Tárcákból álmodott színházat

Igazi régivágású pesti kabarét rendez nyáron Fesztbaum Béla az Óbudai Társaskör kertjében. A következő évadban ismét egy Molnár Ferenc-premierben kapott szerepet, a szerző tárcáiból összeállított egyszemélyes estjét május 30-án a Zsidó Művészeti Napokon is bemutatja. Vígszínházi stílusról, doktori címről és A GRUND – vígszínházi fiúzenekarról is beszélgettünk a színművésszel. INTERJÚ.
2012_makrancos1
A makrancos Katában (2012)
Fotó forrása: fesztbaumbela.hu

Több mint húsz éve tagja a Vígszínháznak. Soha nem fordult meg a fejében a váltás gondolata?

Természetesen felmerül néha, de a feladatok és a hely mindig itt tartott. Ahogyan A padlásban énekli a Rádiós: nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim. Természetes, hogy néha akadnak kétségek: vajon helyiértékén kezelik-e az embert. Ám ez az érzés sosem volt olyan erős, hogy elmenjek innen, és sosem mérgezte a munkám. Tehát az elmúlt huszonegy-két év konklúziója, hogy igazán sosem vágytam el innen. Ha a színészet felől közelítem meg a kérdést, meg kell említenem a nagyszínpad varázsát, hiszen csodálatos érzés több mint ezerszáz embernek játszani. Ugyanakkor a Pesti Színház egészen más közeg, nem is beszélve a Házi színpad különleges intimitásáról, amely tizenegyedik éve ad otthont A léggömb elrepül című Kosztolányi-estemnek. A Vígszínház repertoárja rendkívül sokszínű, én afféle all round színészként boldogan vetem bele magam Shakespeare, Molnár Ferenc, Bulgakov műveibe, zenés és prózai előadásokba.

Vigszinhaz_1900
A Vígszínház 1896 körül
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Már nincs olyan, hogy „vígszínházi stílus”?

Nincs. Szakdolgozatomban egy fejezet erejéig foglalkoztam a vígszínházi stílussal, amely különleges kulturális együttállás eredményeként jött létre a századforduló környékén, a Vígszínház alakulásakor. Egyszerre jelentette az épület neobarokk eleganciáját, az újszerű díszleteket, a színészek visszafogott játékmódját, a műsorpolitikát, a személyzet eleganciáját. Később ezt szűkebb értelemben elsősorban a színészi játékstílusra, valamiféle szalon-naturalista csevegésre használták, mára viszont ez is kikopott. Egy-két előadás azért akad a színház repertoárjában, amelyben tetten érhető ez a stílus.

fesztbaum
A Vígszínház előtt
Forrás: fesztbaumbela.hu

DLA-t, azaz művész doktori disszertációt is írt a Vígszínház első igazgatójáról, Ditrói Mórról, a tanulmány könyvként is megjelent. Miért volt fontos a doktori?

Nem azért, hogy a nevem elé biggyeszthessem a doktor előnevet, nem is használom. 1997-ben kerültem a Vígszínházhoz, és évek teltek el úgy, hogy rengeteget dolgoztam színészként. Ugyanakkor van egy filosz-énem is; ha nem így alakul az életem, akkor vélhetően bölcsészként végeztem volna. Tíz évvel ezelőtt kicsit több szabadidőm maradt, és elvégeztem Veszprémben a színháztudományi mesterképzést, ahol természetesen a Vígszínházzal foglalkoztam.

Miért magától értetődő ez?

Mert az itt eltöltött tíz év alatt, ahogyan megismertem belülről is az intézményt, a legendás alkotók történeteit, számos kérdés merült fel bennem. Ehhez hozzátartozik, hogy különösen vonz a századforduló világa, miliője. A szakdolgozatom a modernitás és a hagyomány viszonyát vizsgálta a Vígszínházban. Ebben a tanulmányban már foglalkoztam a színház első igazgatójával, Ditrói Mórral.

Ditroi_1
Ditrói Mór
Forrás: mek.oszk.hu

Akiről nagyon keveset tud a közönség.

Gyakorlatilag igazi fehér folt volt. Marton László kezdeményezésére viszont megjelent a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájának ajánlott témái közt. Úgy éreztem, ez igazán nekem való. Egy nagy utazás Ditrói Mór egész élete, csaknem százéves aggastyánként halt meg, rengeteg mindennek tanúja, részese volt az 1850-es évek közepétől. Noha remélem fogok még hasonlót írni, bizton állítom, hogy ez volt a szakmai életem egyik legcsodálatosabb kalandja, ami többnyire azon a széken zajlott, ahol most Ön üldögél.

A színházi öltözőjében?

Igen, hiszen csaknem minden napomat itt töltöm. Próbák szünetében, előadások közt, amikor adódott fél órám-órám, írtam.

Mit írna, ha ismét lehetősége, ideje adódna?

Lehetne folytatni ezt a témát, hiszen Jób Dánielről, a színház későbbi művészeti igazgatójáról ugyancsak keveset tudunk, noha Magyar Bálint A Vígszínház történetében róla is írt, akárcsak Ditróiról.

2002_1csok04
Eszenyi Enikővel az Egy csók és más semmi egyik jelenetében (2002)
Fotó forrása: fesztbaumbela.hu

Ditrói Mór alapozta meg a teátrum működését. Milyen szempontból volt jelentős a munkája?

Hozzá köthető az a fajta színjátékbéli fordulat, ami a tizenkilencedik századi – főként a Nemzeti Színházra jellemző – deklamáló játékstílushoz képest valami gyökeresen mást hozott. A magyar színháztörténet ezt a fordulatot leginkább orosz alkotókhoz – például Sztanyiszlavszkijhoz – vagy Hevesi Sándorhoz köti, és elfeledkezik arról, hogy volt egy magyar előképe. Ditrói Mór már a 19. század végén ebben a stílusban játszatta a színészeit, és ehhez az esztétikához igazította a társulati munkát. Furcsamód éppen a Vígszínház takarta el Ditrói Mórt, aki igazi háttérember volt, a színlapra sem íratta rá a nevét. Másrészt a színházat támogató „pénzemberek” ízlését kiszolgáló műsorpolitika olykor kompromisszumokat követelt tőle, ezért akadt, amit nem szívesen vállalt. A francia bohózatok frivol vagy malacságokkal teli világa távol állt az irodalmi ízlésétől és ambícióitól, hisz Ditrói mégiscsak egy nemzeti színházból, a kolozsvári színház éléről érkezett Budapestre. Nem véletlen a dolgozat – és később a kötet – címe: Aki Budapestet mulattatja, de Kolozsvárról álmodik. Tehát a szívében őrzött nemzeti színházi ambíció nemes irodalmi alapanyagokkal olykor ellentmondásba került a Vígszínháztól várt pesti szórakoztatással.

fesztbaum-molnar-768x512
Fotó: Gál Bereniké

Ehhez a miliőhöz tartozik Molnár Ferenc is. Néhány éve készített egy estet az író tárcáiból a Rózsavölgyi Szalonban, ezt a napokban kezdődő Zsidó Művészeti Napokon is bemutatja.

Több Molnár Ferenc-darabban játszom most is, néhány éve sokat bíbelődtem az író kevésbé ismert arcával. Tárcákból, újságcikkekből álmodtam színházat, ami eleinte vakmerő vállalkozásnak tűnt, ám a közönség hamar megszerette, és Vadas Vera, a Zsidó Művészeti Napok igazgatója meghívta az idei programba.

A Rózsavölgyi Szalon remek helyszíne ennek.

Igazán izgalmas tér. Olyan kávéház, amely azt álmodja magáról, hogy színház, és ott ez a két funkció kiválóan működik együtt. Tökéletesen passzol Molnár Ferenc kávéházi asztalnál született szövegeihez.

szulofalum-pest-fesztbaum-bela-molnar-ferenc-estje
Szülőfalum, Pest. Fesztbaum Béla Molnár Ferenc-estje a Rózsavölgyi Szalonban

Nem kockázatos az egyszemélyes előadás úgy, hogy Ön állítja össze a szöveget, Ön rendezi, és áll ki a színpadra?

Számomra nagyon felszabadító. Színészként számos izgalmas rendezővel dolgozom együtt, örömmel veszek részt ezekben a munkákban, mégis jól esik néha ilyen kötöttségek nélkül dolgozni.

A Rosmersholmban rendezőként is dolgozott a szalonban.

Egy nagyon erős és sokfelől érkező színészcsapat jött össze az Ibsen-darabra, amelynek tagjai teljesen természetesen fogadták, hogy a rendezői munkám mellett játszom is az előadásban. Szerintem ez nem olyan komplikált, mint azt elsőre hisszük.

seress1-
Seress Rezső-est az Óbudai Társaskörben
Fotó: Gál Bereniké

Nyáron is rendezni fog.

Rendszeresen fellépek az Óbudai Társaskörben, jelenleg is fut az öt éve bemutatott Seress Rezső-estem. Harsányi Mária igazgató igazán különleges ötlettel talált meg, ami éppen egybeesett az én régóta dédelgetett vágyammal, hogy megidézzem a valaha volt pesti kabaré világát. Igazi régi vágású pesti kabarét álmodtam színpadra, amiben felsejlik Nagy Endre öröksége. Ez míves szórakoztatást jelent, amely hozzászól közéleti kérdésekhez is, azzal együtt, hogy rendkívül gazdag, kifinomult humora és líraisága van.

Cafe_Mennyorszag
Fotó forrása: Óbudai Társaskör

Régi anyagokból válogatott?

Igen, már összeállítottam az előadást: zenés és prózai jelenetek sora, amely színházi élményt ígér. Remek társakra találtam ebben; négy színész lesz színpadon, rajtam kívül Pápai Erika, Kerekes József és Benedek Miklós, akinek hihetetlen tudása, rutinja van ebben, nevéhez – valamint Császár Angela és Szacsvay László nevéhez – kötődik a legendás Budapest Orfeum. Megtisztelő, hogy elvállalta a feladatot. Július 17-én lesz a Café Mennyország premierje, a címet az egyik jelenettől kölcsönöztem.

A Vígszínházban milyen feladatai lesznek a következő évadban?

Egy Molnár Ferenc-bemutatóban fogok játszani. A színház előveszi A doktor urat, amelyet az 1902-es ősbemutató óta nem tűzött műsorára, a rendező Zsótér Sándor lesz.

grund_zenekar
A GRUND
Fotó forrása: vigszinhaz.hu

Hihetetlen siker A Pál utcai fiúk, amiben Rácz tanár úr szerepét játssza. A kollégáival megalapították A GRUND – vígszínházi fiúzenekart is.

Két évvel ezelőtt egy téli napon ültünk a társalgóban, és a kávéházi asztal mellett beszélgettünk arról, hogy az előadások különleges hangulatát, ezt az érzést érdemes lenne megőrizni, továbbvinni. Felvetettem, hogy alakítsunk zenekart, ahol az előadás számai mellett a Vígszínházhoz köthető szerzők dalait és az angol rockzenei klasszikusokat játsszuk. A közönség hihetetlen nagy szeretettel fogad minket, nyáron rengeteg helyen fellépünk majd szerte az országban.

SzS

kultúra.hu

Nyers erő, tüllfinomságú ellenpontok

Újabb Tragédia-ötleteken töri a fejét Vidnyánszky Attila. A Nemzeti Színház igazgatója rendezi a következő évad első premierjét, a Rocco és fivéreit, amelytől azt reméli: meghódítja a budapesti közönségen túl a szentpétervári színházi olimpia résztvevőit is. Wass Albertről, elrugaszkodásról és önmérsékletről is beszélgettünk a múlt heti évadismertetésen. INTERJÚ.
Csongor_es_Tunde
Csongor és Tünde

Miként állt össze a következő évad, melyek a fő szempontok?

A legfontosabb szempont a repertoár építése. Van egy ötven címből álló repertoárunk; ezen keresztül kommunikálunk a nézőinkkel, ezen keresztül fogalmazzuk meg hitünket, vágyainkat, csalódásainkat, fájdalmainkat, tehát a repertoár a lényeg. Ennek gerincét korszakos magyar darabok adják, amit nemzeti színházi minimumnak neveztem el. Ide tartozik a Bánk bán, a Csongor és TündeAz ember tragédiája és a János vitéz. Ezeken túl ide sorolom még A vitéz lélek és az Egri csillagok bemutatóinkat, valamint a történelmi darabokat: a Tóth Ilonkát, az Isten ostorát és a következő évadban készülő Trianon-előadásunkat, de már tervezgetjük A kőszívű ember fiait és egy Rákóczi-darabot. A tízedik igazgatói évem végére így lesz teljes a lista. Ezekhez időről időre ismét hozzányúlunk, például számos ötletem van, miként kellene kicsit átalakítani a Vörösmarty-darabot, de biztos vagyok benne, hogy a Tragédiával is így lesz, mert már rengeteg új ötletem van.

