A fotográfiák nemcsak pillanatokat örökítenek meg, de üzennek is a múltból, a jövőnek. „ … közlik velünk, hogy honnan vagyunk és mivé leszünk.” – szól egy fényképekről szóló dalban. Ha családi fényképeket nézegetünk, nem csak őseink, de egész korszakok, illetve történelmi események is megelevenednek képzeletünkben. Emlékeket hordoznak, megélt eseményekét, melyek később, idővel módosulhatnak. Robitz Anikó képzőművész is ezekkel a gondolatokkal játszhatott el, miközben Színjátszó emlékek című kiállításának anyagát állította össze.
A tárlaton legújabb munkái láthatóak, három csoportba rendezve. A Milagro című sorozat a művész nagybátyja, Robitz Lajos ecuadori fényképeit egészíti ki ónból készült, apró figurákkal, melyek a védelmezést szimbolizálják. A fotók 1983-ban készültek, a védők talán arra is szolgálnak, hogy az utókor számára minél hosszabb távon megőrizhetőek legyenek az akkor még bizonyosan rendkívül egzotikusnak számító világból származó emlékek. A milagro csodát jelent, az elnevezésből következtethetünk a képek által visszatükrözött világ különlegességére.
A Holographic Memory című sorozat képei emlékeink változékonyságára koncentrálnak. Az exponáláskor rögzült a fények és színek játéka, ahogyan elménk rögzíti a pillanatokat. Az idő ezen módosíthat, így segítségünkre van, ha időről-időre elővesszük képeinket. Olyan részleteket is észrevehetünk rajtuk, amelyeket az adott pillanatban, a fénykép készültekor épp figyelmen kívül hagytunk.
A harmadik csoportban 3D-s nyomtatással készült, majd gombócokká összegyűrt fotók találhatóak. A szemlélődő azt hihetné első látásra, ezek olyan emlékek, amelyektől szabadulni szeretne az alkotó. A galacsinok arra a kognitív folyamatra utalnak, amikor az agy a régebbi emlékeket kiegészíti az újabbakkal. Ugyanakkor az agy sohasem telítődhet, ahogyan a doboz sincs tele. A kevésbé fontos emlékeket elfelejtjük, ezzel helyet adunk az újaknak.
A kiállítás a Budapest Fotófesztivál hivatalos programjának részeként a Tobe Gallery-ben látható március 13 és április 13. között.
