Tapolcai tollforgató

Az ember élete folyamám sokféle emberrel találkozik, és csak rajtunk múlik, hogy építő jellegűként fogjunk fel minden kapcsolatot, legyen az negatív vagy pozitív. Számomra igen értékes, ha olyan emberekkel találkozom, akik valamilyen alkotásban jelenítik meg érzéseiket. Egy olyan ember verseit szeretném bemutatni, aki sok jó gondolatot tartott magában, viszont most már, ha eljön az ihlet és minél többet ír, annál inkább nyílik ki, mint egy virág.

Fogdjátok sok szeretettel Cseh Fercsák Ildikó verseit Tapolcáról!

Mit szeretek?

Szeretem a frissen forgatott föld illatát,
a lenyírt fű finom halmát.
Szeretem a fürészpor puha tapintását,
az erdei avar ropogását.

Szeretem a falevelek susogását,
a bagoly huhogását.
Szeretem a fácán rikácsoló hangját,
a harkály kopácsolását.

Szeretem a kövek melegét,
a szivárvány minden színét.
Szeretem a virágok illatát,
és a világ minden zamatát.

Szeretem, hogy látok, és hallok,
ízlelek és tapinthatok.
Szeretem, hogy bármerre nézek,
azt érzem, igen, én élek!

Bakancslista

A végtelen tengert járni,
hegycsúcsról a felhőt látni.
Folyóparton heverészni,
mezei virágot szedni.
Várromokat megcsodálni,
fagyott vízen korcsolyázni.
Szaladni együtt a széllel,
táncolni egy egész éjjel.
Cél nélkül csak jönni, menni,
sok-sok ajándékot venni.
Ezer könyvet elolvasni,
egyet magamnak megírni.
Tervem van még ezer talán,
végtelen a bakancslistám.

Engedjétek meg végül, hogy megosszam saját véleményemet!
Ezt a két verset elovasva az jutott eszembe, hogy lám-lám, tisztán és egyszerűen is lehet olyan verseket írni, amelyek felvidítják az emberi lelket!

-bomover-