállak, és újjáálmodom…
Mintha még volna
képzeletem.
2014. október 12.
