Az életben többször felmerülnek kérdések bennünk, és sokszor nem találjuk a válaszokat. Nehézségek adódnak és tudni szeretnénk, hogy miért történik velünk az, ami megtörtént? Hogyan oldhatók meg a problémák?
Vagy csak elgondolkozunk dolgokon és keressük a megnyugtató válaszokat.
A következő írások is úgy születettek meg, hogy valakiben felmerült egy kérdés, ami engem is nagyon foglalkoztatott, és rövid időn belül megkaptam a választ.
Mivel nem egyedi esetekről van szó, így megosztom Önökkel, hátha hasznosnak találják.
*A szellemi csatorna*
* „Isten, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” /1Péter 5,10./*
* A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. /Gal. 5,22-23a./*
* Sokszor elgondolkoztam azon, hogy miért nem lehetünk boldogok? Miért vannak hiányérzeteink? Hogyan, mi módon lehetünk kiegyensúlyozott, elégedett emberek?*
Mindannyian elzárt szellemi csatornával születtünk a Földre azért, hogy később Isten úgy nyithassa meg azt, hogy általa mutassa meg a nagy kegyelmét.
Tehát, életünk jelentős részében csak a testünket és a lelkünket használjuk.
Mivel alapvetően hiányzik a „harmadik részünk,” a hiányérzet miatt, örök elégedetlenségben szenvedünk. Persze, ezt mindaddig nem tudjuk igazán, ameddig meg nem nyílik a szellemi csatornánk.
Ezért keressük és hajszoljuk szüntelenül a lelki, illetve a testi örömöket.
Elképzeljük, hogy mi tehetne minket boldoggá? Célokat tűzünk magunk elé, amelyeket ha elérünk, többnyire elveszítjük az öröm képességét. Ezért újabb célokat tűzünk ki, és addig küzdünk, amíg azt is el nem érjük. Ezután minden kezdődik elölről. Nincs megelégedés, megnyugvás!
Vagy azt hisszük, hogy egy másik emberben fogjuk megtalálni az igazi boldogságot. Lehet, hogy van, aki megtalálja, de a legtöbb esetben ez is csalódást okoz, mert nem biztos, hogy a párunk ugyanúgy gondolkodik, ahogyan mi.
Esetleg munkával próbáljuk helyettesíteni a „hiányzó csatornánkat.” Azonban egy idő után rájövünk, hogy ez se tesz boldoggá bennünket.
Ezek a csalódások belső konfliktusokhoz vezetnek, mert mindig jobbat és szebbet várunk az „élettől,” ám helyette kudarcok, fájdalmak, félelmek, betegségek következnek be.
Minél inkább szeretnénk kijutni a nehézségekből, annál mélyebbre
kerülünk. Nem találjuk a kiutat.
Közben azon vagyunk, hogy sok pénzt szerezzünk, sok mindent vásároljunk, hogy ezek által, pótlásként kényeztessük magunkat. Azonban azt kell tapasztalnunk, hogy hosszabb távon ez se elégít ki bennünket.
Hiányzik az életünkből a boldogság, az elégedettség és az igazi öröm! Sokan úgy élik le az életüket, hogy a boldogságot soha nem tapasztalták meg. Lehet, hogy elértek életük, munkájuk „csúcsára”, mindenük megvan, pénz, hír, siker, elismerés, barátok, és mégis hiányzik „valami”, ami valóban elégedettség-érzéssel töltené el őket.
Csak abban az esetben találunk megnyugvást, ha Isten megnyitja ezt a láthatatlan csatornát, és létrejön az ÉLŐ KAPCSOLAT JÉZUSSAL!
Közvetlenül szól hozzánk, közvetlenül vezet a mindennapokban, és közvetlenül árad az a fajta szeretet, amelyben nincs önzés.
* Úgy szeret Isten bennünket, ahogyan eddig soha, senki nem tudott szeretni!*
Ezért a szeretetért és örömért mindenről hajlandók vagyunk lemondani! Pénzről, munkáról, legféltettebb kincseinkről. Nem ragaszkodunk már a megromlott akaratunkhoz se! Ezután inkább legyen meg az Úr akarata, csak meg ne vonja tőlünk soha a szeretetét, mert ha már megtapasztaltuk ezt a CSODÁT, nem tudunk, és nem akarunk nélküle élni! Állandóan érezni akarjuk!
De ez nem minden! E mellett adja a biztonságérzetet, a szabadságot, örömöt, és az ésszel fel nem fogható bölcsességet, amit örömmel továbbítunk másoknak.
Igazán akkor értjük meg Istent, ha már Jézus Krisztus természete bennünk is megtalálható lesz!
Ekkor minden „rezdülését” felfogjuk. Ez abban az esetben lehetséges, amikor megengedjük, hogy az életünkben az Úr akarata érvényesüljön, amikor Ő irányítja azt! Csodálatos harmónia alakul ki közöttünk. Ebben az állapotban nincs lelki és testi fájdalom, csak hosszan tartó öröm.
Azért azt nem állítom, hogy végtelen, mert ebből a harmóniából sajnos kizökkenthetnek a hétköznapok problémái. Azonban el kell jutnunk arra a „szintre,” ahol már semmi nem tud kizökkenteni az Úrral való csodálatos
közösségből.
Ez azt jelenti, hogy bár ezen a Földön élünk, és tesszük a dolgainkat, tartjuk a kapcsolatot a külvilággal, de már egy másik „síkon” folyik az életünk. Még nem a mennyekben, de már nem is a Földön. Valahol a kettő között. A földi élet dolgai nem úgy hatnak ránk, mint egykor. Megszűnik a holnaptól való aggódás és félelem.
Az Úr vezet, ahova vezet, de biztos, hogy nekünk a legjobbat akarja, és a legjobbat kapjuk Tőle!
* „Ha a test válik életünkké, úgy élünk, mint az állatok.*
* Ha a lelkünk válik életünkké, lázadásban és Isten elől menekülve élünk; tehetségesen, művelten, tanultan, de elidegenülten Isten életétől.*
* De ha eljutunk oda, hogy életünket szellemben és Szellem által éljük, bár **használjuk lelkünk képességeit és fizikai erőnket, de attól kezdve azok már a Szellem szolgái; és amikor ide eljutunk, Isten valóban felhasználhat minket.”*
*/Wachman Nee/*