Az_ember_tragediaja_Debrecenben
Az ember tragédiája Debrecenben 2013-ban
Fotó: Csokonai Színház

Több mint húsz éve rendezi meg újra és újra a Madách-művet.

Kifogyhatatlan szellemi kalandot jelent ez a mű, és minél többet foglalkozom vele, annál inkább lenyűgöz a gazdagsága. Két gondolat is foglalkoztat most ezzel kapcsolatban. Az egyik a kaposvári diákokkal elindított sorozatban készülő tantermi előadás. A János vitézben és a Bánk bán előadásban szakmai gyakorlatuk keretében játszanak az Kaposvári Egyetem egy-egy színészosztályának diákjai. Ebben a rendszerben már elkészült két tantermi, iskolai előadásunk, a János vitéz- misszió és a Bánk bán-misszió, ezekkel a csaknem egyórás „élő irodalomi” produkciókkal folyamatosan járjuk az országot. Novemberben szeretném elkészíteni a Tragédia„sűrített” változatát is, amivel egy tanóra keretében tudjuk majd felvillantani ennek a bonyolult és nehéz műnek a lényegét, szépségét. A másik – hosszú távú tervem – egy négyszereplős, kamara-Tragédia gondolata, amelyben Ádám, Éva, Lucifer mellett egy színész játszaná az Úr és a mesélő szerepét, valamint az összes többi karaktert.

tragedia_szinpad
A Nemzeti Színházban futó Tragédia játéktere felülnézetből

Miért izgalmasabb ez, mint a most futó grandiózus színrevitel?

Nem mondtam, hogy izgalmasabb, csak ezzel a művel sok mindent lehet csinálni, rengeteg asszociációra ad lehetőséget. A most futó előadás – ha gondolja, nevezzük grandiózusnak – sok-sok hatással, képpel, látványelemmel, zenével dolgozik, és vágyom arra, hogy egyszer a szöveget tisztán, önmaga teljességében mutassuk meg.

Nagyon sokfélék a klasszikus darabok színrevitelei a Nemzetiben. Akad hagyományosabb interpretáció és modern újragondolások is. Ez utóbbiak – például a Bánk bán vagy a Tragédia – vélhetően nem is valóak igazán az iskolás korosztálynak, ugyanakkor üdítően hathatnak azokra, akik sokadszor látják ezeket a darabokat. Kikhez szólnak?

Ez egy valós kérdés: meddig szabad elrugaszkodni? Az is kérdés, hogy kiknek szól az előadás, hogy miért jön létre. Egy biztos, a színházban műalkotásokat hozunk létre, amelyek egy-egy mű értelmezését, egyfajta megfejtését jelentik. De nagyon fontos, hová helyezzük a hangsúlyokat. A János vitéz, majd a Csongor és Tünde esetében végigmeséljük a történetet. Noha nekem Vörösmarty darabjáról egészen más vízióm is van – lenyűgözően inspiráló költészet –, és majd egyszer valahol, remélem, azt is megmutathatom.

Vidnyanszky_Attila
Vidnyánszky Attila
Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

Ez komoly önmérsékletet követel?

Igen, ez tudatos gesztus volt a részemről. Az Egri csillagokat is igyekeztem hűen végigmesélni, hogy a gyerekek beavatódjanak a színház által egy olyan világba, történetbe, amelynek az olvasása talán gondot jelenthet, de így kedvet kaphatnak ahhoz is.A Bánk bánnál már másként gondoltam ezt. Úgy éreztem, hogy ha egy fiatal a mi színházunkon nevelkedik, ha már beavatódott, ha már érti és szereti a történetmesélésnek ezt a módját, itt nyúlhatok bátrabban az anyaghoz. De ez óriási dilemma. A Tragédia esetében is döntenem kellett, milyen hangsúlyokat kap az előadás. „Összepréseltem” az első három történelmi színt, aztán úgy éreztem, hogy ebbe nem csak én fáradok el, hanem a néző is, ezért utána elkezdtem a szöveg szerkezetét meghagyva tovább mesélni a művet színről színre. Örömmel látom, hogy a Tragédia és a Bánk bán is sok diák számára igazi élményt nyújt – és ez a cél.

egri_csillagok_eorifoto_7036_600x400
Az Egri csillagok próbáján
Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt


A következő évad első bemutatója a Visconti-filmből készülő Rocco és fivérei. Ezt Szentpéterváron is bemutatják a színházi olimpián, ami különösen fontos, hiszen azt reméli, néhány év múlva Budapest rendezheti meg ezt a találkozót.

Meglátjuk, lesz-e erre fogadókészség, ezért is fontos, hogy a Rocco igazán jó előadás legyen, hiszen olyan ez, mintha letennénk a névjegyünket azoknak is, akik még nem ismernek minket. Nagyon fontos érvünk a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM. Hat fesztivált szerveztünk meg eddig, közel 40 országból mintegy 100 társulat és több mint 130 előadás járt a MITEM-en. Remek visszajelzéseket kapunk, ott vagyunk Európa fesztiváltérképén.

rocco_es_fiverei_Visconti
Jelenet Visconti 1960-ban készült filmjéből

A színházi olimpia mennyivel nagyobb rendezvény?

Háromszor-négyszer akkora.

Akkor be kell vonni más intézményeket is.

Ez a lényeg! A Nemzeti egy MITEM méretű részt vállana – körülbelül 25 előadást. Viszont megszólítom a színházakat, és arra kérem őket, a külföldi partnereik közül javasoljanak olyan társulatokat, előadásokat, akiket szívesen fogadnának a fesztiválon. Ha elfogad minket partnernek a Katona, a Vígszínház, az Örkény, a Radnóti, akkor ők döntenek majd, hogy kit hívnak meg. Azt szeretném, ha ez az egész várost érintő, nagy színházi ünnepé válna ez az esemény.

Mikor dől el, hogy van-e erre esély?

Egy-másfél éven belül. Azt szeretném, ha ez 2023-ban megvalósulhatna: ekkor lesz 10 éves a MITEM, és abban az évben ünnepeljük Madách Imre születésének 200. évfordulóját.

rocco_es_fiverei_olvaso3
Vidnyánszky Attila a Rocco és fivérei olvasópróbáján
Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

Már próbálják a Rocco és fivéreit. Hol tart a munka?

Már a MITEM ideje alatt is próbáltunk, most kezdem érezni, hogy mennyire szűkös a kiszabott idő. Totális, nagy színház lesz ez is úgy, hogy közben elmeséljük Visconti máig ható, gyönyörű történetét.

Régen látta a filmet?

Évtizedekkel ezelőtt, és most újra megnéztem. Többször felmerült már, mint cím, évek óta dédelgettem, egészen beleszerettem.

Egy sajátos gesztusrendszeren dolgoznak, amit a történet egyik meghatározó szála, a boksz ihletett.

A bokszoló lelkiállapotát, egy bokszmeccs stresszét, szorongását és a győzelem katarzisát is igyekszünk megmutatni. Azt remélem, hogy ebből nyers, zsigeri erők kerekednek majd, aminek ellenpontja a történet tüllfinomságú része, ahogyan Rocco és a fivérei eltévednek a nagyváros iszonyatában.

Andrzej_Bubie_Operett
Jelenet az Andrzej Bubień rendezte Operettből
Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

A következő évadban ismét a Nemzetiben rendez majd Andrzej Bubień, aki 2014-ben Gombrowicz Operettjét állította színpadra. Az előadás megosztotta a közönséget. Mit gondol, mára a nézők nyitottabbak az ilyen típusú színházi víziók felé?

Gombrowicz műve iszonytató látlelete mindannak, amit a 20. században átélt Európa. Fontosnak gondoltam, hogy ez megjelenjen a Nemzeti Színházban. Bubień kiválóan érti ezt a színházi nyelvet, de be kellett látnom, hogy túl korai volt még műsorra tűzni, váratlanul, felkészületlenül érte a közönséget. Nagyon nehéz próbafolyamat volt, akadtak olyan színészek, akik közben bedobták a törölközőt. Szerettem azt az előadást, és az mégiscsak jelent valamit, hogy megnyertük vele a lengyelországi Gombrowicz Fesztivált. Andrzej sokkal klasszikusabb módon is meg tud szólalni, de a következő évadra tervezett Shakespeare-darab, A vihar igazi látomásos színházat kíván.

Utólag mindig érzi, amikor valami nem volt időszerű, vagy mégsem akkor, ott kellett volna megcsinálnia?

Don Quijote például ilyen volt. Ma is úgy gondolom, hogy kevés nekem valóbb téma van, mint a Cervantes-mű, mégsem sikerült igazán. Az akkori felállásban csak ilyen torznak születhetett meg, azzal együtt, hogy sokan nagyon szerették, és fájt a szívünk, mikor levettük a műsorról.

2016don-quijote
Bodrogi Gyula és Reviczky Gábor a Don Quijote egyik jelenetében.
Forrás: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt

Miért éppen Wass Albert Tizenhárom almafa című regényét választotta a készülő Trianon előadás keretéül?

A regényből nem annyira a szöveget, inkább az alaphelyzetet veszem át: van egy ember a tizenhárom almafájával, és a kertjén keresztül húzzák meg a határt, az életén keresztülgázol a történelem. Elpusztítják a fáit, besorozzák katonának, hol a magyar, hol a román seregbe, és mégis mindig talpra áll. Remek helyzetek vannak benne, egy magyar Švejket látok benne Szarvas Józseffel a főszerepben. Eszembe jut az a kárpátaljai bácsi, aki mesélte, hogy soha életében nem ment a falujából sehova, mégis öt ország állampolgára volt. Wass Albert mellett számos más szerző munkáit, történelmi dokumentumokat használunk fel az előadáshoz, minden szereplő két szerepet játszik majd: egy történelmi figurát és egy „hétköznapi” alakot. Az ötlet egyébként véletlenszerűen adódott. A fiam Wass kisregényének az expozícióját mondta el egy prózamondó versenyen a tanára javaslatára, ami arról szól, miként teremtette a Jóisten a székelyt. Ez a másfél oldalas szöveg indította be a fantáziámat.

Fekete_eg__A_feher_felho
Fekete ég – A fehér felhő

Olyasmi lesz ez, mint a Fekete ég – A fehér felhő volt?

Hasonló. Az az előadás az első világháborúról szólt, a Fekete ég című háborús előhang a történelmi szituációról, Molnár Ferenc A fehér felhő című darabja pedig a hősi halált halt bakák és a gyerekik köré szőtt egy gyönyörűséges mesét. A Tizenhárom almafa esetében szeretném, ha több humorral beszélhetnénk a trianoni békediktátumról és annak a következményeiről. Ami elsőre talán szokatlanul hangzik, de jó volna megmutatni, hogy ezek az emberek a furfangjaikkal, „életre ítéltségükkel” miként tudják túlélni a történelem viharait.

SzS

Az interjú eredetileg a kultúra.hu oldalon jelent meg.

Anyám a felelős… – villáminterjú Chris Bottival

2019. június 5-én a MoM Sportban ad koncertet Chris Botti, a Grammy-díjas trombita művész és zeneszerző, a fiatal trombitás generáció talán legnagyobb alakja. Nevét a hazai jazz közönsége jól ismeri, és most újra visszatér Magyarországra. A szervezők kikérdezték a hamarosan Magyarországra látogató zenészt…

Anyám a felelős... – villáminterjú Chris Bottival

Anyám a felelős… – villáminterjú Chris Bottival

Honnan jött a trombita szeretete nálad?

Az anyukám felelős: már kiskoromban megismertett a zenével és a zene szeretetével. Mivel ő zongoraművész, először zongorázni tanultam, de mint minden gyerek, lázadtam az ellen, amit anyám akart. Valami mást akartam csinálni, más hangszeren játszani. A tévében láttam Doc Severinsent, és azt gondoltam, hogy ez a trombita nagyon menő dolog. Szóval elkezdtem trombitázni, és pár évvel később, mikor 12 éves voltam, meghallottam az első három hangot Miles Davis’ “My Funny Valentine”című dalából, és abban a pillanatban tudtam, hogy jazz zenész szeretnék lenni.

Néhány évvel ezelőtt az Impressions című albumod Grammy-díjas lett. Milyen érzés volt ez számodra?

