A harcművészetekhez is értő Márk amikor táncol, nem a közönségre figyel, hanem a zenére, teljesen átadja magát a ritmusnak
A tánc mindig kísért és kísér engem, mióta az eszemet tudom, sőt tovább megyek, talán még a magzati életemben is, az anyaméhben, a magzatvíz lágy ölelésében is állandó, ritmikus mozgásban lehettem. Vallom, hogy a tánc valamilyen formában mindenkit arra késztet – főleg, ha olyan talpalávaló szól-, hogy beinduljon. No, ha nem is olyan művészi szinten, de a ritmus fogságából senki sem szabadulhat. A balett mindig is elbűvölt, foglyul ejtett. A szalagavatón csak néztem – nem mertem bevállalni -, ahogyan táncolnak a végzős osztály- és évfolyamtársaim, mert botlábam volt, van, így nem lettem a táncparkett ördöge. Ami érdekes viszont, hogy a pop- rock-blues zenére örömmel tettem némi kísérletet arra, hogy mozgásba hozzam minden porcikámat, csápoltam is, különösen élveztem a táncot, ha „lassúzás” következett, fel kellett kérni szép lányokat, persze a lábtaposás sem maradt el, aztán a kínos magyarázkodás sem. Egy kicsit misztikus-kultikus élménnyel is gazdagodhattam, amikor életvezetési tanácsadást tanultam: indián törzsi zenét hallgattam, hiszen olyan extázisba estem, hogy a mai napig felemlegetem.
A katartikus élményeim ezzel kapcsolatban erősítették bennem az összetartozás érzését, a termékenységi rítust láttam lelki szemeim előtt, illetve az esővárást, az eső szellemének a megidézését is megtapasztalhattam, szinte módosult tudatállapotban. Nagy tisztelettel vagyok a tánc iránt – bármilyen műfajról is legyen szó. Az ókori görögök is már elismert művészetként tisztelték, később pedig a táncos mulatságokon keresték párok egymást. A tánc nem véletlen egyidős az emberiséggel. Szoros, szerves része az életünknek, a ritmus, a zene mindenkiben fellelhető, még ha csak legbelül, akkor is.
Orosházi Kenyérünnep, Gyopáros, 2016
Sun Márk: “A hiphopnak megvan a maga feelingje és dinamikus mozdulatainak köszönhetően
egyfajta feszültség-levezető hatását is érezni lehet.“
Az Orosházán élő, de a Szegedi Szakképzési Centrum Vasvári Pál Gazdasági és Informatikai Szakgimnáziumában – gazdasági informatikát – tanuló Sun Márk hétköznapi mozgásán, megjelenésén is látszik, hogy talán némi köze lehet valamilyen mozgásformához. Márk 11 éves korában kezdett el táncolni, s bizony édesanyjának a zenei ízlésvilágát és a tánchoz való érzéket tőle eredezteti. Érdekli a kosarazás, azonban mostanában erre sincs ideje. Az orosházi ReDance együttes tagja volt, de nem szakadt meg teljesen a kapcsolata velük. Egyelőre nem tervezi folytatni a táncot a tanulás és a munka miatt. A jövője megalapozására fekteti a hangsúlyt: informatikus akar lenni. Márk hétköznapi mozgásán megfigyelhető, leginkább tetten érhető az is, hogy az emberi érintkezései annyira kifinomultak, érzékiek – nem lehet elmenni mellette csak úgy-, köze lehet lelkének minden megnyilvánulásához a táncnak.
Visnyei Visó Ferenc: A tánc egyfajta spontán mozgásforma, de sport is, különösen az, amit te műveltél. Mikor indult be nálad az a bizsergető érzés, hogy parkettre lépj?
Márk: Igazából a tánc véletlenszerűen került az életembe. Kyokushin karate után keresni kezdtem egyéb sportokat, aztán egy rendezvényen felléptek az orosházi ReDance táncosai. Őket nézve, nagyon megtetszett a mozgás, az összhang és a zenéik stílusa is passzolt az ízlésemhez. A következő héten be is léptem a csapatba. Előtte nem tanultam sehol sem táncolni. A hiphopnak megvan a maga feelingje és dinamikus mozdulatainak köszönhetően egyfajta feszültség-levezető hatását is érezni lehet. Jó pár harcművészeti ággal azonban megismerkedtem: a birkózással (általános iskolai szakkörön), judoval, Kyokushin Karatéval (Zsiga Zsoltnál), Shaolin Kung-Fuval (Shanghaiban).
Visó: Miért pont a gazdaságtudomány és az informatika világa érintett meg?
Márk: Az informatikához ismerőseim és rokonaim szerint nagyon jó érzékem van és érdekel is, így nem gondolkodtam, hogy milyen szakon folytassam tanulmányaimat.
Visó: Nem látszik egyáltalán rajtad, hogy izgulnál tánc közben. Megértem, ha az együttessel lépsz fel és akkor megszűnik a heves szívdobogás, az izgalom. Az még is más világ, amikor ott, a színpad kellős közepén teljesen egyedül vagy, a hiphop zene dübörgésében, csak a zene, a ritmusok vannak veled, miközben minden szem rád szegeződik. Azt veszem észre, hogy nyoma sincs arcodon a pírnak, ez azért valamit előrevetít számomra. Az a megérzésem, hogy ez a fajta művészet a számodra, amelyben feloldódsz, ahogyan a közönséged is, ha téged lát. Itt teljesen kerek, egész vagy: kívül-belül! Így van?
