Verók Tünde rovata – Szenvedésről

A képhez tartozó alt jellemző üres; jesus-3476251__340.jpg a fájlnév

Szenvedésről

 

„A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket.” Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: „Vele vagyok háborúságban.” /Zsoltár 91,15./ Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából.  „Mindezekkel felettébb diadalmaskodunk” /Róma 8,37/ Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. … azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk.” /Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett”

Jézus azt mondja, hogy szenvednünk kell az Ő nevéért, örüljünk, ha szenvedünk miatta. Aki követni akarja Őt, az vegye fel az ő keresztjét. Örüljünk, ha üldöznek bennünket. Szeressük ellenségeinket! A gazdag ember nehezebben megy be a mennyek országába. Ezek mind olyan kijelentések, amelyeket nem sokan értenek. Én se értettem sokáig. Miért kell nekem szenvednem, hiszen jobban szeretek örülni, jobban szeretek jól élni stb.

  Ezek után a kijelentések után nagyon elcsodálkozok az olyan keresztényeken, akik hirdetik a gazdagságot és a jólétet, és várják, hogy Isten megadja mindezeket nekik! Nagy a zűrzavar a keresztények között is! Pedig mindannyian olvassák a Bibliát, ők is értelmezgetik, milyen üzenetei vannak az igéknek? Mégis, ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük azokat.

  Még mit ír Pál? „Ki kell ábrázolódnia” bennünk Jézus Krisztusnak! De hogyan érhetjük ezt el? Mire felnövünk rengeteg belénk rögződött szokás és viselkedési normák vannak. Ezektől nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem is tudunk lemondani, vagy megszabadulni. Ha néhány jellemvonásunkról le is tudunk mondani, ha a szokásainktól meg is tudunk szabadulni, attól még nem fog bennünk semmi krisztusi kiábrázolódni. Ehhez Isten Szent Szellemére van szükségünk! Azt már többnyire tudjuk, hogy először szembesít bennünket önmagunkkal. Ez se kellemes érzés, hiszen addig meg voltunk győződve, hogy bennünk semmi, vagy nagyon kevés rossz hajlam van, inkább másokban van sok. De a szembesítéskor jövünk rá, hogy bizony nem sok jó található bennünk. Amikor megszabadulunk egy-egy szembesítés során rossz szokásunktól, illetve rossz hajlamunktól, érezzük a megkönnyebbülést, mely azt jelenti, hogy kiértünk a „tágas térre.” Szabadnak érezzük magunkat. Nagyon jó érzés, de ezzel még mindig nem ábrázolódik ki bennünk Jézus. Egyszerűen „tiszták” lettünk! Nem ártatlanok!

Ezután jönnek a próbák, amikor olyan körülmények között találjuk magunkat, amelyeket igen csak nehezen viselünk el. Itt utal Jézus a keresztre, amit nekünk kell cipelni. Például rossz családi légkör, nehéz anyagi helyzet, súlyos betegségek. Ezeket nagyon nehéz átélni, még nehezebb elfogadni! DE, ha mindezeket a tényeket szelíden tudjuk elfogadni, akkor megkezdődhet bennünk Jézus Krisztus kiábrázolása!

„A kellemetlen dolgok között mutatkozik meg legjobban, hordozzuk-e az Ő életét vagy nem? Isten Fiának szelídségét mutatom-e fel, vagy a tőle elszakadt „énem” ingerlékenységét? Az egyetlen, ami képessé tehet arra, hogy a kellemetlenségnek örüljek, az az, ha igazán lelkesít, hogy éppen a kellemetlenség által mutatkozhat meg Isten Fiának élete bennem. Ha mégolyan kellemetlen is valami, mondd ezt: „Uram, gyönyörködtet, hogy engedhetek neked ebben a dologban.” – és Isten Fia abban a pillanatban előtérbe nyomul, és így az én emberi életemben az mutatkozik meg, ami megdicsőíti Jézust. /Oswald Chambers/

Verók Tünde rovata – Ajándék

Ajándék

 

  „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bőségben van az embernek az élete.” /Lukács 12,15./

  „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel: Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

  Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe és sok esztelen káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván, némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat átszegezték sok fájdalommal.” /Tim./

  „Csak Istenben nyugszik meg a lelkem; tőle van az én szabadulásom.” /Zsolt. 62,2/

  Testünk és vágyaink olyannyira előtérbe kerültek, hogy e miatt Istent is háttérbe szorítjuk. Ugyanis az kell nekünk, amit meglátunk. Amit meglátunk, azt megkívánjuk, amit megkívántunk, azt mindenáron, és azonnal meg akarjuk kapni!

  Gyakorlatilag erről szól az egész életünk: kielégíteni a vágyainkat!

  Amíg vágyakozunk, addig azt hisszük, hogyha megkapjuk a vágyaink tárgyát, akkor nagyon boldogok leszünk. Ám, amikor mindazt sikerül birtokolni, új vágyak után nézünk. Addig tesszük mindezt, amíg elfelejtünk örülni.

  Örök boldogtalanság foglyaivá válunk.    

  Ha nem sikerül megkapni valamit, akkor meg azért leszünk boldogtalanok.

  Rabjai leszünk a vágyainknak!

  Figyeljük meg, hogy egy nap folyamán mennyi csábításnak vagyunk kitéve, amelyeknek nagyon nehéz ellenállni. Az utcán a kirakatok, a különböző plakátok ejtenek kísértésekbe, a lakásban a tévéből, rádióból, újságokból reklámok kínálják fel a „számunkra fontos” árukat, amelyek nélkül „nehéz” megélni.

  Ember legyen a talpán, aki mindennek ellen tud állni!  Ezért mindezek „esztelen” vásárlásokra sarkallnak bennünket, amíg kétségbeejtő anyagi helyzetbe nem kerülünk.   

  Nem számít semmi, csak vásároljunk, ha van rá pénzünk, ha nincs! Az se baj, ha nincs, mert a bankok is bevetnek minden lehetőséget, hogy pénzt vegyünk fel magas kamatra, hadd költekezzünk! Azután majd újabb vágyainkhoz adnak hitelt.

  Mindezek telhetetlenné tesznek bennünket. Egyszerűen nem tudunk betelni semmivel! Nem baj, ha eladósunk, tönkremegyünk, csak vásároljunk!

  Ebből az ördögi körből egyedül azt Úr tud megszabadítani bennünket.

  Jézus Krisztus kijelentette, hogy Isten szerető Atya! Egy szerető Atya pedig törődik, gondoskodik gyermekeiről, vigyázz rájuk, óvja minden bajtól őket, és megadja azt, amire szükségük van! Se többet, se kevesebbet! Segít a nehézségeken túljutni.   

  Eljuttat mindnyájunkat oda, ahol a hiányérzetünk minden vágyakozással együtt eltűnik.

  A „külső harcok,” támadások testünk, lelkünk ellen, már nem hatnak ránk semmilyen formában, mert olyan hatalmas védelem alá kerülünk, amelyet csak mi rombolhatunk le a meggondolatlanságunkkal, makacsságunkkal, hazugságainkkal, képmutatásainkkal, csalásainkkal.

  Isten el tudja érni azt, hogy a „látványt” tényleg szépnek lássuk, de ne akarjuk mindenáron birtokolni. Már nem kívánunk magunknak se sok pénzt, se hatalmat, csak az Úr szeretetét!

  Isten szeretete eljuttat bennünket a szabadságra, és az öröm forrásához. Újra képesek leszünk arra, hogy szívből tudjunk örülni mindennek.

  Ha elfogadjuk az Urat, akkor nagyon leegyszerűsödik az életünk. Eltűnnek belőle a bonyodalmak, a lelki válságok. Egy idő után már tisztán látjuk a csábítások lényegét, és nagyon örülünk annak, hogy az Úr megszabadított minket a vágyainktól!

  Valóban megtapasztaljuk, hogy Isten szeret bennünket!

  A szeretetéből és kincseiből minél többet szeretne adni, ezért várja, hogy kérjünk Tőle!Igazán nem érti, hogy az emberek miért nem akarnak kapni mindezekből a jó adományokból?

  Valószínűleg azért, mert még igazán nem ismerjük sem Istent, sem az ajándékait!

  Üljünk le, és értékeljük át az életünket. Meg kell találnunk a helyes Utat! Még most tudunk változtatni az életünkön! Isten segítségével, álljunk ellen a csábításoknak, s valóban csak azt vegyük meg, amire nagyon szükségünk van. A sok felesleges holmit, amit eddig felhalmoztunk, adjuk oda a nálunk szegényebb embereknek.

  Tegyük boldoggá őket, és ez által mi is boldogok leszünk!

  Úgy adakozzunk, hogy az illetők ne tudják, kitől kapták az ajándékot, illetve ajándékokat,mert ebben az esetben nem nekünk lesznek hálásak, hanem Istent áldják az Ő jóságáért!

  Adjuk át Istennek ezt a dicsőséget, és a mi jutalmunk se marad el!

  Azonban mielőtt adakoznánk, várjuk meg, hogy az Úr indítson bennünket! Ez az indítás lehet egy megérzés, egy váratlan felismerés, belső kényszer, egy gondolat. Mindenesetre tudni fogjuk, hogy kinek, mit kell adnunk! Ha ezt betartjuk, akkor az ajándékaink mindig odakerülnek majd, ahol tényleg nagy szükség van rá!

  Bízzunk mindent az Úrra!

  Ne csak ünnepek alkalmával adakozzunk, hanem azokon túl is! Akkor is merjünk ajándékozni, amikor nekünk is kevés van. Hihetetlennek tűnik, de mégis igaz az, hogy a kevésből is tudunk adni.

  Isten mindezekért a tettekért kárpótol bennünket. Mi is kapni fogjuk az Ő ajándékait. Ez az az isteni erő, amely keresztüláramlik rajtunk, és bőségesen adja az áldását.