Hogy őszinte legyek, a Grammy egy zenésznek más, mint az Oscar egy színésznek. A Grammy annyit jelent, hogy képes vagy minden este színpadra lépni. Sokan vannak olyanok is, akik ugyan nyertek Grammyt, de nincs sikeres koncert turnéjuk. Én fogtam magam, és éltem a lehetőséggel, hogy egy bandát egyben tartva bejárjuk a világot és színpadra lépjünk minden este. És ez az én „Grammym”. Szóval nagyon örülök a megtisztelő díjnak, de hogy őszinte legyek, nekem többet jelent a másik út, a koncertezés.

Mit vársz legjobban a budapesti állomástól?

Hogy játszhassak a közönségemnek… Nekem nagyon fontos, hogy vannak rajongóink, akik megveszik a jegyet, lemondanak minden mást aznap estére, és eljönnek meghallgatni, megnézni minket.

Tudnál néhány szót mondani arról, hogy mire számíthatunk a koncerten?

Sok különböző dalt fogunk játszani az Impressionstől kezdve a régebbi lemezekig, és ami a legfontosabb: a világ egyik legjobb zenekarát láthatjátok, hallhatjátok majd, úgyhogy számíthattok arra, hogy nagyon jól fogjátok érezni magatokat, és a jazztől a klasszikus zenén át, a rockig sok fajta műfajba belehallgathattok. Vannak jó barátaim, akik még sosem láttak engem játszani, de most arrafelé fogok játszani, ahol élnek, úgyhogy meg fogom őket hívni a koncertre. Az emberek nem tudják, mire számítsanak egy trombitástól, így az emelkedő még meredekebb. Ez az egyik oka annak, hogy ilyen kitartóan turnézok, meg akarom mutatni mindenkinek, hogy mit tudok, és persze miután egyszer megtapasztalod milyen érzés ez, már abba sem akarod hagyni. A koncert után pedig odajönnek, és azt mondják: „Úristen, sírtam a koncert alatt”, vagy „Soha nem láttam még ilyen “zenészséget”, vagy „Ez tényleg nagyon vicces volt, és a gitáros teljesen őrült…”, vagy hogy tényleg nagyon élvezték a koncertet és nagyon jól érezték magukat.

Mit jelent a világ legkelendőbb jazz-crossover zenészének lenni?

Megpróbálok nem foglalkozni a címkékkel. Engem csak az érdekel, hogy a közönségem növekszik-e, és hogy a rajongóim jól érzik-e magukat a koncertjeimen. Amíg ez a két dolog igaz, addig én teljesen elégedett és boldog vagyok.

Voltál már valaha Budapesten? Lesz időd városnézésre? 

Igen, már volt koncertünk Budapesten 2010-ben, és ez egy nagyszerű város, nagyon jól éreztük magunkat itt. Sajnos sosincs időnk városnézésre, így a tapasztalataim limitáltak, de azt tudom, hogy az ételek mindig nagyszerűek voltak, az emberek pedig nagyon vendégszeretők és kedvesek.

koncert.hu

„Az irodalom lekerült a papíralapról…” – Interjú a vásárhelyi Szakál Magdolna költővel, aki számára az ihlet furcsa vendég

Szó-keltő




Kifogyhatatlan a rímekbe szabott gondolatok alkotóinak tábora. Szakál Magdolna versei különös hangulatvilágot idéznek bennem.  Sok tehet-séges kortárs költő él közöttünk, és sajnos csak kevésnek adatik meg a nyilvánosság és az igazi elismerés. Engedjétek meg, hogy bemutassam Szakál Magdolnát Hódmezővásárhelyről.


Bozó Mónika Veronika: Szeretettel köszöntelek a Kultkocsma oldalán! Régóta írsz verseket?

Szakál Magdolna: Kamaszkorom óta, bár naplót már előtte is. Makón, a József Attila gimnáziumban láttam írásaimat először nyomtatásban. Egy tanárom füzetkülalak osztályozása közben rátalált a margókon, lapaljakon lévő kis bejegyzéseimre, és ezen szavakkal kaptam vissza a füzetet: “A margókon és itt-ott elővillanó hangulatszikrákat szívesebben látnám az iskolaújság hasábjain, mert bár van köztük vicces és élces, komor és kerek zönge, mégsem tudtam miattuk emelni az adandó osztályzaton.” Hát, így kerültek írásaim először “közkézre”.



B.M.V. : Ez azért már jó érzés lehetett… Milyen gyakran talál rád az ihlet?

Sz.M.: Ihlet? Hát, furcsa vendég. Előfordul, hogy hirtelen toppan be, máskor csak kerülget, jön és marad… van, hogy hónapokra, évekre, vagy éppen elköltözik. Mint mostanság.

B.M.V. : Egy ideig távol éltél Hódmezővásárhelytől, milyen érzés volt visszatérni?

Hódmezővásárhely


Sz.M. : Magánéleti okokból költöztem el, és családi okok miatt tértem vissza. Bár lelkem egy darabja ott maradt… és nem kizárt, hogy egyszer visszatérek… Hogy milyen érzés volt? Mintha hátra lépnék. Szó szerint, és képletesen is. Magam felé, és befelé is.

B.M.V. : A visszatérésed adott-e motivációt versíráshoz?

Hódmezővásárhely



Sz.M. : Furcsa volt átgondolni ezt, mivel jó ideje nem írok. Régebben fotózgattam is, most azt sem igazán. Minden percem a családé. Be-felé léptem. Vagy hátra? Egyik versem akkoriban íródott, és egy is-merős versvideót készített belőle. Érdekessége, hogy a képek, ami-ket beszerkesztett is, az én fotóim. Az első két kockát kivéve. Nem kimondottan a hazatérés a témája… inkább az ottmaradthoz szól, csak képeket ismerhetik fel vásárhelyiek.

Mártély, Tanösvény


B.M.V. : Van-e olyan költő, vagy vers, amely kedves szívednek?


Sz.M. : Költő? Kortárs vagy klasszikus? Hazai vagy külhoni? Férfi vagy nő? Fiatal vagy idős? Mind mást ad, mind másért kedves, mind máshogyan érint meg. Bár talán az Espersit ház tövén töltött nyarak miatt József Attila.



B.M.V. : Hol olvashatnak tőled az irodalomkedvelők?


Sz.M. : Poet, Láncolat irodalmi portál, Comitatus folyóirat, 7-torony.hu, antológiákban és az Arnyecset szalon köteteiben.



B.M.V. : Tervezed-e verseid összefoglalni egy kötetben?


Sz.M. : Saját kötet? Én nem tervezem, bár mondták már sokan, hogy jó lenne, de nem érzem, hogy ekkora jelenlét kellene belőlem. Aki kedveli az írásaimat, így is rájuk talál. Nekem többet jelent, mikor egy ismeretlen diáktól valahonnan az országból olyan levelet kapok, hogy ha engedem, az én versemmel indulna szavalóversenyen.



B.M.V. : Készültek-e megzenésített versek tőled?

Sz.M. : Olyan versem, amit megzenésítettek volna, tudtommal nincsen. Hangos cd-n, versvideókon megtalálható néhány. Alájuk van zene szerkesztve, ám az nem ugyanaz.


B.M.V.: Hogyan látod a kortárs költők helyzetét?

Sz.M. : A kortársak helyzete ma? Az irodalom lekerült a papíralapról. Száguld a világhá-lón, annak minden buktatójával együtt, minden le-hetőséget is megadva a ma szerző-inek. Bár hála sok irodalomked-velő és tisztelő embernek, vannak irodalmi körök, cso-portok, ahol ha kicsiben is, de él az összetartozás, a kezdők terelgetése és klasz-szikusaink öröke.

B.M.V.: Köszönöm, hogy időt szakítottál rám és válaszoltál a kérdéseimre! Végezetül, mit üzensz az olvasóknak?

Sz.M.: Csupán annyit, hogy nélkülük az irodalom elvész. Merthiszen….

A képeket Szakál Magdolna költő készítette. Közszönjük szépen!

Bozó Mónika Veronika 



Szakál Magdolna:

a Vers

csend.
Az olvasó tekintete
(ál)szent lénye,
álma reménye elveszett hite
játszik csak hangokat bele.
A vers nő…
férfi szülő és gyerek
ezeregy kunkori jelbe vésett
hittek bennem rege.
A vers
hiány. Üres ígéretek
tudattorokra halálig szoruló keze
árulássá vedlett félelem.
A vers vágylak…
izzó lüktetés…zene
de kell az olvasó
hogy felruházza szíve
A vers
csupatestbe szorult zihálón néma létige.

Pőre lélekvalóság kifeszítve a semmire.





sosem látszol

ott vagy hol összecsuklik bennem az erős
mégis nesztelen vagy mint szellő a fák fölött
egyedül te ismersz és érted
nem kell levélzizegés nem kell hogy `süvölts`
elég a jelenlét mi tiszta áttetsző
mert mit ér a tánc ha nincs benne
lendület se lépés se ritmus
mit ér a máz ha nincs alatta edény
a ház ha nem fedi cserép
a kapu ha nem az érkezések tere fölé feszül
a méz ha savanyú kenyérre terül
és akár nyárban a lehelet
sosem látszol
nem vagy napkeleti bölcs se pásztor
csupán krisztusságom alatt a jászol








Szakál Magdolna: Túl – Henigerné Barabás Marianna készítette a videót.

A rocksztár, aki 33 évesen megkapta Jézus szerepét – interjú a rendkívül sokoldalú Schrott Péterrel, a Continoom együttes frontemberével – 2. rész

A Schrott Péterrel készített interjúnk 2. részét is fogadjátok legalább olyan nagy szeretettel, mint az elsőt!

Visó: Fáradhatatlan lendület, hév, szenvedélyesség, alkotóvágy visz téged előre feltartóztathatatlanul. Olvasom a világhálón, hogy 2005-ben belecsöppentél a Scorpions Tribute Bandbe, amellyel bejártátok Európát Portugáliától Ukrajnáig. A 2011-es, legutolsó magyarországi Scorpions koncerten találkozhattatok személyesen is a zenekarral. Hatalmas lehetett ez a találkozás! Milyen élményekkel tértetek haza a külföldi útjaitokról?

Schroti: Általában rettenetesen másnaposan és fáradtan tértünk haza. 😀 Nagyon jó volt Európát járni azzal a brigáddal. Az óceánig is eljutni külön csoda volt. Amikor megláttuk eldöntöttük, hogy itt bizony most maradunk pár napot.
Az utolsó Arénás koncerten találkozhattunk az anyazenekarral személyesen is. Be voltunk öltözve Scorpionsnak, és úgy léptek be az ajtón és láttak meg minket. Mosolyogtak, mondták, hogy mintha 20 évvel visszatekintő tükröt tartanának eléjük. Nagyon kedvesek voltak, és készült jó pár kép. 🙂 

Visó: 2006 nyarán létrehoztátok a Custom Shop zenekart, mely már az indulásnál saját dalokkal kezdett. Ebben a csapatban is te viszed a prímet. Mesélnél a 2008 májusában – Így lettem… címmel megjelent –  a 3 saját dalt tartalmazó promóciós kislemezről?

http://mymusic.hu/zenekarok/album.php?id=2458&fbclid=IwAR09-GsW5ukJBTKDVtVS56DeiGbg3mAPEwmdPf-zDkgGn-DAQENywjDl_yc

Schroti: Hűűűű miket tudsz te… 😮 Custom Shop zenekart 2006-ban indítottuk, főleg a Scorpions Tribute tagjaiból állt össze a banda. Lájtosabb rockzene volt, de volt benne hegedű, harsona, saxofon is, és így érdekes hangzásokat tudtunk hozni a koncerteken. Sokáig sajnos nem jutott a banda, pár év után szétszéledtünk, egy demo jelent meg, de nagyon nem volt terjesztve sem. Azok a dalok még azért lehet, hogy előjönnek zenei életem során…

Visó: Ez nem lehet igaz! Hat évvel ezelőttt még Alapi Pistával is összeálltál, vagy Ő veled? Megalapítottátok a Rockusztik Bandet. Kik alkották még a csapatot? Gondolom, hogy hatalmas sikert arattatok a Trafik klubban. Milyen slágerekkel örvendeztettétek meg a hallgatóságot?

Schroti: Sajnos csak egy-koncertes zenekar volt. A Scorpions Tribute-ből Bornemissza Sanyi volt a másodgitáros Alapi István mellett. Akusztikusan hoztunk rock dalokat Billy Idol-tól, Michael Jackson-tól, Toto-tól, Bon Jovi-tól… Nagyon nagy feeling volt. Aztán Pisti elfoglaltságai miatt sajnos nem tudtuk folytatni…

Visó: Elhivatott állatvédő is vagy. (Mi nem?) Az Állatvédőrség 2011-es megalakulásának alkalmából írtad a Holnapfény himnuszt, melynek zenei producere is te voltál. Ez hatalmas dolog lehetett, mivel ismert magyar énekeseket tudtál megnyerni, hogy adják a hangjukat.

