Kezdőlap Interjúk Költészet – Interjú a hódmezővásárhelyi Arany-Tóth Katalin költővel

Költészet – Interjú a hódmezővásárhelyi Arany-Tóth Katalin költővel

17
0

Interjú a hódmezővásárhelyi Arany-Tóth Katalin költővel

 

Aki hittel élő emberként, humanistának tartja magát ebben a felszínes világban is

 „… az írásban való kiteljesedés pedig a legkilátástalanabb helyzetben is képes visszavezetni önmagamhoz.” – vallja a versekhez és embertársaihoz is alázatos Katalin

 Arany-Tóth Katalin költő: “Minden vers születése egy kegyelmi állapot. Összegzés, megtisztulás.”

Az élet olykor küzdelmet, harcot, szenvedést okoz, nem könnyíti meg előrejutásunkat, kicsit eltéríthet a kijelölt utunktól, fizikai és spirituális értelemben is. Nem vagyok abban biztos, hogy sokszor tudatosan cselekszünk, de abban sem, hogy mindig helyes döntéseket hozunk, de hibáink, a gyarlóságaink ellenére azok vagyunk, akik éppen, abban a bizonyos pillanatban, abban a bizonyos szituációban így vagy úgy döntünk. Ami a lényeges szerintem, hogy fejlődjön érzelmi, lelki életünk, talán még kifinomultabbá, még erőteljesebbé válunk, ha megedződünk az élet kihívásai által. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a viszontagságos, küzdelemmel teli sorsot megélt Arany-Tóth Katalin költőt itt, a kultkocsma.hu magazinunkban üdvözölhetem, és beszélgethetünk szépséges magyar nyelvünkön. Régóta ismerjük egymást – még a vásárhelyi közgéből, Frankel Leó Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskolából, ma Eötvös József nevét viseli – mindig nyíltszívű, őszinte, szerény és alázattal felvértezett embernek tartottam, de ez még inkább megerősödött bennem, amikor megtudtam, hogy verseket ír, költészetével hatalmas kincset ad át nekünk, kisírja magából minden fájdalmát, velőt rázó mélységbe és lelket erősítő magasságba viszi el olvasóit. Kati ugyan nem a régóta dédelgetett vágyát valósította meg: nem az óvónői hivatást választotta, azonban szeretettel teszi a dolgát, ráadásul három gyermek édesanyja – ahogy mondja, mindenért kárpótolják gyermekei. Egy vagyonvédelmi cég adminisztrációs koordinálását végzi, szereti munkáját, ahogyan az írást is.

„Bennem élsz. Síró emlékek zuhannak

búsan lábaim elé, s fájón lepihennek.

Lelkemben remények sugara él,

s elhagyott testemet édesen öleli át.”

 (Éjjeli séta c. vers – részlet, Kati első verse)

Visnyei Visó: Számtalan olyan emléket őrzöl magadban, amelyek mázsás terhet raktak a válladra, amelyek életed szinte mindegyik szakaszában egyre csak súlyozódtak. Hogyan élted meg ezeket a periódusokat? Mi adott erőt, ki, illetve kik voltak azok, akik mindig melletted álltak a szomorúságodban, keserűségedben, gyászodban, a legnehezebb pillanataidban?

A képhez tartozó alt jellemző üres; aranytk.kultalelekmaganyossaga.jpg a fájlnév

Első kötet:A lélek magányossága (2005)

Arany-Tóth Katalin: Úgy érzem, nem volt könnyű életem, de minden eddigi nehézség arra tanított, hogy felismerjem és használjam az erőmet. Fontos számomra, hogy minden körülményben megpróbáljak egyenes derékkal, becsülettel haladni az utamon. A felelősséggel való gondolkodáshoz a szüleimtől kaptam a legigazabb útmutatást. Hibáim és rossz döntéseim ellenére is a legfontosabb számomra, hogy tisztességem ne legyen megkérdőjelezhető. Szándékkal soha nem ártanék másoknak. Nagyon nehezen élem meg a megpróbáltatásokat. Talán azért is, mert az átlagnál érzékenyebb vagyok. A legnehezebb pillanatokban pótolhatatlan, erős támaszom a családom, a közeli és távoli barátok, akik ha csak egyetlen jó szóval is, de igyekeznek biztosítani a támogató szeretetükről. Hatalmas szeretetvágyam mellett valami megmagyarázhatatlan, rendíthetetlen hittel viszem a rám szabott terheket, az írásban való kiteljesedés pedig a legkilátástalanabb helyzetben is képes visszavezetni önmagamhoz. Minden vers születése egy kegyelmi állapot. Összegzés, megtisztulás. Verseim által nyitott könyv vagyok: őszintén vállalom magam.

