Radnai István: Gutenberg meghal és feltámad című novelláskötetének bemutatója

A címlapkép és borítóterv a szegedi Bakacsi Lajos festőművész és tanár keze munkáját dicséri

Február 23-án Radnai István barátom könyvbemutatóján jártunk, amelyre az Összefogás Újbudáért Egyesület szervezésében a Malom Közösségi Térben került sor.

A bemutatót Ujfalvy Szabó Zsolt, az Egyesület elnöke nyitotta meg. Az oldott hangulatról Szöllösi Dávid mandolinnal kísért dalaival gondoskodott.

Szepesi Zsuzsanna költő, tanár, Radnai István író, költő és Szöllösi Dávid (mandolin)

Maga a kötet bemutatója három részre tagozódott. Szepesi Zsuzsanna költő, tanár ezúttal beszélgetőtársi és felolvasói szerepkört vállalt. Elsőként egy új Radnai verset, az Éjféli adagio-t olvasta fel a hallgatóságnak. Ezzel utalt a szerző költő mivoltára, ugyanis a Gutenberg meghal és feltámad című kötet nem verseket, hanem novellákat tartalmaz. Ez immár a harmadik novelláskötete Radnai Istvánnak. Emellett hat verseskötete is megjelent az utóbbi évtizedben.

A vers felolvasása után Szepesi Zsuzsanna a kötet megjelenési formáját bemutatva elmondta: ebben az új kötetben 42 novella található, előszavát Madár János, a kötet kiadója, utószavát pedig Lukáts János és Gyimesi László írták. Bárány László ajánló sorait küldte a könyvhöz. Elmondta, mind az előszóban, mind az utószóban foglaltak kiemelik a szerző törekvését: bemutatni a magyarság és a globális világ gondjait, plasztikusan ábrázolni a mai kor jelenségeit megmentve minden arra érdemes jót az elmúlástól. Gyimesi László még külön kiemelte, mennyire törekszik a könyv szerzője a szabadság és a szerelem, az életszeretet és a fenntartó emlékezés egyensúlyára.

Szepesi Zsuzsanna a könyvből az első, az Emlékszem? Nem emlékszem? és az utolsó, a Régi kenyér novellát választotta figyelemfelhívó és beszélgetésindító alapnak, mely írások okán faggatta Radnait: mi késztette arra, hogy a novellaírás felé forduljon?

A beszélgetés során az író kifejtette, hogy a líráról nem tért át a prózára, hanem párhuzamosan ír verset és  elbeszélést.

Úgy érzi, hogy prózája és lírája szerves egységet képez.

Ezt jól példázza a Régi kenyér című írás – látszólag a régi paraszti életet legfontosabb eseményét idézi, de az államalapító Szent István napjára is figyelmezteti az olvasót. Az írás líraisága nem feledteti az akkori kémény, életet, amelyben a kenyér a biztonságot jelentette. (Az írás – nem véletlenül – az Aracs folyóirat augusztus huszadikai ünnepi számában is megjelent).

Beszélt a szerző a címválasztásról is. Elmondta, szerinte ma, amikor divat a Gutenberg galaxis megsemmisüléséről beszélni, örömmel tapasztalja, hogy igen is, olvasnak az emberek. A könyvolvasás élményét, szertartását semmi sem válthatja ki.

A műsorban a már említett rövidebb írások mellett, további jellemző részletek is elhangzottak példázandó a második részben, hogy mennyire jellemző a költő Radnai stílusa a novellákra is. Ezek a novellák épp úgy szaggatott előadásúak, tömörség és érzékenység jellemző rájuk. Rövid mondatokkal, néhol az alany elhagyásával, az idősíkok, a képek egymásra vetítésével operál a szerző. Nem véletlenül jegyezte meg csak prózával foglalkozó neves pályatársa, Bárány László: ilyen kevés szóval ennyire sokat nem tudott volna elmondani.

A harmadik részben a témaválasztás kérdésével foglalkozott a beszélgetőtárs. Radnai István olyan témákat is feszeget, melyekhez más nem igen mer nyúlni. A hétköznapi kapcsolatot, a család, a háború borzalmai, a zsarnokoskodás, a gyermekkor mind-mind izgalmas és tanulságos vetületei az emberi létnek.