Schroti: Nagyon megtisztelő volt egy ilyen sztár-gárdával dolgozni. Az Állatvédőrség megalakulása alkalmából kértek fel dalírásra. Kvázi egy himnusz megalkotására. Zana Zoli akkori felesége volt a szervezője az állatvédős sztároknak. Azaz, megkeresett minden olyan sztárt, akiknek házi kedvence van, vagy köztudott állatbarát. Keresztes Ildi, Bebe, Puskás Peti, Tóth Gabi, Pa-dö-dö, Zana Zoli, Dér Heni, Irigy Hónaljmirigy, Kovács Nóri, Ádok Zoli, Szolnoki Peti, Hajdú Klára. Az akkori popszakma krémje. Sajnálatos, hogy a dal nem kapott nagyobb popularitást. 

Visó: Nemrégen, tavaly ősztől Sípos Pétert váltottad fel, a részben volt Edda- tagokból álló Zártosztály énekeseként. Mi ez az őrület? Hogyan kerültél ebbe a bandába is? Nem tudom elképzelni sem, hogyan bírsz ennyifelé összpontosítani: időben, térben, energiában. Azt tudom, hogy mindig, mindenütt odateszed magad, a szívedet rakod, adod oda a közönségnek.

Schroti: Csillag Endre (ex-Edda, ex-Bikini), akivel már dolgoztam együtt a Tűzmadárban is (egy koncertre hívtuk meg vendég-zenélni) felhívott, hogy Sipi távozik tőlük, szóval énekest keresnek. Nem mondtam egyből igent, mert nem tudtam ez mennyi idővel jár, és azt mondtam nekik, hogy hallgassanak meg másokat is, és ha még mindig képben vagyok, akkor hívjanak vissza. Kiírtak casting-ot, sokan jelentkeztek, jobbnál jobb hangok, de aztán mégiscsak én lettem a választottjuk. És ezt köszönöm is. Nagyon kellemes társaság, azt kell mondanom. Mirkovics Gáborral és Endrével találkozom a legtöbbet. Sztorigépek. Mindig röhögök. Már nagyon várom, hogy együtt toljuk egy színpadon. Nemrégiben vettünk fel egy új számot, klippel együtt. Remélem hamarosan látható is lesz. 😉 Az első koncertünk május 11-én lesz, Jánossomorján. Az Edda dalok mellett lesz pár újabb is.

https://www.youtube.com/watch?v=JAC54c6W88w&list=PLzwFUorQ5tlG6Jq5SoUobPcxjnQazS3X9&fbclid=IwAR2KeJKDZtJOZ2h3ugzg7HjVqevUbLg3XVc43_3cBmDBEdT_UTeXyAM573s

Visó: Hangmérnökként, stúdióvezetőként is számos feladatod van, a saját médiastúdiódban teszed, amit kell. Kikkel dolgoztál eddig, ha szabad kérdeznem?

Schroti: Nagyon hosszú már a lista szerencsére. Szinkronhangokkal, énekesekkel, magas kvalitású zenészekkel dolgoztam együtt eddig a kis stúdiómban. Imádom. A 19. kerületben van egy 35 nm-es bérleményem, amit stúdióvá alakítottam, és imádok ott lenni. Egyedül nagyon jól tudok dolgozni minden más projekten is. Jó irodának, gyakorlóhelységnek, stúdiónak, próbateremnek, fotóstúdiónak, videóstúdiónak… Az időm legnagyobb részében ott tartózkodom, onnan “irányítom” a világot. 😀 

A főzőshow 1. 🙂

Visó: Tavalyelőtt decemberben, a Tankcsapda előzenekaraként játszottatok a Continoommal, valami botrányféléről olvastam. Ez a nyilatkozatod kicsit meglepett engem: Ez a kétszínűség és kizsákmányolás jellemzi mostanában a világot, és ez ellen szeretnénk felszólalni.” Valójában ennek tényleg kemény hangot is adtatok egy dallal, sőt a klipetek is fokozta a jelenlegi világgal való lázongásodat. Tele vagy praktikus ötletekkel, frappáns megoldásokkal. Azt gondolom, hogy nem tűröd az egyenlőtlenséget, a kiszolgáltatottságot, szívügyeid közé tartozik, hogy harmóniát teremts magadban és másokban is. Kitalálsz és meg is oldasz, csak béke legyen végre! Nem gondolom, hogy könnyen viseled a harcot,, de képes vagy arra is, hogy felülkerekedj, jól jöjjél ki a küzdelemben. Mintha valami belső késztetés lenne, hogy a tenger hullámainak erejét fékezd, elsimítsd azokat, a szelet más irányba tereld, lecsillapítsd. A hullámzásra, a szélre azonban szükség van, mert így kavarja föl az állóvizet, s a szemetet is kitisztítja.

Schroti: Ilyen költői elemzést még nem kaptam, köszönöm szépen. 🙂
Nem volt ott semmiféle botrány, ezt csak egy reklámhúzásként vetettük be, hogy promózzuk a szilveszteri bulit. A TCS előtti fellépés pedig óriási élménnyel ért fel. Amikor elkezdtünk zenélni, már kb. negyedház volt a Barba Negrában. pár szám után már félház előtt játszhattunk. Remek koncert volt, és a FCKN Liar című számunknak az élő bemutatója. A szóban forgó klip is akkor lett publikálva nem sokkal. Az lett eddig a meg odamondósabb, legmérgesebb dalunk. Nagyon durva képsorokkal, korrupció, botrány, lázongás, hatalom. A félig gyurmafigurás félig forgatott klipet 2 hónap alatt sikerült összerakni, és Vörös Renátó vágta.

Visó: Valamikor pár évvel ezelőtt azt mondtad, hogy a mai magyar rock helyzete siralmas, főleg a vidéki klubokban. Kitartottatok, mint ahogyan mellékelt ábra mutatja. Jobb lett mára?

Schroti: Én úgy látom, hogy javul a helyzet, igen. A koncertjeinken egyre többen vannak, egyre nagyobb az érdeklődés a zenekar iránt. Megtalálnak most már szervezők is, fesztiválokra kapunk meghívásokat. Igaz, hogy sok a munka a zenekarban, és a promócióra is érdemes odafigyelni, de a dolog meghálálja Schroti:  

Visó: Nagyon behatárol bennünket ez a negyedik dimi (dimenzió), egyfajta dilinek nevezem a benne levést. Jut időd egyáltalán magánemberként létezni ebben a dili-dimiben? Párkapcsolat? Barátok, buli?

Schroti: Immár 3 éve nős vagyok, és nagyon boldog házasságban élek. Barátokra is jut idő, mert van egy napunk a héten, ami mindig a haver-nap. 🙂 Akkor tudunk barátozni, dumálni. Persze a munkám során is sok barátommal találkozom, így van szociális élet.

Visó: Azt gondolom, hogy kevés mai magyar rocksztár mondhatja el magáról, hogy annyit adott bele a karrierjébe, mint te. Sztárnak mondalak, mert minden, amit egy igazi sztár képvisel, az benned van. És még mi minden! Hova akarsz még továbblépni, mit szeretnél még elérni zenei pályádon?

Schroti: Szeretnék egy Schrotify szólóprojektet is indítani, ahol kvázi modern “zenebohócként” üzemelek. Ennek az a lényege, hogy élőben loop-ok segítségével zenélek, saját magamra játszom, dobolok, gitározok, billentyűzök, énekelek. A debütálása a dolognak tulajdonképp megvolt, a Trabant Presszó ötödik szülinapján így zenéltem már akusztikus gitárral. Ezt szeretném kicsit fejleszteni, és bővíteni a hangzásvilágot is.
Az Ukk and Roll fesztiválon (http://ukkandroll.hu/) lesz egy ilyen délutáni show-m, de például itt játszunk Continoommal és a Tűzmadár zenekar is megünnepli a 20 éves évfordulóját, úgyhogy összeállunk egy koncertre. 😉

 

Visnyei Ferenc Visó

Azoknak, akik esetleg lemaradtak interjúnk első részéről:

A rocksztár, aki 33 évesen megkapta Jézus szerepét – interjú a rendkívül sokoldalú Schrott Péterrel, a Continoom együttes frontemberével – 1. rész

 

A rocksztár, aki 33 évesen megkapta Jézus szerepét – interjú a rendkívül sokoldalú Schrott Péterrel, a Continoom együttes frontemberével – 1. rész

Elkészült végre Schrott Péterrel az interjú, amit két részletben adunk le. Fogadjátok szeretettel az elsőt!

 „Egy nyitottabb, modernebb közönség van most kialakulóban. Az angolt is nagyon jól befogadják már az emberek.” – mondja Schrott Péter, a 2012-es Voice műsor legjobb rockhangja

A képhez tartozó alt jellemző üres; Schrotika52Peti-ff-ben.jpg a fájlnévA kis Schroti már kicsiként is hatott közönségére

Nehéz elkezdeni ezt a beszélgetést Schrotival, akit közel húsz évvel ezelőtt ismertem meg a Kék Yukban. Vagy a Vörösben? Hű, most bizony erre nem igazán emlékszem – ha most látna Schroti, milyen vörös a képem, elszörnyülködne rajtam -, csak arra a srácra, aki annyira tisztán, annyira finoman, de olykor annyira keményen énekelt a Tűzmadár együttesben, hogy megigézett, persze, hogy nem voltam egyedül. Odamentem hozzá koncertjük végén. Gratuláltam, elmondtam neki – mint gyakorló énekes -, hogy biztos vagyok abban, hogy hamarosan Ő és zenekara is befut a magyar metálzene élvonalába. Nem voltam nagy metál-őrült – de őszintén szólva, bátran kijelenthetem, a Tűzmadár tagjainak, legfőképpen Schrott Péternek köszönhetem, hogy kicsit a kedvenc zenei stílusaim közé vehettem ezt is. Bevált a jóslatom, mert ismert és elismert zenésszé nőtte ki magát, szinte a csendből tört elő. A The Voice Of Hungary után szólókarrierbe kezdett, a musical világába is belekóstolt, jelenleg a Continoom nevű banda frontembere, vállalatvezető és folytathatnám a sort, hogy mit is csinál még Magyarország egyik legjobb torkú csillaga. Lemezbemutató koncerten is túl vannak már, éppen a szebbik nem napján, Nőnapkor a Backstage Pub-ban az Ann my Guard zenekarral játszottak.

Visnyei Ferenc Visó: Szeretettel köszöntelek Schroti, itt, a kultkocsma látogatói nevében! Nagyon örülök annak, hogy szinte mindent megvalósítottál, amit szerettél volna! Köszönöm, hogy a milliónyi elfoglaltságod ellenére bevállaltad ezt az interjút! Mesélnél arról, hogy a Soul Stealers nevű iskolai zenekar előtt mit csináltál?

Schroti: Szia Visó! 🙂 Alsó tagozatos voltam, amikor elkezdtem a Széchenyi Hegyi Gyermekvasúton szolgálatot ellátni. Mondjuk ki bátran, vasútbuzi voltam. Durván. 😀 Saját terepasztalt terveztem és építettem, meg ilyenek. Ez a vasutas társaság elvitt a zene irányába, mert ott folyton énekeltünk. Tízévesen kaptam édesanyámtól az első gitáromat, és az ott nagyon menő volt. Véresre gyakoroltam az ujjam, de megérte. A gimiben jött az első “igazi” banda Phierdol névvel. Nagyon kutyaütők voltunk, de hatalmas élmény volt. Utána egy Accident nevű zenekarban játszottam, az olyan nyugisabb rockzene volt. Az első zúzdább banda a Soul Stealers, ott már egészen metalos dolgokat írtunk. A zenekar neve amúgy a Mortal Kombat játékból a Shang Stung-nak volt az egyik kivégzése, a léleklopó. XD

Schroti leginkább autodidakta módon: könyvekből, tabulatúrákból, videókból, kottákból és persze, azoktól a haverjaitól tanult gitározni, akik – állítása szerint – jobban játszottak nála.

Visó: Mindig a metál volt a mániád? Semmi pop, semmi opera, semmi magyar-nóta hallgatás, kedvelés, netán éneklés? Nekem nyugodtan elmondhatod, nem árulom el senkinek, de elmondom mindenkinek! 🙂

Schroti: Nem. Most sem mondanám igazán, hogy mániám. Játszani a legjobban ezt szeretem, de rengeteg más stílusba is belekóstolgatok. Rockoperákban is énekeltem, musical dalból is volt pár. Szóval nem vagyok kőmetálos. 😀

Visó: Vörös vagy Kék Yukbeli koncerteteken találkoztunk? 17-18 éve ennek?