A képhez tartozó alt jellemző üres; aranytk.kult_.kitartkarokkal.jpg a fájlnév

Második kötet: Kitárt karokkal (2007)

V.V: Tudom, hogy egy idealista ember vagy, aki hisz a tiszta és őszinte szavak erejében. Mikor érzeted azt, hogy le kell írnod érzéseidet, gondolataidat?

A.T.K: Az első verseim 1994-ben, egy igen nehéz életszakaszom idején születtek. Nagy szükségét éreztem egy olyan önkifejezési forma megtalálásának, ami önterápiás módszerrel átsegíthet ezen az időszakon. Sokáig nem éreztem azonban, hogy az ily módon papírra vetett gondolataim szakmailag is vállalhatóak, így 11 éven át a fióknak írva gyűjtögettem zsengéimet. Igen, hiszek az őszinte szavak erejében. Mivel az alulról építkezés elvében hiszek, nem titkolt szándékom tükröt mutatni egy olyan világra, melyen – míg élünk –, mindig van mit javítani. Ugyanakkor, jó érzéssel rögzítem azokat az érzéseimet is, melyek egy felszabadultabb, bizakodóbb hangulatban fogalmazódnak meg bennem. Egymás tükröződései vagyunk, és ezek a tükröződések millió formában, millió színes darabként láttatják meg magukat.

V.V: Miért pont a költészet eszközei érintettek meg jobban? Sűrűn olvasom egyéb írásaidat is, amelyeket megosztasz egy hírportálon. Azt gondolom, hogy bátran kiállhatnál novellákkal, színdarab írásával, sőt akár drámával is a nagyközönség elé.

A képhez tartozó alt jellemző üres; aranytk.kult_.Másolat-borito_elol.jpg a fájlnév

Harmadik kötet: Álom és Tenger (2010)

 A.T.K: A versekhez fűződő alázatom már igen korán, 13 éves koromtól fogva kiépült bennem, Váci Mihály költészetének köszönhetően. A középiskolás éveim alatt Radnóti Miklós és József Attila költészete is formáló hatással voltak rám, s ebben igen nagy szerepe volt irodalomtanáromnak, Bokor Jánosnak, akire a mai napig is nagy tisztelettel és szeretettel emlékezem. Mint műfaj, úgy érzem, a vers áll hozzám legközelebb. Néhány rövid novellától eltekintve nem próbálkoztam még komolyabb terjedelmű darabok írásával. Nem éreztem eddig se késztetést, se az arra való alkalmasságomat.

V.V: Néhány verses köteted már megjelent. Ki biztatott, hogy ne maradjanak munkáid a fiókodban?

A.T.K: Ahogy teltek az évek, egyre erősebben foglalkoztatott a kérdés, vajon van-e az írásaimnak irodalmi értéke. 2005-ben álltam először nyilvánosság elé. Sok biztatást kaptam, pályázatokon helyezéseket értem el, majd felgyorsultak az események és 2005 végére megjelent az első önálló kötetem. Ezt a könyvet 2007-ben mutattuk be a Németh László Városi Könyvtárban Fehér József író-költőbarátommal, a helyi Kárász József Irodalmi Kör alapító elnöke. Ő volt az, aki elsőként biztatott, bátorított engem ezen a szép, de felelősségteljes úton. Hasonlóképpen köszönettel tartozom Ocsovszky Lászlónak, aki az első kötetem kéziratát elolvasva azzal a megjegyzéssel adta át a kötethez szánt ajánló szavait, hogy abba ne hagyjam az írást. Hálás vagyok mindkettőjüknek, hogy szakmai támogatásukról biztosítottak.

V.V: Hogyan jellemeznéd költészetedet? Úgy tudom, hogy a Csöndszekér című köteted nemrégen jelent meg.

A.T.K: Egy író embernek nehéz önmagát jellemeznie, hitelesen ezt az Olvasó teheti meg.  Mivel Váci Mihályt költői példaképemnek tartom, talán nem tiszteletlenség azt állítani magamról, hogy hozzá hasonlóan, hittel élő emberként humanista elvűnek tartom magam. Az írásaim leginkább lírai hangvételűek. Témaválasztásaim gyakran túllépnek a szűkebb érzelmi zónámon, egyre inkább tágul bennem a mondanivaló. Mint sokakat, engem is foglalkoztat a szeretet, család, szerelem, természet témája, egészen a társadalmi kérdésekig. Fontosnak tartom, hogy azokat a normákat is szavakká formáljam, melyek hitem szerint kellenek ahhoz, hogy megpróbáljunk embernek maradni ebben a felszínes világban. Fontos, hogy ne nyomjuk el magunkban azt a vágyat, ami a kirakatba zárt érdekkapcsolatok mögött csendben, de csillapíthatatlanul éhezik az őszinte érzésekre, a szeretetből eredő forrásaink újbóli felfedezésére. A kötött verselési forma áll hozzám a legközelebb, de van, amikor csak hagyom, hogy szabadon kifolyjon belőlem egy-egy gondolat, akár még a központozásokat is elhagyva. Ma már bátrabban próbálkozom különböző technikákkal. Nagyon szeretem a haikuk világát is, különösen azt az egyedi hangot, amit Fodor Ákos mélyített el a magyar haiku költészetben.

