A Csokonai Színház Lear-előadása kísérlet az emberi aljasság természetrajzának tanulmányozására. Arra, hogy sem a rokoni, sem a baráti kapcsolatok, sem egyéb morális gátak nem képesek megállítani az embert, hogy át ne lépje a „démoni gonoszság határvonalát”. A darabban mindenki önmagával van elfoglalva, akár a vagyonát védelmezi, akár a büszkeségét helyezi előtérbe, akár a jó cselekedet fontossága mellett áll ki a megváltás szándékával.
A március 8-án bemutatott, debreceni Lear egyik különlegessége, hogy a címszerepet, Britannia királyát női előadóművész, Ráckevei Anna játssza. Ilja Bocsarnikovsz rendező a szereposztás hátteréről elmondta: nem az olcsó meghökkentés a célja ezzel a választással. Minden rendező saját magából is dolgozik, az ő esetében most ez annyiban érvényes, hogy édesanyja mellett nevelkedett fel, így az anya-figura erőterei, az anya-gyerek viszonyból származó érzelmek, fájdalmak ismerősebbek és érdekesebbek számára – mondta el.
Arról is beszélt, hogy a Learhez egy új fordításnak tekinthető szövegkönyv készült.
A Kozma András fordításában felfrissült Shakespeare-szöveg nemcsak mai nyelven szólal meg, de kiválóan illeszkedik a rendezői koncepcióhoz. Ez utóbbiról annyit árult el, hogy a darabnak nem a politikai vonulatára koncentrál.
„Számomra a Lear, mint mindig minden darab, az emberről és az emberi viszonyokról szól. Bármelyik században játszódó darabról beszélünk, bármilyen körülmények közé helyezett figurákról, mindig ez a legizgalmasabb probléma számomra. Ahogy a Learben is: az, hogy milyen gyengék vagyunk és mennyire képtelenek arra, hogy legyőzzük a bennünk élő démonokat.”
A darab címszerepében látható Ráckevei Anna fiatal színésznőként szerepelt először a Lear királyban. Elmondta: hálás a sorsnak, hogy ismét foglalkozhat ezzel a sűrű szövetű, izgalmas szöveggel.
„A Lear-történet olyan, mint egy robbanás, amitől minden, ami addig épült, megsemmisül. Lear egyszercsak arra ragadtatja magát, hogy a kemény értelemmel felépített rendszerében, birodalmában az érzelmei irányítsák. Mivel ez a terep ismeretlen számára, óriási hibát követ el, és csak a történet végére jut el oda, hogy kimondja a szót: bocsánat. Szükségszerű, hogy végigmenjen ezen az úton, ha nemcsak a szemével, de a szívével is látni akar.
Csodálatos, hogy mi minden van összesűrítve ebben a szövegben, ebben a darabban: monumentális és nagyon titokzatos szövete az emberi természetnek. Mintha az emberiség érzelmi DNS-e lenne. Ott van benne minden, az embert érzelmi módon működtető jelenség.”
A színészek beszámolója szerint Ilja Bocsarnikovsz nagyon sokat segített nekik abban, hogy hogyan lehet egy figurát, egy szerepet, egy lelkialkatot, egy személyiséget kibontani. A fiatal orosz rendező nem először dolgozik a Csokonai Színház társulatával: két éve a Hogyan nevezzelek? című francia vígjátékot, tavaly pedig a Három nővért állította színpadra Debrecenben.
Ez utóbbival a tavalyi POSZT három díját hozta el a debreceni társulat: az Irinát alakító Szakács Hajnalka lett a legjobb harminc év alatti női színész; Kozma Andrást, aki a debreceni színház kérésére újrafordította a Csehov-darabot, a legjobb dramaturgnak választották; míg a legjobb színpadi mozgásért és térhasználatért adományozott díjat a társulat kapta.
Forrás és további részletek: Csokonai Színház