Schroti: Valamelyik… Akkoriban sokat játszottunk ott, mind a kettőben. Eleinte inkább a Vörösben, aztán felnőttünk a Kékhez is. Nem volt annyira régen ez, mint ahogy te gondolod, kb. 15 éve lehetett.:)

Visó: Énektanárhoz is jártál, hogy képezd magad.  Igaz, hogy édesanyád nem hitt abban, hogy a miki,  az éneklés lesz életed meghatározó eszköze?

Schroti: Ez így azért nem igaz. Anyukám védelmében elmondanám, hogy Ő soha nem akart erről lebeszélni, csak az első demónk hallatán az jött ki a száján, hogy nagyon jól gitározol, lehet, érdemesebb lenne azt fejleszteni…:D És amúgy azt a három számot hallgatva, ez a kijelentés tökéletesen megállta a helyét. A gitár „megyegetett”, az ének nem kimondottan. Ez az egész nekem inspirációt adott, hogy: de akkor is be tudom én bizonyítani, hogy lehet ezt szépen is. És hát nyilván a dac is dolgozott bennem, de az ember szereti, ha büszke rá az anyukája.:)

Visó: Hogyan született meg az Éjféli álom? Szövegét, a dalt is te írtad? Itt még gitároztál is?

 

Schroti: A dal zenei része az én munkásságomat “dicséri”, a szöveg Varga József barátom tollából származik. Vele egyébként a Gyermekvasúton ismerkedtem meg, életre szóló barátság lett belőle. Gitárban a Lyózsilyózsival durván húztuk egymást előre, a vasutas években főleg. És igen, ebben a klipben még gitároztam, utána 2 évvel tettem le zenekari szinten, hogy jobban tudjak figyelni az éneklésre.

Visó: Beszélnél egy kicsit a Tűzmadaras korszakodról? Nagyon jó dalokat írtatok, emlékszem, hogy megmozgattátok a rajongóitokat, s óriási fájdalom – nekem is -, hogy lassan két éve lezárult ez a korszak.

A képhez tartozó alt jellemző üres; Tűzmadár-99-1024x768.jpg a fájlnév

Schroti: Tulajdonképpen az egész fiatalságomat átölelte a Tűzmadár. Hihetetlen sokat tanultam belőle, rengeteg kudarc után talpra állni folyton, meghozta a kedvem a kitartáshoz, és megtanított sok-sok dologra. Semmire nem cserélném el. Viszont, ha valaminek vége van, akkor azt ki kell mondani, mert jobb szerintem meghalni, mint elmúlni. Nagyon nehezen egyeztettünk a végén már próbákat, mindenki rengeteget dolgozott, család, nők, ect…

Visó: 2011-ben megjelent két klipetek, a Korszellem és a Júdás csókja című szám. Mennyi idő alatt hoztátok össze ezeket? Mesélnél a dalok, a klipek születéséről?

 

Schroti: Mindkét dal az Álmok című lemezünkről van. Az alkotási fázis körülbelül úgy 2009 és 2011 közé tehető. Mély mondanivalójuk van, sokan nem gondolnak bele, hogy a Júdás Csókja pl. miről is szól… 🙂 Barátaim mostanában jöttek oda hozzám, hogy eddig is szerették a szövegét, mert olyan jól szólt. De most figyeltek rá, és megértették.:D Olvasni kell a sorok között… 

Visó: Két év múlva megszületett a Volt egy álmom c. dalotok. Ki inspirálta? 

Schroti: Egy elég nagy pofára esés kellett a dal születéséhez. Szerelmi csalódás, depi, világfájdalom, önsajnálat. Nem bánom. Lehet ez volt az egésznek a célja a kezdettől… 😉

A képhez tartozó alt jellemző üres; Schroti-üvölt.jpg a fájlnév

Visó: Hét évvel ezelőtt Magyarország legjobb rockhangja lettél. Ezen nem is tudok csodálkozni, megmondtam én neked, hogy sokra viszed!  Valamiért azt érzem, hogy a Voice nélkül is ott lennél, ahol most vagy! Mégis azért sokat tapasztaltál, belekóstoltál a tévészereplésbe, a különböző zenei műfajokba. Gondoltad, hogy Malek Andreához kerülsz, Ő lesz a tanárod? Milyen volt a munka vele?

Schroti: Ennek a kérdésnek a hatására egy picit utazgattam, és megnéztem pár Voice-os videót, újraéltem minden szépségét és fájdalmát… Azt mondom érdemes volt belemenni anno. Sokan megismertek általa, és ez a későbbiekben sok jó munkakapcsolatot eredményezett. Az árnyoldala is megvan, hisz a műsorban az a nagyobb sztár, aki a bulvár világnak a legjobban megfelel. Elképesztő hangok estek ki azért, mert a másik eladhatóbb kinézettel vagy rémesebb, viszontagságokkal teli múlttal rendelkezik, amit el is mond a TV-ben. Andit egyébként én választottam, ezt a döntést nem befolyásolták. És azt gondolom, hogy nem volt rossz döntés. Andi sokat foglalkozott, dolgozott velünk. A műsor után sajnos keveset találkoztunk, és azóta se sűrűsödött ez, viszont a közös munkát mindig is nagyra értékeltem vele. Nagyon jó, és hasznos volt.

(https://www.youtube.com/results?search_query=voice+schrott)

Schroti szólókarrierjének első számára Malek Andrea írt szép szöveget, Szívdobbanás címmel. Ennek a dalnak a nézettsége látványosan, egyre csak nő a You Tube-on, már közel százötvenezer.

Visó: Őszintén szólva, nem gondoltam, hogy musicalben is kipróbálod magad! Milyen volt a színházi munka? Kikkel játszottál együtt?

A képhez tartozó alt jellemző üres; Nyugat.hu_Galéria-28.jpg a fájlnév

Schroti: Sok nagy név is belekerült a szombathelyi Iseumi Játékok keretein belül megrendezett Jesus Christ Superstar előadás szereplői közé. Gábor Géza játszotta például Kajafás szerepét. Elképesztő basszushang. Miller Zoltán Pilátus, Szabó Győző Heródes, Kósa Zsolti Annás szerepét formálták meg, és Schwartz Dávid pedig Júdást alakította. Ez utóbbi azért is volt érdekes, mert Dávid ment tovább a Voice-ban, amikor én kiestem. Kvázi ő ejtett ki…:D De nagyon jó barátok lettünk, és elképesztően jól tolta. Amúgy fent van neten, de ezt csak kis betűvel szabad írni…. 😀

A képhez tartozó alt jellemző üres; Nyugat.hu_Galéria-Jézus19.jpg a fájlnév

 

Visó: Jézust mennyire volt nehéz megformálnod? Szerintem nem, mert a valós életben is olyan értékeket képviselsz, amelyek előrébb viszik a világot, jobbá tehetik az embereket is. A jóra, a békére, a harmóniára, a szeretetre való törekvésed életed sok pillanatát megszépítik, amit megélhetnek azok is, akik közelebbi kapcsolatban vannak veled. Eleve úgy ismertelek meg, hogy a hangodon kívül, a lelked tisztasága is megfogott, az a tisztaság, amely nem ártana, ha egyre több ember sajátja lenne!

A képhez tartozó alt jellemző üres; Nyugat.hu_Galéria-41.jpg a fájlnév

Schroti: Nagyon kedves szavak, és köszönöm szépen!
Azért volt a Jézus szerep nagyon nagy csillag-együttállás, mert amikor megkaptam, pont akkor lettem 33 éves. Volt pár ember, aki komolyan azt gondolta a szerepben látván, hogy eljött újra, Ő az.:) Szerencsére nem kellett Brian életét játszani azért… De nagyon megtisztelő és előkelő szerep volt ez, ahhoz képest meg pláne, hogy addig EGY színházi szerepem se volt. Azt, hogy bekerültem ebbe a produkcióba, Silló Sándornak köszönhetem, aki azelőtt már hallott rólam Tűzmadárból. A Voice volt a nyomatékosabb momentum abban, hogy telefonáljon az asszisztense és elhívjon a válogatóra. Amikor odaértem, legalább 40 ember várakozott sorára. Majdnem hátat fordítottam, hogy esélyem sincs, hiszen komoly színházi emberekkel találkoztam, éppen szöveget magoltak, vagy csak lazán beszélgettek. De aztán csak maradtam, és be is hívtak korán. Pár sort énekeltem és köszönték szépen, majd szólnak mi lesz. Este hívott Sándor, hogy a jelöltek közül az első kettőben vagyok. 🙂

Visó. Milyen színházi szerepeket vállaltál be? Kikkel dolgozhattál együtt, akik segítették szerepeid megformálását?

Schroti: A Jézus után a Vazul Vére Rockoperába hívtak meg egy szerepbe, ott Vazul fiát, Leventét játszottam, azaz Vauzul Vérét…:) Mondták, hogy ez a címszerep, de volt olyan karakter, aki többet énekelt nálam. Inkább a színpadi jelenlétben volt sokkal több. Ebben a rockoperában is Silló Sándorral dolgoztunk együtt egy ideig. Vörösmarti Imre – a szerző – nagyon jó barátom lett, és az egész énekesi gárda egyenként is zseniális választás volt. Vikidál Gyula, Kálmán Gyuri, Molnár “Stula” Péter, Juhász Attila, Jósa Tamás, Dudás Ivett, Magyar Csabi, Ráduly Levente, Király Tibi, meg persze Imre is. 🙂 Imádtam minden pillanatát. Sajnos egyre kevesebb előadás van, de azok mindig nagyon jók. Aug 20-án lesz idén pl. (www.vazulvere.hu)

 

A Continoom együttes más, mint a Tűzmadár

Schroti elmondta, hogy a Continoom totálisan más, mint a Tűzmadár, nincs semmi folytonosság közöttük, nincs átfedés sem. Bár nyáron lesz két olyan bulijuk is, ahol az ex-Tűzmadár dobosa játszik a Continoom dobjain. De ennek csak egyszerű szervezési okai lesznek.

A képhez tartozó alt jellemző üres; zuzas-1.jpg a fájlnév

Visó: Azért több stílus is felfedezhető a nemsokára 5 éves születésnapját ünneplő Continoomban. Az angol szöveg számodra a nyerő. Miért? Ha jól tudom, csak egy dalotok van, amit magyarul énekelsz.

Svhroti: Egy nyitottabb, modernebb közönség van most kialakulóban. Az angolt is nagyon jól befogadják már az emberek. Nyilván a magyar szövegekkel tudnak jobban azonosulni, de ez a zene angollal jobban szól szerintem. Igazából leginkább ez az oka, hogy angolul éneklünk, nem a külföldi térhódítás. Persze az is bakancslistán van, de itthon nagyon szeretünk játszani. Hálás a közönségünk és szépen bővül. A fúziós stílus miatt az embereknek új ez a hangzás, érdekes, mégis slágeres, de mellette ott a zúzda, és az elektro is, ami tovább színesíti a zenét. Szóval bejövős..:D

Visó: Kérlek, mutasd be a jelenlegi felállást! Mennyi dalt hoztatok össze eddig? Kíváncsi vagyok az új lemezetekre.

Péterek, ha összejönnekA képen a következők lehetnek: egy vagy több ember és szöveg

Schroti: A Continoom zenekar tagjai jelenleg:

Svajda Péter – dob, vokál
Rohoska Gábor – basszusgitár, billentyű, vokál
Erdős Róbert – gitár, vokál
Svajcsik Péter – gitár, vokál
Schrott Péter – énekA képen a következők lehetnek: 5 ember, álló emberek és szakáll

Igen, világon egyedülálló jelenség látható a fenti neveknél. 3 Péter egy zenekarban ritka. De hogy mind a három S. Péter legyen, sőt, ebből a három Péterből kettőnek csak egy betűben térjen el a neve, – már több mint véletlen…:D  11 darab saját szerzeményünk van eddig, és 3 feldolgozás. Szeretünk feldolgozást készíteni, mert érdekes kihívás áthangszerelni teljesen egy dalt. Nagyon sok pop szám van, amit ha metálba ültetünk, valami egészen elképesztő dolgot kapunk.  A Not My War című albumunk 2019 februárjában jött ki, most országszerte a Media Markt áruházakban kapható, illetve a specifikus lemezboltokban, rockpincékben, no meg persze nálunk, koncerten.:)

A képhez tartozó alt jellemző üres; schroti-üvölt_conti.jpg a fájlnév

Visó: Hány klipet készítettetek a Continoommal? Külföldön jártatok már ezzel a bandával?