Köszönettel tartozom a városomnak, hogy támogatta annak a zenés irodalmi műsornak a létrejöttét, melyet a hódmezővásárhelyi Bessenyei Színkör 2018 áprilisában az én verseimből mutatott be a Költészet Napja alkalmából, a BFMK nagyszínpadán. A versanyag a 2016-ban megjelent Csöndszekér c. kötetemre támaszkodva, Benkő Brigitta színkör vezető kiváló elgondolása szerint került színpadra, egy gyönyörű előadás keretében. Úgy érzem, engem ennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet, hiszen a szülővárosomban ilyen elismerésben részesülni, csodálatos érzés. Ezt már csak az az élmény fokozta, hogy se az ötlet elgondolásában, se a műsor összeállításában semmi szerepem nem volt, nekem csak be kellett ülnöm a nézőtér első sorába, és megélni, befogadni az élményt. Mind az előadók, mind a hálás közönség annyi szeretettel halmoztak el, hogy ezért örökké hálás leszek.

V.V: Gondolom, hogy számos pályázat résztvevője is voltál. Melyek ezek?

A.T.K: Lehet, hogy meglepetést okozok, de nem vagyok egy pályázós típus, ennek ellenére az a kevés, amire nyújtottam be jelentkezést, többnyire sikeresek voltak. A nyilvánosságra való kerülésemet egy nemzetközi pályázat dobogós helyezésével indítottam, még 2005-ben. Az Irodalmi Rádiónál kiírt pályázatokon több alkalommal is jól szerepeltem, de ennek sok-sok éve már. Egy másik pályázat kapcsán Kárász József díjban részesültem, legutóbb pedig a Látóhatár c. folyóirat Őszikék XXI. század c. pályázatára beadott több pályamunka közül két versem is elismerésben részesült. Ez a néhány szép eredmény 25 évre visszabontva nem mondható soknak, de én valamiért mindig úgy éreztem, hogy az út nekem nem a pályázatokon keresztül nyílik, hanem az Olvasók szeretete által.

A képhez tartozó alt jellemző üres; aranytk.kult_.könyvborito-másolata.jpg a fájlnév

Negyedik kötet: Csöndszekér (2016)

V.V: Aki kezébe veszi könyveidet, nem marad élmény nélkül. Hiszem, hogy aki betéved szavaid erdejébe, megtalálja azt, amit keres. Talán már újabb verseid is kiadnak egy kötetre valót.

A.T.K.: Jelenleg négy önálló kötetem van, és titkon mindig bízom abban, hogy lesz még folytatás. A megvalósuláshoz szükséges versek már bőven kitesznek egy újabb kötetnyit, azonban az ehhez szükséges anyagi háttér még várat magára. Nem vagyok türelmetlen. Írásfüggő vagyok, de nem kötetfüggő. Minden könyv számomra egy-egy összegzés, szakmai utam és fejlődésem kézzel fogható valósága. Jutalom. Ha úgy kell lennie, örömmel élem meg újra a könyvvé érés folyamatát, hiszen elmondhatatlanul jó érzés egy-egy kötetet felépíteni, majd átadni. Minden versemmel magam adom, és amíg általuk élményt és értéket teremtek, addig érezhetem, hogy nem tévedtem el ezen a számomra is helyet adó úton. Csak annyit kérek, hogy mindig tudjam, érezzem a helyes irányt.  Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt az utat kaptam. Szeretném méltó módon, alázattal végig járni.

„Repülő zúg, az ég vihart morajlik

és összesúgnak cinkosan a felhők,
a szívemet óriássá emelik
s belerajzolnak egy boldog jövendőt.”

(Merengő c. vers 2018. június – részlet)

 

Visnyei Visó Ferenc

 

Tagságok:

Kárász József Irodalmi Körnek – alelnök

Szegedi Írók Társasága

Krúdy Gyula Irodalmi Kör

Art’húr Irodalmi kávéház – szerkesztő

Megjelent kötetei:

A lélek magányossága (2005)

Kitárt karokkal (2007)

Álom és Tenger (2010)

Csöndszekér (2016)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét