Nagyon nehéz a pénzt okosan beosztani, még a sokat is, nemhogy a keveset! Ezért családokon belül a legtöbb konfliktust, a jövedelem beosztása váltja ki! Nincs mit enni, nincs miből ruházkodni, szórakozni, akkor hova megy el a pénz? Sokszor nem is emlékszünk arra, hogy mire költöttük el a fizetésünk nagy részét!

Újra meg kell tanulnunk nagyanyáink praktikáit, hogy fejfájás és aggodalmak nélkül tudjunk helytállni a mindennapokban! Mert azzal már szembesültünk, hogy az élet nem leányálom, hanem egy hosszú távú küzdelem! Ha nehézségek adódnak, azt általában nekünk, asszonyoknak, anyáknak kell megoldani.

  Könyveljünk! 

Először is meg kell tanulnunk a háztartás vezetését! Régen a nemesi családoknál a főkomornyikok, vagy a házvezetőnők könyvelték a bevételeket és a kiadásokat, a középosztály rétegében viszont maguk a háziasszonyok intézték a könyvelést. A lányok megtanulták az édesanyjuktól, vagy a nagymamáiktól a háztartás vezetését.

Akkoriban természetes volt, hogy bármit vásároltak, azt a nap végén „lekönyvelték.” Minden bevételt és minden kiadást beírtak egy füzetbe, így nem érhette őket meglepetés, hogy hova ment el a pénz?

Ezt ma nekünk újra meg kellene tanulnunk, hiszen sok vitát, veszekedést, csalódást, sértődöttséget tudunk kiküszöbölni azáltal, ha nem csak a párunknak, hanem magunknak is feketén-fehéren bizonyítani tudjuk, hogy nem hiábavalóságokra költöttük el a fizetést, hanem igenis fontos dolgokat vásároltunk, amelyek nélkülözhetetlenek a háztartásban.

Sajnos nem egyedi eset, ha egy házaspár összeveszik azon, hogy ki, mire, mit költött? Ezért is fontos, hogy minden kiadást és minden bevételt dokumentáljunk, mert később nem fogunk mindenre emlékezni. Így meg nem csak megúszunk egy veszekedést, hanem előttünk is világossá válik, hogy mi, mennyibe került, és mennyit ér a pénzünk.

Mielőtt bármihez fognánk, először nézzünk utána, hogy hol, mi kapható olcsóbban, amit feltétlenül meg kell vásárolnunk! Ezért eszünkbe se jusson kidobni az élelmiszerüzletek reklámújságait, hanem alaposan nézzük át és írjuk ki, hogy hol, mikor, mi lesz olcsóbb? Hasonlítsuk össze a többi üzlettel, és ha messzebb kell mennünk egy áruért, ne sajnáljuk rá az időt. Menjünk és szerezzünk be annyit abból az áruból, amennyi az adott hónapban kell, és amennyit a pénztárcánk megenged! Ha valami tíz forinttal olcsóbb, akkor is azt vegyük meg, mert sok tíz forintból lehet több száz, vagy több ezer forint! Ne felejtsük el eltenni a blokkokat is!

Ha lehet, egy hónapra való élelmiszert szerezzünk be. Így mindig ügyesen tudunk gazdálkodni a meglévő alapanyagokkal és a pénzzel, hiszen előre meg tudjuk tervezni, hogy mit főzzünk vagy süssünk a családnak abban a hónapban? Előre elkészíthetjük az egy hónapra való étlapot.

Igyekezzünk alapanyagokban gondolkozni. Tehát ha lehet, akkor ne készterméket, vagy félkész ételeket vegyünk, hanem csak azt az élelmiszert, amiből valamit majd elő tudunk állítani. Azért is fontos ez, mert így olcsóbban, többet, egészségesebbet és talán finomabb ételt tudunk készíteni. Azért írtam a talán finomabbat, mert az ízfokozók miatt lehet, hogy nem azt az ízt tudjuk produkálni, amit szeretnénk, de az biztos, hogy egészségesebb lesz az ételünk! Majd megszokjuk az új ízeket.

Amikor megkapjuk a havi „apanázst,” akkor elindulhatunk egy nagy bevásárló körútra. Nagyon nem válogathatunk, hiszen a pénzünk behatárolja, hogy mit vehetünk meg, és mit nem! Tehát, mindig oda kell mennünk, ahol olcsóbban kapjuk meg az élelmiszereket. Ne bagatellizáljuk el az árakat, és ne legyünk lusták elmenni több boltba is, hiszen a bevételünk kevés, a kiadások meg igen tetemesek, enni a hónap végén is kell!

Amit lehet, termeljük meg magunknak! Ha van kertünk, kis helyen is meg lehet termelni a paprikát, a paradicsomot, a salátát, a petrezselymet, a zellert, hagymákat, vagy bármilyen más zöldséget, illetve epret, málnát, szedret stb. Ha tehetjük, akkor ültessünk gyümölcsfákat!

Mindent tegyünk el!

Befőtteket, lekvárokat, savanyúságokat! Ami éppen jön! Olyan jó, amikor a spájzban ott sorakoznak a különböző befőttes, lekváros, savanyúságos üvegek, és bármikor leemelhetjük a polcról, amikor szükségünk van rá. Lesz mit ennünk!

Mindig gondoljunk arra, amikor épp bőségében vagyunk a gyümölcsnek vagy a zöldségnek, hogy legyen akkor is belőlük, amikor már nincs szezonjuk. Tehát a felesleget, vagy amit csak lehet, rakjunk el télre, és a következő év tavaszára. Le is fagyaszthatjuk őket. Amikor már nagyon drága lesz, nekünk akkor is lesz olcsón vitaminunk! Ha pedig „improvizálni” kell, akkor tudjunk mihez „nyúlni!

Verók Tünde