Schroti: Nyolc klipünk van már, amik megtalálhatóak a videomegosztón.:) Volt egy mini-külföld, már Pozsonyban játszottunk egy klubban.:)

https://www.youtube.com/watch?v=JAC54c6W88w&list=PLzwFUorQ5tlG6Jq5SoUobPcxjnQazS3X9


Visó: Számomra furcsa, hogy kezdetben gépdobbal nyomtatok le néhány koncertet.  A szakma, a rajongótábor befogadta egyből az új együttesedet, meg a gépdobot?

A képhez tartozó alt jellemző üres; 2005.11.05-Ossian-IV.-tali-173-1024x768.jpg a fájlnév

Schroti: Nekünk is fura volt, igazából egy kísérletnek volt nevezhető, de nekünk se volt jó, és a közönség is furán nézett…:D

Visó: Gondolom, hogy nagy zúzás volt a nőnapi bulin?

Schroti: Nagyon szuper volt a koncert! Már jóval előtte elkezdtünk rá készülni, jegyek mentek elővételben, és mivel nőnap is volt, egy csomó ajándékot kiosztottunk. Kis, kompakt piperetükröket, nagyon imádták. Az első két zenekar mivel akusztikus verzió volt, de nem bántuk, mert így a zúzdánk nagyobbat ütött. A Not My War albumról az összes számot eljátszottuk, persze a közönség öröme sem maradt el.

 

Interjúnk 2. részét is hamarosan közöljük…

Visnyei Ferenc/Visó

Valóra vált amerikai álom

Boncz Ádám még nem töltötte be a 35-öt. Neve ismerősen csenghet: Boncz Géza egykori híres humoristánk unokaöccse. A viccgyártás náluk családi örökség, ahogyan a színház szeretete is. Gyerekként többet volt a kulisszák mögött, mint az iskolapadban, és még nagykorú sem volt, amikor Rimbaud-t játszott a Teljes napfogyatkozásban. Azóta körbejárta a világot, és kitanulta mestersége minden apró titkát.
Boncz Ádám
Fotó: Sipos Judit

Hogyan kerültél Amerikába? Érettségi után pár évvel Londonba mentél…

Ki akartam próbálni, milyen érzés más nyelven játszani. Egy nem angol anyanyelvű színészeknek szervezett nyári kurzuson vettem részt. Tetszett, hogy a világ minden tájáról jött emberekkel állhatok együtt a deszkákon. Lenyűgözött, hogy orosz, japán, lengyel színészekkel adtuk elő Shakespeare-t. A képzés célja az volt, hogy tanuljunk meg a komfortzónánkon kívül játszani. A nyelvtudás ugyan adott volt, de komoly mentális gátat kellett leküzdenünk, hogy több száz ember előtt angolul beszéljünk. Ahogy visszamentem Szegedre, rögtön újabb külföldi iskolák után kutattam. Valahogy belém bújt az ördög, hogy mennem kell. Több helyre, így a világhírű New York-i Lee Strasberg Színház- és Filmművészeti Intézetbe is felvettek, ahol olyan sztárok végeztek, mint Al Pacino, Marilyn Monroe vagy Uma Thurman. Gondoltam, ez kihagyhatatlan lehetőség.

Végül tíz évig maradtál. Miért?

Úgy terveztem, hogy két év után, ha elvégeztem az iskolát, hazajövök. A kollégáim azt mondták: dehogy jössz, úgyis kinn maradsz. Nem hittem nekik, de igazuk lett. Mikor elvégeztük a sulit, mindenkinek felajánlottak még egy plusz gyakorlati évet, tehát elkezdhettünk New York színházaiba meghallgatásokra járni. Egy évre kaptam munkavállalói engedélyt, ez nagy szó, hiszen azt Amerikában nagyon szigorú feltételekhez kötik. A meghallgatásokon egy teljesen más világba csöppentem, mint amihez itthon szoktam. Erős lelki alkat kell hozzá, hogy tudd csinálni, de meg lehet szokni. Egy héten elmész 5-6 castingra, és jó esetben havi egy bejön. Egy színésznek sosem esik jól, ha nem sikerül. Ezeket az utakat kezdtem el járni, és hála Istennek volt olyan rendező, aki megbízott bennem, és elkezdett velem dolgozni. Jó kis előadások születtek.

Boncz Ádám2.
Fotó: Taranvölgyi Zoltán

Milyen darabokban játszottál? Melyik volt az első?

Főként kortárs előadásokban szerepeltem. Volt egy Josh Fox nevű, mérhetetlenül érdekes ember, aki nagyon izgalmas darabokat hozott össze. Miközben a produkciót próbáltuk – aminek a premierjére készültünk –, hirtelen eszébe jutott egy jó dokumentumfilm-ötlet, és lement azon dolgozni az alagsori stúdiójába. Majd visszajött, és tovább rendezett minket. Nagyon élveztük a közös munkát. Hol fent rendezett, hol lent vágott. Később a filmmel megnyerte a Sundance Festivalt, és Oscarra is jelölték legjobb dokumentumfilm kategóriában. Környezetvédő alkotás, ami egy mozgalmat is elindított, szóval hatalmas dolog született. Teljesen lenyűgözött. Ez például egy tipikus New York-i sztori. Ötlet, sok munka, rengeteg pozitív energia és mázli. Ő volt az első, akivel az iskola után dolgoztam. Elejétől fogva nagyon inspiráló emberek vettek körül, ami mindig tovább lökött, és így jött a következő meló. Ezért maradtam ilyen sokáig, mert jó néhány ilyen emberrel hozott össze a sors.

Off-Broadway produkcióban is szerepeltél.
Igen, egy palesztin-izraeli konfliktust boncolgató darabban, amit egy fiatal pár írt. Kimentek ezekre a helyekre, készítettek egy csomó interjút az ott élőkkel, és ezek alapján összeraktak egy előadást. Az volt a címe, hogy Ég és föld között. Nem foglalt állást, csupán ezt az egész, elképesztően bonyolult helyzetet próbálta elemezni. Itt is nemzetközi volt a csapat, amit imádok New Yorkban, hogy nagyon heterogén a színház is. Ebben török, arab színészekkel játszottam, mindenki hozta a maga gondolkodásmódját, kultúráját, színészi hagyományait, és ez számomra nagyon izgalmas.

boncz

Melyek voltak a legmeghatározóbb munkák odakint?

Sokat dolgoztam egy Gia Forakis nevű rendezőnővel. Csináltunk például egy Oidipus király-átiratot, ami a negyvenes évek jazzvilágába helyezte a történetet. Oidipus volt a maffiafőnök, én a klub vezetőjét alakítottam, a konferansziét. Azután egy magyar rendezőnővel, Németh Ildikóval számos projektünk volt. Ő már 20 éve Amerikában él, és rendkívül sikeres kísérleti színházat működtet. Jó pár előadást hoztunk össze, azután én is elkezdtem produkciókat létrehozni.

Hogyan?

Lee Strasberg iskolája ugyan nem menedzseli a diákjait, miután végeznek, viszont sok mindent megtanít arról, hogyan kell magunknak boldogulni a színházak és filmek bonyolult világában. Az kezdett munkálni bennem, hogy gyönyörű és gazdag kultúránkat népszerűsíteni kellene New Yorkban, ráadásul ott egy magyar közösség, bizonyára ők is szívesen látnának magyar produkciókat. Elkezdtem ebbe az irányba mozgolódni. Az első ilyen, amit nemcsak játszottam, hanem producerként is jegyezhettem, Kertész Imre: Sorstalanság című regényének színpadi változata, amiből sikeres monodráma lett, még New York-i Innovatív Színházi Díjra is jelöltek vele.

boncz3

Akkor a színészet mellett a producerkedésbe is belevágtál?

Elkezdtem magyar vonatkozású esteket szervezni, és ezekhez meg kellett teremtenem a hátteret. Az állam és a város nagyon kevés pénzzel száll be a kultúrába, ezért minden színház maga szedi össze a pénzt a működésére, a produkcióira.

Hogyan kezdtél bele? Egy fiatalember Magyarországról bekopogtat idegenekhez, hogy adjanak pénzt az ötleteire?

Pontosan. Szerencsém is volt, mert akkor jött létre egy alapítvány a magyar kultúra amerikai népszerűsítésére. Emellett magánemberektől is kaptam támogatást. Az ember ilyenkor nekiáll szervezkedni: e-mailezik, telefonálgat. Kapcsolatok kellenek. Döbbenet, de a legnagyobb Broadway-producer is így csinálja: tehetős embereket keres fel, vázolja az ötleteit, és megkérdezi tőlük, hogy mennyivel tudnának beszállni. Ennyi.

boncz4
Fotó: Taranvölgyi Zoltán

Milyen produkciók születtek az irányításod alatt?

Sorstalanságot követően egy musical koncertváltozata. Nagyon izgatott, hogyan születhet meg egy mű az óceán két oldalán. Egy magyar zeneszerző, Zónai Tibor és egy amerikai írónő éveken át távmunkában dolgozott: a férfi írta a zenét Magyarországon, a nő pedig a sztorit Amerikában. Egy orosz balett-táncosról szóló, izgalmas musical lett belőle. Híres Broadway-énekesekkel mutattuk be. Ezt követően felkértek egy monodráma elkészítésére, amit az Edinburgh-i fesztiválon mutattunk be, majd szerveztünk New Yorkban egy magyar színházi fesztivált is.

Mesélnél erről?

Boros Anna Budapesten élő, remek színésznő évek óta szeretett volna egy New York-i magyar fesztivált rendezni. Őrült ötletnek hangzik, mert nagyon sok pénz kell hozzá, de ő ezt a fejébe vette, és éveken át gyűjtötte rá a pénzt. Tavaly végül kivittünk három színházi előadást, tartottunk két koncertet, szakmai beszélgetéseket, mozgás-workshopot. Összetalálkoztam kint egy másik magyarral, Pankovics Nikolett jazzénekesnővel, aki jazzgitáros férjével készített egy albumot, régi magyar dalokat latin-amerikai hangszerelésben. Felkérték Nikit, hogy szervezzen ebből egy koncertet a magyar kultúra napján. Az ő ötlete volt, hogy a dalaikat vers és próza kösse össze az én előadásomban. Egy estére terveztük, de olyan jól sikerült, hogy nemcsak New Yorkot játszottuk körbe – még a Lincoln Centerben is felléptünk –, hanem gyakorlatilag fél Európát. Jártunk Spanyolországban, Svájcban, nyáron koncertezünk Erdélyben, és ennek az estnek egy kibővített, kicsit másfajta verzijóval május 20-án a Carnegie Hallban. Kányádi, Arany és más magyar költők verseit szavalom majd angolul.

boncz

Úgy tűnik, te megvalósítottad a saját amerikai álmodat. Most mire készülsz? Itthon maradsz?

Tíz évig kint volt a bázis, és néha jöttem csak haza, de a múlt évben sok időt töltöttem Európában, és megint nagyon megszerettem. Honvágyam volt, és a szüleim is nagyon hiányoztak. Úgyhogy most azzal próbálkozom, hogy megfordítom: itt van a bázis, és innen járok ki. Kora ősszel van egy tervezett bemutatóm Amerikában, de itt is lesz egy angol nyelvű színházi előadás, amit Budapesten mutatunk majd be. És elindítottuk a Hungary Live Alapítványt is, ami a New York-i színházi fesztiválon kívül más nemzetközi eseményeket is szervez majd. Igyekszem innen élni kétlaki életet. Jó volt visszajönni, jól esik a lelkemnek.

gkt/kultúra.hu

A kultkocsma.hu Költészet napi összeállítása – 1. rész

Képtalálat a következőre: „József Attila”

Fogadjátok nagyon sok szeretettel a kultkocsma Költészet napi összeállítását, amelyben méltóképpen emlékezünk meg a nagy költő-géniuszról, József Attiláról. Kedves költő-író barátaink verseit, kedvenc költőiktől való válogatást, interjút, illetve videóanyagot is találhattok a színes, egyedi kínálatban.

 

Interjú a hódmezővásárhelyi Kapocsi Annamária költővel, akit olykor álmából is felkeltettek a szavak

Örökölt tudás

 

“… hagyni kell csak, mint a víz, eláraszt, átmos, kifut” – tartja Annamária a versírásról

 

Sokféle ember létezik, vannak, akiket egyszer csak megtámad az ihlet, és nem hagyja békén egy életen át, és vannak, akik örökölt vénákkal születnek.Készítettem egy rövid interjút a hódmezővásárhelyi Kapocsi Annamáriával, aki rajztehetségét rokonaitól örökölte és emellett pár éve  a versírást is műveli.

