|
|
|||
Miért nem sikerül?
Az életben többször felmerülnek kérdések bennünk, és sokszor nem találjuk a válaszokat. Nehézségek adódnak és tudni szeretnénk, hogy miért történt velünk az, ami megtörtént? Hogyan oldhatók meg a problémák?
Vagy csak elgondolkozunk dolgokon és keressük a megnyugtató válaszokat.
A következő írások is úgy születettek meg, hogy valakiben felmerült egy kérdés, ami engem is nagyon foglalkoztatott, és rövid időn belül megkaptam a választ.
Mivel nem egyedi esetekről van szó, így megosztom Önökkel, hátha hasznosnak találják .
Miért nem történik semmi?
„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” /Máté 7,7./
Az Istenbe vetett hitünk csorbát szenvedhet, vagy elakadhat, ha nem úgy imádkozunk az Úrhoz, ahogyan kell!
Várjuk az életünkben a változásokat, de még sem történik semmi. Ekkor felmerül bennünk a kérdés; valóban létezik Isten? Ha igen, akkor miért nem tapasztalható meg? Vagy lehet, hogy csak elméletben van, és a gyakorlatban ez nem igazolódik be?
Az egyik ismerősömnek, akinek nagyon sok baj „zúdult a nyakába”, és valóban úgy nézett ki, hogy ezekből a nehézségekből nem tud kijutni, javasoltam, hogy imádkozzon Jézus Krisztushoz, kérje a segítséget! Erre Ő azt válaszolta, hogy már annyit imádkozott, még se történt semmi!
Kértem az Urat, hogy segítsen! Miért, és hogyan akadt el a segítségnyújtás?
A válasz a következő volt:
Az imádkozást is meg kell tanulni ahhoz, hogy működjön a láthatatlan „adás-vétel.”
A hiba bennünk van!
Nagyon sok oka lehet annak, miért nem jön válasz. Néhány ilyen okot leírok.
Elsőként; „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda szíveteket az Úrnak.” /Józs. 24,3./
Mi lehet az életünkben idegen isten?
Bármi, vagy bárki, akihez, vagy amihez „tíz körömmel” ragaszkodunk! Akiért, vagy amiért még az életünket is odaadnánk! Ez lehet bármilyen tárgy, egy gyűjtemény, pénz, pozíció, állat, tehát mindaz, amire büszke vagy! Neked kell tudnod, mi az, amitől nagyon nehezen válnál meg.
Lehet egy ember, esetleg gyerek, akit túlontúl szeretsz, imádsz, pedig sokszor, a nagy törődéseddel többet ártasz neki, mint használsz! Lehet őt szeretni, kell is, de a túlzott odaadás, a kényeztetés neki is terhes lehet, ráadásul, az ilyen emberek, illetve gyerekek önzőkké, egoistákká, zsarnokokká válhatnak.
Ha rájössz, mi a te „istened,” akkor meg kell válnod tőle, illetve „le kell válnod” róla!
Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de ha megteszed, sok-sok örömben és csodában lesz részed!
A lényeg, hogy ne ragaszkodj semmihez, ami nem Istentől való! A társadat, a gyerekedet szeresd nagyon, de a józan ész keretein belül!
Istennek áldozd oda magad!
Bizony, ez nagyon fájdalmas tud lenni, magam is átéltem, de hidd el, az igaz szeretetnek, és boldogságnak a sokszorosát fogod visszakapni!
Idegen isten lehet még a horoszkóp és a jóslás. Van egy ismerősöm, aki buzgón jár templomba, rendszeresen olvassa a Bibliát, mégis alig várja, hogy megjelenjen a kedvenc újsága, ahol megnézi a horoszkópját, hogy mit jósolnak neki?
„Két urat ne szolgáljatok!” El kell dönteni, Istenre hagyatkozol, vagy hagyod magad sodortatni a Gonosztól?