Márk: Amikor táncolok, nem a közönségre figyelek, hanem a zenére, teljesen átadom magam a ritmusnak. Az egyéni táncaimhoz mindig olyan zenét választok, amivel a legjobban tudok azonosulni. Persze figyelni kell az előadásmódra is, de ha beleéljük magunkat, és hagyjuk, hogy a zene vigyen magával, akkor a többi már magától jön.
Visó: Nem szakadt meg a kapcsolatod a tánccsoportoddal, hiszen a zenékhez neked is közöd van.
Márk: A zenék kiválasztását Edina és a táncosok közösen végzik, ahogy a sorrendjüket és az időtartamukat is, én csak az összeillesztésükkel és effektek hozzáadásával járulok hozzá.
Visó: Azt gondolom, hogy a tánc olyan elementáris képességekkel ruházza föl művelőit, amelyek fejlesztik, építik az önkifejezést, a személyiséget is alakítják, érettebbé teszik. Mennyire érzed? Megváltoztál kívül-belül a tánc hatására? Milyen plusszal ajándékozott meg, és te másokat?
Márk: Sokat fejlődtem, amíg táncoltam, több embert is megismerhettem. Felemelő érzés, hogy felismernek egy fellépés után. A csapatnak pedig nagy az összetartó ereje, baráti társaság alakult ki. Már a belépésemkor közvetlenek voltak hozzám, és ez így is maradt a mai napig.
Visó: Négy évvel ezelőtt adtátok elő az Életút című darabot. (14- 15 éves voltál?) Mit akartatok ebben megmutatni a nagyközönségnek?
Márk: Rétes Edina koreográfus olyan mindennapi élethelyzeteket álmodott meg, amelyek a maguk sajátos módján tökéletlenek, ha nem tesszük hozzá magunkat.
Visó: Nagyon tetszik a Képzavar című műben az alakításod. Mesélnél ennek a hátteréről? A tánctanárotok, Rétes Edina javasolta, mondta meg, hogy mit és hogyan kell előadni, vagy teljesen szabad volt a választásotok? Milyen szerepet formáltál meg?
A Képzavar színpadi bemutatója 2016-ban
Márk: Az volt a célunk ezzel az előadással, hogy rávilágítsunk, mennyire nehéz, amikor 18 évesen el kell döntenünk, mivé szeretnénk válni. Ez sok fiatalnak okoz nehézséget. Három különböző személyiséget mutattunk be kiskorától felnőtt koráig. Éppen azért, hogy a nézők lássák, mennyi különbség van ember és ember között, tettek és tettek között, és milyen sok múlik a hozzáálláson, a kitartáson és a küzdelmen. Az előadás koncepcióját közösen teremtettük meg Edinával, a főszerepek kiválasztásánál a tánctudást és karakter jellemet vettük figyelembe. Egy menő kosárlabdázó életét mutatom be. Egy mérkőzésen szerzett maradandó sérülésem miatt, nem tudtam folytatni a sportolást, de nem adtam fel az álmaimat, és így kosáredző vált belőlem.
Márk a táncmozdulatait az érzéseire bízza, ami jön a zenére, és ha megtetszik neki, megérinti, akkor megjegyzi és beilleszti a koreográfiájába. Más táncot meg sem próbált, így a hiphop a legkedveltebb számára. Kedvenc táncosai a Les Twins, francia ikerpár.
Azt gondolná az ember, hogy aki a táncban otthon van, akkor a zenében is, vagy fordítva. Márk azonban nem tanulta a fehér-fekete billentyűk kezelését. Néha, amikor olyanja van, akkor odaül a zongorához, és egy-két dalt eljátszik, amit tud. Nincs kedvenc zenésze, se előadója. Nem jár koncertekre, inkább szórakozóhelyekre, bulikra, ugyanis a Dj-világ megbűvölte. Ő maga is szerez zenéket.
Visó: Megtisztelnéd olvasóinkat is, ha elmesélnéd a németországi megmérettetésen milyen élmények tették emlékezetessé, gazdagabbá csapatod pillanatait?
Márk: Közel 20 ország mérte össze erejét szóló, duó és csoport kategóriában kezdő, középhaladó és haladó szinten. Mi haladóként indultunk. 194 egyesület fej-fej mellett küzdött az Európa bajnoki rangos címért, a fődíj 10.000 euro volt. Az 1. nap a csoportok versenyeztek, a 2. napon a szóló duó és azok a csoportok, akik bejutottak a középdöntőbe, a 3. napon pedig azok a táncosok, akik a döntőbe bekerültek. A nap zárása egy fergeteges buliba csapott át. Az összes ország döntősei a saját zászlajukkal vonultak fel a színpadra és mindenki tombolt, majd ezt követte az eredményhirdetés. Gyönyörű serleggel, hatalmas élménnyel, tapasztalattal és feledhetetlen emlékekkel térhettünk haza.
Visó: Mit válaszolnál azoknak a táncos szakembereknek, menedzsereknek, akik állást ajánlanának, jó fizetéssel, de az lenne a feltételük, hogy csak tánccal foglalkozzál? Mi motiválna? Siker, pénz, ismertség, maga a hiphop szeretete? Mindegyik?
Márk: Örömmel elvállalnám és igen, egyszerre, mindegyik motiválna.
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe az alábbi videót is: a Képzavarban láthatjuk a tehetséges Márkot és együttesét!