 

Bozó Mónika Veronika: Mikor kezdtél el komolyabban verset írni?

Kapocsi Annamária: Komolyabban 2008-ban kezdtem el írni, majd egyre inkább életem része lett, mondhatni, volt olyan időszak, hogy mindennapi társaimmá váltak a szavak, álmomból is felkeltettek.

B.M.V.: Rajzoláskor vagy íráskor érint meg jobban a motiváció?

K.A.: A rajzolás vágya kevesebbszer jön elő. Ha pl. határozott képként látom amit olvasok, bár olykor zenére alakul magától. Néha jobb szeretem szabadon hagyni, nem feltétlenül tudni a végeredményt. Az íráshoz csupán ebben hasonlít, nem zárom korlátok közé. Mégis írni könnyebb, hagyni kell csak, minta víz, eláraszt, átmos, kifut.

B.M.V. : Létezik-e nálad kedvenc költő?

K.A.: Kedvenc versek vannak, nem kimondottan egy költőtől. Bár talán első helyen Nadányi Zoltán versei állnak, akitől többet olvastam fiatalon, és meghatározó volt Kepes Sára egyik verse, vagy pl. Fodor Ákos. Mégis úgy gondolom, inkább egy-egy vers érint meg, nem feltétlen egy írótól származnak a kedvencek. A kortárs költők közül pedig elsőnek, akik eszembe jutnak:Csécsei János, Arany-Tóth Katalin, Péter Éva Erika, Kormányos Sándor és sorolhatnám.

B.M.V.: Eddig hol jelentek meg írásaid?

K.A.: Írásaim a Dél-Alföldi Művészeti Kör, a poet.hu és az aranyecset kiadásaiban jelentek meg.

B.M.V.: Milyen sikerélményeket éltél meg?

K.A.: Sikerélmény? Nagyon jól esett, amikor egy évzárón olvastak fel tőlem írást, vagy amikor valaki megköszönte, hogy leírtam gyermekkorát és benne az Édesanyját, belelátta magát, hisz hasonlókat éltünk meg. Az is öröm, ha személyesen nem ismert emberek elkérik, amit írok, vagy a megzenésített verssorok. A visszajelzések mindig sokat számítanak. Kiállításon egyszer szerepeltek rajzaim,ahol a megnyitás napján írásaimból is elhangozhatott, ma is alig hiszem el.

B.M.V.: Elképzeléseid az írással, rajzolással kapcsolatban?

K.A.: Régebben szerettem volna saját kötetet, néhány rajzommal, amelynek címet is adtam, és egy rövid prózás könyvet külön. Ma már ezek messzinek tűnnek, talán majd egyszer.

B.M.V.: Mi az üzeneted a következő generációnak?

K.A.: “A hetedik Te magad légy!” Ha szabad ilyet idéznem, hetedik kérdésre ez jutott eszembe. Sose felejtsd el aki vagy és, hogy ki akartál lenni, amikor gyermekként még mertél az ismeretlenbe lépni.

 

Bozó Mónika Veronika

Kapocsi Annamária: Képzeletkorom

 

Múló gyertyavirágok

koromjaiból ha leszel,

én addig tündököllek,

míg magadra lelsz

egyszer.

 

Felbomlott illatod

füstjéből

újrakomponállak,

mintha léteznék még.

Mind puha látszat.

 

Akaratvirágok nyílnak

a folyók alján,

hullámok fodrából lép ki a nap.

Fénytócsák lábai alatt.

 

Gyertyavirágok

olvadnak. Szabadon szalad,

s múlt időt gyúr

gombóccá a láng,

ha kezeimbe hullasz,

átformállak, és újjáálmodom…

 

Mintha még volna

képzeletem.

 

2014. október 12.

Akinek lelkében ott a szivárvány 

Aki még hisz a szavak erejében 

Fehér József: „Az irodalom küldetése utat mutatni…” – vallja a nemes lelkű hódmezővásárhelyi költő, író, újságíró 

 

Valamiért olyan érzés fog el most – amikor gépelem eme sorokat -, mintha ezt már megéltem volna valaha. déjà vu érzés foglyaként sem egyszerű számomra az írás (ez a fránya maximalizmus is ott dübörög bennem!), különösen, ha olyan emberrel kell készítenem interjút, aki valamikor egyengette újságíróként utamat (a Vásárhely és Vidéke napilaptól Beszédes István szerkesztő, továbbá a néhai Mórász Attila, illetve Lelkes István kollégáim mellett!). Fehér Józseftől megtanulhattam a kézi szerkesztés csínját-bínját is, akivel olykor hadakoztam, mert állandóan újítani akartam, kicsit felrúgva a tipográfia és újságírás szabályait, azonban mindig megtaláltuk a közös nevezőt, megegyeztünk és csodás szakmai- és emberi pillanatokat élhettünk meg kollégáinkkal együtt, a Vásárhelyi Krónika működése kapcsán. Nem volt nehéz, mert Fehér József újságíró, főszerkesztőm, író-, költőtársam (félve merem kijelenteni, hiszen én még mindig bontogatom szárnyaimat, s talán nagyképűség ezt így írnom) azzal az egyszerű, de annál fontosabb és jelentősebb küldetéstudattal látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen, 1950. 01. 18-án, hogy szépséges gondolatait, érzéseit formába, szavakba: versekbe, novellákba, meseregénybe, dalszövegbe, színdarabokba öntse és tárja a világ színe elé.  Eltökélt szándék vezérelteabból a célból fogott hozzá az alkotáshoz, hogy értéket adjon az őt olvasónak, megmutassa írásain keresztül is, hogy az ember, ember kell, hogy maradjon. A Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosa irodalmi értékein felül – de írásain keresztül is -, a békét, a nyugalmat, a szeretetet árasztja egész lényéből, közvetíti embertársai felé. Sajnálatos, hogy nem élőben készülhetett el ez az interjú (nehezen sikerült időpontot egyeztetni), de azt gondolom, hogy az a láthatatlan és összekötő kapocs, amely ma is megvan közöttünk, érzékelhető, tetten érhető azok számára, akik kíváncsiak egy olyan lélekre, aki mellett elmenni nem szabad! Józsi minden szavából süt a nap, ragyog a fény, az emberség, a szeretet! Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen tiszta szívű, széplelkű emberrel hozott össze, aki nemcsak a szavak, az igaz szavak erejét hirdeti, hanem cselekszi is! Sikerült elmorzsolnom némi könnycseppet arcomon, amikor olvastam alább édes sorait, amelyek bizonyosságot adtak arról, hogy megérint minden szava, minden rezdülése!  

Kívánom minden kedves olvasónak, hogy ebből a beszélgetésből is kivilágoljon az a lélek  az irodalom fáklyavivőjeként – Józsi Barátom személyében, aki bátran megmutatja magát, aki teljes valójában, az ős/is/teni szabad, tiszta lelkét adományozza  

 Gyerekek gyűrűjében a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtárban 2014 júniusában.

Visnyei Ferenc: Hogyan fogadták szüleid azt, hogy sem orvos, sem agronómus nem lett belőled? 

F.J: Valóban azért költöztünk a tanyáról a városba, hogy mi gyerekek többre vigyük az életünket, mint a szüleink, hogy nekünk már ne kelljen annyit gürcölnünk a földeken, mint nekik. Engem nem vonzott sem az agrármérnöki, sem az orvosi pálya. Újságíró lettem. Büszkén mutogatták a szomszédoknak a Csongrád megyei Hírlap azon számait, amelyekben egy-egy riportom, interjúm, tudósításom megjelent. 

V.F: Kérlek, mesélj valamit a tanyáról, ahol éltél gyermekkorodban! A Csicsatéri tanyasi iskola gondolom nagy hatással volt rád, felejthetetlen élményekkel tettek gazdaggá. Mely szavakkal tudnád leírni azokat az ízeket, illatokat, amelyek nosztalgiát keltenek és felidézik benned gyermekkorodat?  

F.J: Székkutas közelében, a szőrháti Temesvári dűlő mentén volt a tanyánk. Nekünk gyerekeknek a tanyai élet varázslatos világot jelentett. Tavasszal pitypangoktól aranylott a tanya udvara, a gyöp, télen szikrázó hóbunda borította a tájat. Csillogó jégcsapok lógtak az eresz alján.  Nyáron akácvirág illattal telt meg a tanya udvara; akácfák övezték a tanyánkat. Örömmel másztunk fel egy-egy mézédes virágfürtért a tüskös fákra, hogy megízesítsük vele a szánkat. Téli estéken édesapánk katonatörténeteit hallgattuk öcsémmel a petróleumlámpa pislákoló fényénél, édesanyám pedig Vörösmarty Mihály verseivel örvendeztetett meg bennünket. Már a Csicsatéri tanyai iskolába is szívesen jártam. A Berei tanítóházaspár: Béla bácsi és Ilonka néni nagy szeretettel tanított bennünket. Igaz lámpások voltak. Az olvasás, számolás és írás mellett minden szépre-jóra, emberségre, hazaszeretetre megtanítottak bennünket. Mindig szeretettel gondolok rájuk. Kökénybokrok szegélyezték az iskolához vezető utat; tavasszal hófehérben pompáztak, ősszel fanyar ízű, halványkék bogyó termett rajtuk. Iskolából hazafelé szedret szedtem a sapkámba édesanyámnak. 

 

Az “Elveszett éden” novelláskötet bemutatója a szegedi Hangoskönyvtárban 2016 novemberében

V.F: Tanári diplomát szereztél. Mi vezetett idáig? Az újságírás felé kacsintottál. Vajon miért? 

F.J: Én érettségizett fiatalként lettem újságíró, elvégezve Budapesten a Tájékoztatási Hivatal Újságíró Iskoláját. Egy idő után azonban szükségét éreztem annak, hogy felsőfokú végzettséget szerezzek. A munkám során számtalanszor találkoztam értelmiségi emberekkel: tanárokkal, mérnökökkel, közgazdászokkal. Éreztem, tudtam, velük akkor tudok érdemben beszélgetni, tárgyalni, ha én is felsőfokú végzettséggel rendelkezek. Azzal is tisztában voltam, hogy akkor tudok igazán jó tudósítást, riportot, interjút készíteni, ha tanári szinten használom az anyanyelvünket, ezért határoztam úgy, elvégzem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar – népművelés szakát. 

 V.F: Mi volt az a hangulat, érzés vagy gondolat, amely először arra késztetett, hogy írjál? Emlékszel első versedre? Idéznél belőle? Mikor jutottál el addig, hogy megmutasd hozzáértőnek is verseidet, prózáidat? Ki látott el jó tanácsokkal?  

 F.J: Az első verseimet, prózáimat több mint ötven éve írtam; idén ünnepeltük az ötven éves érettségi találkozónkat. A tavasz és a vásárhelyi táj szépsége késztetett írásra. Két tavaszi versem Földesi Ferenc osztályfőnökünk ajánlására a „Mi világunk” kézzel írott, gimnáziumi osztályújságban is megjelent. Két kis novellámat Sipka Sándorné tanárnőnek, Rózsika néninek is megmutattam. Ő azt tanácsolta, hogy vigyem el a Csongrád megyei Hírlap vásárhelyi szerkesztőségébe. Onnan tovább küldtek a vásárhelyi Megyei Könyvtárban dolgozó Kárász József íróhoz. Józsi bácsi kedvességének, bíztató szavainak köszönhetem, hogy író, költő lett belőlem. Az első közlésre méltó verseimet a fiaimnak írtam. A Fogócska úgy született, hogy egy szombat délelőtt a közeli boltba mentem vásárolni, és a verőfényes napsütésben elgyönyörködve arra gondoltam, most annak örülnének leginkább a gyerekek, ha sokáig tudnának játszani. Ezt csakis úgy lehetne elérni, ha nem menne le a Nap. Mivel ez lehetetlen, az alábbi vers született belőle.  

„Fogócska:  

 

Meg akartam fognia Napot, 

hogy késleltessem a 

holnapot. 

 

Fogtam egy jókora 

kalapot, 

és leborítottam  

a Napot. 

 

De ott termett a szél 

s kacagott –  

Felkapta gyorsan a 

kalapot.” 

 Fehér Józsefnek a Magyar Kultúra Lovagjává ütése 2013. január 19-én

 

V.F: Mi az, ami emberi, irodalmi arculatodat meghatározta? 