Ne kutasd a jövődet! Ha az Úr akarja, megmondja neked. Ne menj jóshoz se, mert megnyitod a Gonosz útját, aki „be- és ki fog közlekedni” /Wachman Nee/ az életedben! Az ilyen lépések képtelenné teszik az Úrral való kapcsolatodat! Ezek után hiába keresed Őt, nem fogod megtalálni! Azonban, ha mindezeket elhagyod, ismét kapcsolatot alakíthatsz ki VELE!
Harmadik oka a kapcsolatfelvétel kudarcának, a zaj! Nagy csábításoknak vagyunk kitéve nap, mint nap! Például, jó műsor megy a TV-ben, a rádióban, vagy szörfözni akarsz az Interneten, üvölt a magnó, vagy a CD. Valami mindig szól. Már képtelen vagy a csendet elviselni. Azt hiszem, végeláthatatlanul lehetne sorolni, hogy mi, minden tereli el a figyelmünket percről, percre Istenről.
Maradj CSENDBEN! Légy kettesben, Istennel! Csak ti ketten!
A zajhoz szokott fülünk nehezen viseli el a csendet, de meg lehet szokni, és előbb –utóbb rájössz, milyen jó és megnyugtató tud lenni a CSEND! Csak csendben lehet imádkozni! A csendben lehet meghallani az Úr hangját, ha szól hozzád!
Ez a külső csend, de van belső csend is, amit egy kicsit nehezebb megvalósítani, azonban türelemmel ezt is el lehet érni.
Légy türelmes magadhoz! A belső csendet azért nehezebb megteremteni, mert gondolataink akarva, akaratlanul cikáznak át a fejünkben. Előfordulhat, hogy imádkozás közben eszünkbe jut valami nagyon „fontos dolog,” amit el kell majd intéznünk, és „tódulnak a variációk” a megoldásokra. Vagy fáradtak vagyunk, és ima közben elbóbiskolunk, vagy „csak” elkalandoznak gondolataink, és máris megszakad a kapcsolatunk Istennel.
Kudarcba fullad minden elképzelés akkor is, ha nem szívvel-lélekkel imádkozunk.
Ha valóban Isten gyermeke akarsz lenni, és szeretnéd az Úr segítségét kérni, akkor gyakorold az imádkozást minél sűrűbben!
Egyszer majd azt veszed észre, hogy „gyönyörű érzés” tölt el, nyugodt, és boldog vagy. Minden imádkozás alkalma nagy-nagy örömmé válik! Ezen túl, még a kéréseid is teljesülni fognak!
Mint mindent, az imádkozást is meg kell tanulni. A lényeg, hogy ebben a meghitt közösségben ne zavarjon semmi és senki!
Másik momentum; ne ess azokba a hibákba, mint egyes „régebbi keresztények,” akik sajnos vagy elhadarják a „Mi Atyánkat,” mintha minél hamarabb túl akarnának lenni rajta, vagy monoton hangon, szívtelenül, lelketlenül „eldarálják.”
A lényeg, hogy imádkozás közben hidd és lásd amit mondasz! Érezd át az ima minden egyes szavát, teljes szívedből, lelkedből!
Nagyon fontos az is, hogy hangosan, vágyakozva mondd ki a szavakat! Ezután hálát adva megköszönjük mindazt, amit az Úr értünk tett. Pl.: „Hálásan köszönöm mennyei Atyám, hogy felnyitottad a szemem, vagy „Köszönöm Uram, hogy megértetted ezt velem… stb.”
A hálaadás után következhet a kérés, de ezt is hálával kell kérni! Mind e közben hinned kell, hogy amit kérsz, azt megkapod.
Lehet, hogy ez túl bonyolultnak látszik, de ha kitartó vagy, és rendszeresen gyakorolsz, nagyon gyorsan megtanulod, és sok csodában lesz részed!
„Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok!” /Jakab 4,8./
Verók Tünde
