Radnai István:
ELVADULT KERTBEN
pimpósodik a bor keseredik az élet
a tajga sem terem több áfonyát
gyopárt sem lengetnek a bércek
ne is mondjam akinek honát
feldúlták álmát is csonkítják
elvették hazámat s az éjszakát
valaha volt szerelem leszárad
ne hidd hogy megúszod a telet
életemen átvonult a század
fonnyadok leeresztett a szelep
torkomon keresztbe akadt meg a falat
beton a zárka betonból a falak
se méz se áfonya se hamvas rózsa
nyekereg béka-hangszerem belém mart a rozsda
