“Azt hiszem 15-16 éves lehettem, nagy rajongója voltam már akkor. Az Esztergomi Várszínház backstage-ében csak pár szót tudtunk beszélni. Csak a lemezeiről ismertem, életvidám, energikus nőnek képzeltem el, ehelyett visszahúzódó, halk szavú, szomorú személyiség. Ekkor jöttem rá arra, mennyire más, ami a színpadon történik, ami a dalokból lejön – és ami maga az előadó. Ez a halála előtt nem sokkal történt, azóta megértettem, hogy ebben az időszakban ő már nem volt az a sugárzó tehetség. Mivel nagyon megrázó az ő története, ezért szeretnék rá emlékezni. Nagyon sokan elénekelték már a dalait, de olyan előadás, amely bemutatta volna az életét, még nem született és amely arról beszélt volna, milyen nehéz sors és milyen élet volt emögött a sugárzó tehetség mögött” – emlékezik vissza első és egyetlen találkozásukra Horányi Juli.
Az előadás fő célja, hogy rendhagyó módon állítson emléket Magyarország egyik valaha élt legnagyobb énekesnőjének. A fellelhető interjúkból, beszélgetésekből, dokumentumokból a közönség számára is egyértelműen kirajzolódik az az út, amin Cserháti Zsuzsának végig kellett mennie.
“Az első körben ki kellett találni a formát… Elsőként a musical ötlete merült fel, de ezt nem éreztem igazán hitelesnek. Később jött az ötlet, hogy az eredeti dokumentumokból kreálnánk egy szövegkönyvet. Felkértem Dénes Viktor színész-rendezőt, hogy rendezze meg az előadást, aztán vele kezdtük el a kutatómunkát a fellelhető újságcikkek és interjúk alapján. Ezekből állította össze Viktor a történetet. Ezután kerestük a meg a színészeket. Nagyon fontos szempont volt, hogy a daloknak élő zenészek közreműködésével kell majd megszólalniuk. Kevés zenészt, művészt ismertünk, aki ismerte Zsuzsát, akikkel mégis tudtunk beszéni, az azok által mesélt kis történetek is szerepet kaptak a darabban, de alapvetően az újságcikkek voltak a kiindulópontok” – meséli a munakfolyamatról az énekesnő.
Az előadás a dokumentarista koncertszínházi előadás műfaji megnevezést kapta. A színészek által játszott szituációk nem megírt fikciók, hanem valós interjúk, dokumentumok felhasználásával készített szövegek. A jelenetek között csendülnek fel élő zenekari kísérettel azok a dalok, melyek meghatározták Cserháti Zsuzsa pályáját és összeforrtak élete állomásaival. A nézőt az énekesnő életén végigvezető történeti vonal megtartása érdekében az elhangzó dalok időrendben kerülnek előadásra, így még egyértelműbbé válik egymásra hatásuk az énekesnő életének eseményeivel.
“Az, hogy Cserháti egész életében milyen erősen vágyott a boldogságra és kereste azt, a dalaiban is folyamatosan visszaköszönő téma volt. Az élete eköré épült ez a boldogságkeresés, valójában azonban soha nem élhette ezt meg igazán. Valahogy kézenfekvőnek tűnt, ha róla csinálunk előadást, annak ez legyen a központi motívuma, így a címe sem lehetett más, mint a Boldogság” – tette hozzá.