Trianontól a Magyar Szabadság Napjáig – “Értelmezzük úgy a függetlenséget és a szabadságot, ahogyan kell, és ne csak értelmezzük, gyakoroljuk is!”

Kedves Testvéreim!

Trianontól a Magyar Szabadság Napjáig

Azt gondolom, hogy a júniusi magyar jeles ünnepeink között van több is, amelyek számomra nem ünnepeket jelölnek, hanem tragédiákat sulykolnak, tonnányi terhet rám rakva és bizony nem örömkönnyeket hullajtok! Így a „békepaktum” ünnepe, a Független Magyarország Napja, illetve a Magyar Szabadság Napja sem az. Nézzük csak sorjában!

Képtalálat a következőre: „nagy magyarország képek”

Milyen nap az, amelyiken a győztes hatalmak egy országot, egy nemzetet hasítottak darabokra? Legnagyobb tragédiánk a történelem során!

Nem gondolom, hogy az ünnep szó megfelelő erre a gyászos napra! A megemlékezés azonban fontos feladata az utókornak, annak a nemzedéknek, amelyik egy jobb jövő reményének a napját szeretné ünnepelni!

Nem tudom hogyan élhették meg 99 évvel ezelőtt Magyar Testvéreim azt a napot, amikor egy olyan paktumot írt alá a magyar kormány képviseletében Bernárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd a versailles-i Nagy-Trianaon Palotában, amely nemzetünk legnagyobb veszteségét jelentette.

Nem tudom, hogy mit érezhettek azok, akiket – családokat, rokonokat, ismerősöket, barátokat is – elszakítottak egymástól?

Nem tudom, hogy mit érezhettek a győztes hatalmak képviselői, amikor rákényszerítették a magyarságot arra, hogy megdöntsék a magyar egységet, a magyarságot totálisan megsemmisítse, élve eltemesse, helyesebben: kivégezze?

Mert nem gondolok mást, mint azt, hogy minket akkor kivégeztek.

Elvették azt, ami a legszentebb dolgok egyike: nemes földjeinket, amelyeken apáink vére, verítéke is csordogált, azt a földet, amely a bölcsőnket jelentette, és nem biztos, hogy a sírunk is az lesz!

Elszakítottak egymástól bennünket, hogy megtörjenek, megnyomorítsanak lelkileg is. Nem volt elég számukra az, hogy a földjeink révén hatalmas kincseinket bitorolják. Nem, nekik nem volt elég semmi!

Egyszerűen nem találok megfelelő szavakat arra, hogy ez egy olyan paktum volt, amely egy nemzetnek a teljes jövőjét megpecsételte.

Nincs okom ünnepelni ezen a napon, mert ez a békediktátum több mint igazságtalan, több mint aránytalan büntetés, amivel valójában teljesen szétmarcangoltak bennünket a győztes hatalmak.

Nincs okom ünnepelni, mert – hiába lett 2010. június 04-től a Nemzeti Összetartozás Napja-, pont ezt nem látom mostanában megvalósulni. Hiába kezdeményezte a FIDESZ-KDNP azt, hogy törvénybe iktassák!

A gyászt, nemzetünk legnagyobb tragédiáját nem lehet csak úgy, különböző címkékkel illetni, csakhogy megmutassuk a világnak – na, milyen jó fejek vagyunk, tudunk ünnepelni, tudunk emlékzeni – , a határon túli magyarságnak, hogy mi veletek vagyunk!

Őszintén: pedig nagyon üdvözülve fogadtam a törvényjavaslatot, azonban, már a kihirdetés napján nem éreztem igaznak ezt az elnevezést: Nemzeti Összetartozás Napja!

Miért is?

Az MSZP nem fogadta el ezt a javaslatot, míg az LMP-ben sokan tartózkodtak a szavazástól, csak a JOBBIK állt be a FIDESZ-KDNP mellé.

Tehát: nem volt ebben sem egységes a parlament döntése!

Miről is beszélünk? Nemzeti összetartozásról? Miféle nemzeti összetartozás az, ahol és amikor a hatalom, illetve a parlamenti pártok – kivétel nélkül – pont az ellenkezőjét teszik?

Mennyire hiteles ez a törvény? (A többiről most nem is beszélek!)

Mennyire szolgálja az egységet ebben a széthullani látszó csonka honban, illetve az elcsatolt területeken?