Történelmi témái is a mának szólnak. A huszadik század  tanulságait és a mai ember közönyösségét egyaránt felfedezhetjük novelláiban, elbeszéléseiben, amelyek gyakran zárulnak tragikus fordulattal. Hitelesek. Ahogyan a jellegzetes humorú társadalomkritika is megszólal, vagy éppen egymásnak feszülnek a lírai és vizuális képek és az olykor kegyetlenül éles tartalom.

Radnai, aki immár életének nyolcvanadik esztendejébe lépett, utalt rá, hogy ebben a kötetben mintegy 150 évnyi időtartamot ölel át: nagyszülei korától és a tőlük hallott anekdotáktól és visszaemlékezésektől egészen napjainkig. A hétköznapok eseményeit, történéseit alapul véve dolgozza fel novelláiban ezt a tetemes időszakot, ahol a valóság és a fikció sajátos „radnais” megközelítéssel jelenik meg.

Felbukkan a kötetben egy, a 19-20. század fordulóján játszódó novellafüzér, amely a gyorsan változó világnak megmutatja az akkori ember életét, gondolkodását, a problémái medrében  is lassan hömpölygő történéseket.

Habár a szerző élettapasztalata – a családi legendákat is ideértve  – minden történet mögött felfedezhető, mégis ritkán ír saját magáról, akár első személyben mesél, akár a kívülálló szemével enged láttatni az olvasóval. Képei, leírásai plasztikusak, a párbeszédek pörgősek. A mai kort leginkább a pergő párbeszédekkel szemlélteti Radnai. Párbeszédeiben csak akkor áll meg egy-egy magyarázó félmondat erejéig, ha nem nyilvánvaló a válaszoló személye illetve új szereplő lép a színre.

Egyénisége mégis átsüt a betűkön, nem tudná letagadni, hogy az írások hátterében személyes élményei is rejtőzhetnek.

Úgy tűnik, mintha – akarva-akaratlanul – hallgatózna.

A mi emberünk című elbeszélés, ami ugyancsak felolvasásra került, a mai kor piszkos üzelmeit és azok hátterét mutatja be, utalva arra, hogy néhány esetben a bíróság elé is kerülnek korrupciós ügyek! Erről a novelláról a „Disznófejű nagyúrra” asszociálhat az olvasó.

Figyelmét semmi sem kerüli el, ami körülötte történik. A jelent kritikával illeti, a jövőre aggodalommal teli optimizmussal figyel.

Maga is elmondta, hogy írásaival az olvasó figyelmét kívánja felkelteni – egyfelől a mai világ szinte kijavíthatatlan tévelygéseit megmutatva, másfelől korunk felfedezésre váró szépségeire és emberséges szereplőire felhívva a figyelmet –, ezekkel a példákkal hatni akar a jó szándékú emberekre.

Konok és harcias, miközben alakjaihoz empátiával, emóciókkal, de mindig pszichológiai megalapozottsággal közelít. Ezek vezérlik  – szavai szerint – a történetek logikája vezeti a végkifejlet felé, még akkor is, ha témaválasztása tudatos.

A Katonadolog című írás egy lírai leírása szemléltette az író stílusát. A lírai részletektől vezet el a tragédiáig!

Írásai nagy figyelmet igényelnek az olvasótól, mivel nem kenyere a szájbarágás.

Feltétlenül meg kell említeni a könyv borítóját, amelyet mindenki dicsér. A címlapkép és borítóterv a szegedi Bakacsi Lajos festőművész és tanár keze munkáját dicséri!

A könyvet – a már említett ajánló sorokhoz hasonlóan – az Egyesület jogász végzettségű elnöke, aki már olvasta korábban a kötetet, a huszadik század olvasmányos történelemkönyvének nevezte. Ez a kötet történelem első kézből.

Nagy öröm, hogy a pályatársak mellett, a környék civil lakói is felfigyeltek a programra. Festőművésztől történészig számos illusztris vendéget fedezhettünk fel a közönség soraiban.

Sima Istvánnal Radnai István

Az estét baráti beszélgetés, dedikálás és pogácsa kóstolással egybekötött teázás zárta.

Sima István – Szepesi Zsuzsa tudósítása