 F.J: Szüleim, nagyszüleim embersége, becsületes élete, természetszeretete, táj-és hazaszeretete. Ők még benne éltek a természetben, megbecsülték a földet, a folyót és a vizet, mely enni, inni adott nekik.  Apám tavasszal kiment a földje szélére, levette kalapját és elmondta neki, mit szeretne bele vetni. Arra kérte azt a földterületet, annyit teremjen, hogy el tudja tartani belőle a családját. És akár hiszed, akár nem, elegendő termést adott a föld. Nagyapám azt vallotta: „Minden ember fáklyának születik, hogy fényével beragyogja mások életét. …Hogy tudásával, képességeivel embertársai hasznára legyen egy életen át.” Életem minden napján erre törekszem én is, míg erőtlenül ki nem hull kezemből a tollam. 

 V.F: Mit jelent számodra a próza? A gyermekversek? Milyen módszert alkalmazol íráskor? Gondolom, hogy minden témához más megközelítés kell. Hogyan ragadod meg a lényeget? Könnyen vagy nehezen írsz? Mikor és hol?  

 F.J: Én már 10 évesen tudtam, hogy író szeretnék lenni. Ezt vagy érzi az ember, vagy nem. Sokan írnak verset és prózát is gyermek és ifjú korukban, de csak abból lesz író, költő, akinek lelkében ott a szivárvány. Az a belső késztetés, bizonyság, hogy neki írnia kell; üzenetet, tudást, ismeretet átadni embertársainak. Mindig a téma határozza meg, hogy prózai vagy lírai alkotás lesz-e belőle. Én Mikszáthtól, Mórától, Gárdonyitól és Móricztól tanultam prózát írni; gyerekversekre Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Kányádi Sándor és Simai Mihály tanított. Többnyire könnyen írok. Magamnál hordok egy zsebnoteszt, és mindig lejegyzem, ami szép vagy jó gondolatként eszembe jut. Lehet, hogy nem azonnal, de később felhasználhatom. 

 V.F: Meseregényt, de színdarabot is írtál. Mesélnél ezek születéséről? Úgy tudom, hogy dalszövegek is kikerültek tolladból. Milyen irodalmi műfajban szeretnéd még kipróbálni magad?  

 F.J: Még Maroslelén dolgoztam közművelődés-vezetőként. Minden nap busszal jártam át Lelére. A buszon ülve írtam verseket, kezdtem el „A furfangos kismanók” meseregényt és a „Játékpróba” színdarabomat írni. Amikor haza kerültem Vásárhelyre, 2013-ra elkészültem velük. Nagy öröm számomra, hogy van egy kiváló illusztrátorom, akit Vörös Éduának hívnak. Képregényíró és szerkesztő, aki gyönyörű rajzaival kiegészíti és elősegíti alkotásaim üzenetét mind könnyebben átadni a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Írtam dalszövegeket, de népi komédiát is. A „Kecskére káposztát?” népi komédiámat a hunyai színjátszó asszonyok vitték sikerre. Kiemelt aranyminősítést értek el vele tavaly az Országos KI-MIT-TUD?-on. Óriási sikert arattak vele 2017 őszén, Algyőn, idén áprilisban pedig fergeteges sikert értek el a Nyugdíjas Szövetség Országos Elnökségének vásárhelyi tanácskozásán, a Mátyás utcai Olvasókörben.  

 V.F: Mi a véleményed a mai prózaírásról, költészetről? Milyen atyai, szakmai tanáccsal látnád el a mai botladozó, de tehetséges írókat, költőket? 

 F.J: Elsősorban az olvasóknak és nem a szakmának írunk, ezt fejtegetem a Sámánvér című novellámban is. De ahhoz, hogy jó regényt, novellát, verset alkossunk, el kell sajátítani a prózaírás és a versírás szabályait. Mindent az alapoknál kell kezdeni. Amikor már tudatosan használjuk a verslábakat, versformákat, érezzük a megszülető versnek a ritmusát, és képesek vagyunk mindvégig megtartani, akkor az már alkotás. A prózánál a főszereplő vagy a szereplők személyiségéből adódóan következzen be az az esemény, ami a történet végkifejlete lehet – vallom én. Hitvallásom: Hiszek a szavak erejében. A világot megváltoztatni tudó, a mindennapokat megszépítő szeretet és jóság nagy harmóniájában. Hiszem, hogy az irodalom küldetése utat mutatni, hozzá hitet és reményt adni az embereknek. 

Visnyei Ferenc/Visó 

 

 

 

Életrajzi adatok:  

Végzettségei: újságírói, magyar tanári és népművelői   

              

Kedvenc írói, költői: Móra Ferenc meséin, Mikszáth Kálmán novelláin, Gárdonyi és Móricz Zsigmond regényein, Petőfi, Arany és József Attila versein nevelkedett. 

Kedvenc írói: Sütő András, Szabó Magda, Steinbeck, Moravia. 

Kedvenc költői: Radnóti, Juhász Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Vass Albert, Weöres Sándor, Simai Mihály. 

 

Írásra biztatták az általánosban: Kiss Jánosné Erzsike néni, a hódmezővásárhelyi Klauzál utcai iskola igazgatója, a Bethlen Gábor Gimnáziumban: Földesi Ferenc, az osztályfőnöke, és Sipka Sándorné tanárnő, Rózsika néni. 

 

Hol dolgozott? Csongrád megyei Hírlapnál, a Hódiköt üzemi lapnál, a Vásárhelyi Tükörnél, a Vásárhely és vidéke napilapnál, az Álláspont Déla-alföldi Régiónál, a DAMFA Alapítványnál, a Maroslelei ÁMK-nál, a Németh László Városi Könyvtárban, a Tornyai János Múzeumban és az Alföldi Galériában. 

 

Eddig 13 könyve jelent meg: 5 novellás, 4 gyermekverses kötet, 1 felnőtt verskötet, 1 regény, 2 ifjúsági meseregény. 

 

Színdarabjai: Ezek közül kettőt Vásárhelyen, a BFMK-ban is bemutattak: a Játékpróbát (a Bessenyei Színkör két alkalommal) és a Mentsük meg Tomit! (a Szent József Kertvárosi Katolikus Ált. Isk. 250 diákja három előadás keretében) nagy sikerrel.   

Hol jelentek meg alkotásai? Korábban napi lapokban, irodalmi folyóiratokban, antológiákban.  Könyvei szegedi, budapesti és vásárhelyi kiadók gondozásában láttak napvilágot. Könyveit Vásárhelyen, Szegeden is meg lehet vásárolni. 

Tagságok: a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének (MANE), Írók Szakszervezetének, a Szegedi Írók Társaságának, a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek, a Kárász József irodalmi Körnek és az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti Csoportnak. 

Tisztségei: a Kárász József Irodalmi Kör alapító elnöke, az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti Csoport vezető főirodalmára, a MANE főirodalmára. 

Beszélgetés Diószegi Ágnes hódmezővásárhelyi meseírónővel, bábszínésszel

Az élet velejárói mesekönyvben is   

Kulturált szigetek kellenek 

A kicsi Ági esténként mindig úgy szenderült el az álmok birodalmába, hogy története-ket faragott, de akkor még nem írta le azokat. Diószegi  Ágnes Édesanyja nagyon korai halálakor azonban tollat ragadott és elkezdte papírra vetni gondolatait, érzéseit.  Az el-ső kötetes meseírónő óvónőképzőt  végzett, majd a  Szegedi Bábszínházban tanult bábszínészetet, ahol több mint 12 évig dolgozott. A bábok új világot nyitottak számára, ahogyan a meseszövés is. Vásárhelyi Színkörösként ismerkedett meg zentai barátaival, majd Recskó Dianával is, aki a kötetét színesítette rajzaival, emelte ki Ági történeteit. 

V.F: Gyermekként melyik mese, hős fogott meg, ragadta el a képzeletedet? 

D. Á: A nyári szünetekben a nővéremet nyaggattam, hogy játsszon velem, addig, míg megunta, a kezembe nyomott egy mesekönyvet, ha elolvasok belőle egy mesét, utána játszunk. Én bizony végig kiolvastam az egész könyvet, alig bírtam letenni, annyira magával ragadtak a történetek. És ezekbe a szép történetekbe, vagy saját magam által kitalált mesékbe próbáltam a társaimat is bevonni. A játszótéren még gonosz boszorkány, sárkány szerepet is vállaltam, királykisasszonyokat raboltam, majd egy legyintéssel  királyfivá változtam, hogy az elrabolt lányokat megmentsem. Mára világossá vált számomra, hogy mindent vállaltam azért, hogy egy-egy mesét el tudjunk játszani. Nemcsak egy, hanem mindegyik mesealak fontos! Igen, nagyon is érvényesnek látszik Boldizsár Ildikó (mesekutató, író, kritikus, esszéista, etnográfus, meseterapeuta – a szerk.) tanítása. Egy-egy történetben, minden szerep fontossá válik, segít választ adni egy-egy kérdésre, segít megoldani egy-egy problémát. 

V.FMire számíthat az, aki elolvassa könyvedet? Gondolom, hogy kaptál sok-sok megerősítést, talán kritikát is.  

D.Á: A Porcicák nem olyan mesekönyv, amit nyugodtan a gyereked kezébe nyomhatsz. A rázós ügyekbe beletartozik a halál, a születés, a régen volt dolgokra való emlékezés, a házasság, a válás, a mozaikcsalád kérdése, az élet velejárói ebben a mai korban. A könyv lehetőséget ad arra, hogy megismerkedjünk Lencsivel, aki hasonló problémával küzd, mint  adott esetben a mi családunk is, hogy azokra a kérdésekre próbáljunk válaszolni a magunk módján, amire Lencsi is kíváncsi. Most már lassan egy év eltelt a könyv megjelenése óta, de még csak pár hete lehet kapni a vásárhelyi könyvesboltokban. Eddig csak azok olvashatták itt Magyarországon, akiket megajándékoztam. A Vajdaságban ez sokkal könnyebb, már a kiadó révén is. Ott a zEtna Kiadó által megszervezett könyvbemutatóra készülhettem tavaly, amit szintén bábos fejjel oldottam meg. Ott jelent meg kritika a Magyar Szóban és az Újvidéki Rádióban is.  

V.FMikor és hogyan eszméltél arra, hogymeseíró leszel? A bábozással is kapcsolatba kerültél. Magad készíted a bábokat? 

D.Á: Soha nem eszméltem rá, hogy én meseíró vagyok. Amikor kisgyerekekre vigyáztam, mindig természetes volt, hogy abban a pillanatban kitaláltam egy számukra érdekes történetet. A mai napig kapok erről visszajelzést, hogy még emlékeznek rá, ez csodálatos érzés. Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a Városi Gyerekkönyvtárban. Sárika néni adta a kezembe az első bábot. Aztán a főiskolán elkészítettem az első kesztyűs bábomat. A Szegedi Bábszínház bábkészítőjének, Tóth Andreának a munkájába mindig szívesen belepillantottam, de bábkészítést nem tanultam soha. Persze azért én is készítek bábokat, most éppen Enczi Zsuzsannával egy láncmeséhez sok-sok kis babzsák békát, farkast, gólyát. 

V.F: Mit gondolsz, hogy a szülők egyáltalán olvasnak mesét gyerekeiknek?  

D.Á: Most is van olyan szülő, aki mesét mond, mesét olvas a gyermekeinek és van, aki nem sokat törődik ezzel. Vekerdy Tamás, Boldizsár Ildikó, Kádár Annamária és más szakemberek is felhívják a figyelmet a mesehallgatás óriási szerepére. Tudomásul kell venni, hogy a világ változik, fejlődik, gyorsul. Az olvasás örömének meg kell maradnia! Persze ezt nem segíti, ha egy jól bejáratott könyvesbolt bezár, mert valami más,” fontosabb” dolgot helyeznek előtérbe. Mint ahogy ez nemrégen megtörtént Hódmezővásárhelyen is, egyre kevesebb,  kulturált szigetet hagyva a könyveket szeretőknek. 

V.F: Bizonyára sok történet van még a tarsolyodban. 

D.Á: Vannak még történetek a tarsolyomban, de egyelőre a tisztulás fázisában várakoznak. Hol egyiket, hol másikat veszem elő, néha külső segítséget is igénybe véve,  hogy rálássak más szemén keresztül is. Tavaly részt vettem egy drámaíró kurzuson, Eszter szőtte álom munkacímen még mindig a javítgatásnál tartok. Próbálkoztam már novella írásával is, de ezek a történetek még egyelőre fiókban maradnak.  

 

Fotók: Beszédes István (zEtna Kiadó) 

 Visnyei Ferenc/Visó