Annyira szívemhez, lelkemhez éreztem ezt a törvényt, és el kellett rontaniuk nekik!

Nézzük a Magyar Függetlenség Napját!

Hű, kiráz a hideg, amikor belegondolok, mit is jelent számomra ez a szó: függetlenség.

Nem volt elég az első világháború, majd következménye Trianon, jött a következő átok: a második világháború, és bizony a nagy szovjet megszállása hazánknak!

Nesze neked, Magyar! Miért kell neked mindig beleütni az orrodat a külpolitikába, más nemzetek dolgaiba? Miért kell neked állandóan az igazadat keresned? Miért akarsz nyomot hagyni a világtörténelemben?

Magyar virtus, magyar mentalitás, magyar önbecsülés!

Az Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el a 2001. évi XVII. törvényt az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról, amely június 19-ét nemzeti függetlenség emléknapjává, június utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává.

Mekkora öröm volt sokunknak, amikor végre az utolsó szovjet katona is elhagyta az országunkat, mekkora élmény volt, amikor a cinikus Viktor Silov altábornagy – még ha nagyképűen is, de – távozott fekete volgájával!

Úgy hittük és éreztük, hogy 1991. június 19-től fellélegezhetünk, eltakarodtak a szovjetek, hogy a szabadság nemcsak álom számunkra!

Miért érzem mégis ma, hogy ugyan külsőleg megtörtént az, amit a magyarjaink akartak: a szovjet megszállásunk megszűnt, viszont nyomokban ott van nemcsak a több mint negyven évnek a hozadéka, lenyomata, hanem az új megszállás réme is, amely egyre durvább méreteket kezd ölteni.

Miről is beszélek? Arról, hogy saját kormányaink, vezető politikusaink, akik arra esküdtek fel, hogy ezt a népet, ezt az országot a lehető legjobb tudásuk, képességük szerint irányítják és felemeljék, nem látszik megvalósulni!

Sajnos arra vetemednek, hogy lelkileg és testileg is megnyomorítsanak, arra szánták el magukat – ismét külső nyomásra, vagy saját akaratukból teszik? -, hogy elárulják saját népüket, elárulják a drága hazánkat!

A baloldal meg asszisztál hozzá! Szememben ők is nemzetellenes politikát folytatnak, nem minket szolgálnak!

Amikor az MSZP volt hatalmon, ők sem voltak különbek a jelenlegi hatalmi éránál.

Azonban most, amit ez a kormány tesz – arra hivatkozva, hogy a többség hatalmazta fel őket -, az már több mint gyalázatos, az már vérlázító!

Folyik továbbra is a megszállás, csak egy kicsit másféleképpen, vagyis: a kormány szállja meg saját népét!

Nem beszélve arról, hogy a legnagyobb fegyverüket vetik be.

A lélek megnyomorítása, az ellehetetlenítés, a megfélemlítés, a fenyegetés, az elüldözés ebből a hazából: ezek fontosak számukra, meg a hatalmuk megtartása, megszilárdítása, nem a haza!

Hogyan lehet úgy tiszta fejjel, tiszta szívvel, lélekkel, egyenes derékkal ünnepelnünk a függetlenségünket, a szabadságunkat, amikor maguk a törvényhozók szabnak gátat annak, hogy szabad hazában éljünk boldogan?

Azt gondolom, hogy a magyar népet saját kormánya végzi ki, élve eltemeti!

Magyarok, ébredjetek!

Ne engedjük, hogy a zsarnokság, az autoriter kormány megszálljon minket, ne engedjük, hogy őseink harcai hiábavalóan feledésbe merüljenek, ne engedjük, hogy ismét évtizedekre bebetonozza magát a félelem, a tespedés, a kilátástalanság réme, ne engedjük, hogy elárulják ezt a hont!

A szabadság nem azt jelenti, hogy mit szeretnék, mit akarok tenni, hanem azt, hogy mit nem!

Értelmezzük úgy a függetlenséget és a szabadságot, ahogyan kell, és ne csak értelmezzük, gyakoroljuk is!

Kívánom, hogy a szeretet lánca kovácsoljon össze bennünket, bárhol is éljünk, földünk bármely pontján és tényleg az összetartozás adjon erőt mindennapjainkban!

Kép: Nagy Magyarország Klub – Network.hu

A képen a következők lehetnek: Visnyei Ferenc, szakáll és közeliVisnyei Ferenc/Visó

Vélemény, hozzászólás?