   Isten mindig tudja kinek, mire van szüksége, és sokszor, mielőtt kimondanánk a kérésünket, már meg is ajándékozott minket! Igyekezzünk elérni, hogy mihamarabb Isten oltalmába, védelmébe kerüljünk, és vigyázzunk nagyon erre a nehezen megszerzett, és nagyon „törékeny” oltalomra!   

  Elég egy hibás döntés, egy hazug szó, egy sértő, kritikus megjegyzés valakire, és Isten már nem vállal velünk közösséget!

  „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” /Zsolt. 37./

 

Verók Tünde

Verók Tünde rovata -Te mit választasz?

A képhez tartozó alt jellemző üres; 1005_Márta-és-Mária-e1458273973529.jpg a fájlnév

Te mit választasz?

  „Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram nincs-e arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért neki, hogy segítsen nekem.

  Felelvén pedig, mondta néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy, és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle. /Lukács 10,38-42/

  Márta testét, lelkét kitette azért, hogy a Mestert, a tanítványait és azok vendégeit mindennel ellássa. Elképzelhető, hogy nagyon sok embert kellett jól lakatnia, és itallal kínálnia. Képtelen volt egyedül megbirkózni ezzel a hatalmas, erőt próbáló feladattal.

  Mária a testvére, nemhogy segített volna neki, hanem inkább beült a többiek közé, és hallgatta Jézust.

  Nagyon bosszantó és elkeserítő lehetett az asszony számára, s ezt nem is tudta szó nélkül hagyni. Ezért arra gondolt, hogy mindenki előtt megszégyeníti testvérét az Úr által, hogy Mária belássa, hol a helye, és mi a feladata?

  Azonban Jézus másképp látta ezt a helyzetet. Mekkora megdöbbenést okozhatott  Mártának azzal, hogy „dorgálás” helyett, Máriának adott igazat, miszerint ő a „jobbik részt” választotta.

  Mi ez a jobbik rész? Az, amikor teljes odaszánással figyelünk az Úrra! Elfeledkezve minden hétköznapi dologról! Úgy tudunk figyelni, hogy a külvilágot teljesen háttérbe szorítjuk minden „fontos dolgával” együtt, és teljes szívből és lélekből figyelünk rá. Megvárjuk, hogy Ő állítson minket munkába!

  Ne mi döntsük el, hogy mi a fontos, és mi nem, mert mi még a haszontalan, múló dolgokat is fontosnak tartjuk. Mi mindig, mindenkinél jobban tudjuk, hogy mit kell tennünk, és úgy gondoljuk, hogy a hétköznapi munkához nincs szükségünk Isten tanácsaira. Sokszor nem tudunk leállni, mindig tennünk kell valamit, mert azt gondoljuk, hogy ezt várja el tőlünk Isten.

  Ha nem jutunk el erőnk és bölcsességünk végére, ha nem érezzük úgy, hogy itt a „vég,” „nincs tovább,” ha nem érezzük azt, hogy segítségre van szükségünk, akkor valószínű, hogy soha nem fogjuk meghallani Isten hívását, sem megtapasztalni a közelségét.

  Az ilyen emberekkel nem tud mit kezdeni az Úr.

  Azonban, amikor már úgy érezzük, hogy elfogyott minden erőnk, minden ötletünk, olyankor ha kérjük, Jézus segítségünkre siet!

  Különböző módon élhetjük át Vele az első találkozásunkat. Ez a megtapasztalás nagy-nagy örömmel jár, és ezt még napokig érezzük, élvezzük.

  Ezután hallgatás következik be. Eleinte azt hisszük, hogy az öröm, amit először éreztünk, ezután majd örökké tart, és mindig érezni fogjuk. Nem értjük, hogy miért múlik el?

  Azt már tudjuk, hogy elhívást kaptunk, azt is tudjuk, hogy mit kell majd tennünk, csak azt nem, hogyan és mikor fog mindez bekövetkezni? Egy ideig várunk, azután a türelmünk kezd elfogyni, és azt hisszük, hogy nekünk kell kezünkbe venni a dolgokat, biztos erre a „lépésünkre” vár Jézus.

  A legtöbben abba a hibába esünk, hogy azonnal elkezdjük megvalósítani mindazt, amire az Úr elhívott.

  Elkövetjük azokat a hibákat, amelyeket annak idején Ábrahám is elkövetett, és ezért az ígéret több mint tíz évet késett, mert meg kellett tanulnia neki is, meg nekünk is meg kell tanulnunk, hogy türelmesen várjunk!

  Ahhoz, hogy az Úr munkába tudjon állítani, meg kell tanítania bennünket a türelemre, az engedelmességre és az állandó figyelemre. Sajnos, mi türelmetlenek vagyunk, aminek az az eredménye, hogy mindent elrontunk, és ezáltal késleltetjük az Urat!

  Ábrahám is mennyi bajt okozott azzal, hogy eleinte nem bízott meg igazán Isten ígéretében, és elhitte, hogy mindent neki kell megtennie. Sok problémától kímélte volna meg magát és a családját is, ha türelmesebb.

  Mi is hasonló bajokat zúdíthatunk magunkra a türelmetlenségünk miatt. Ezért, ha elhívást kapunk, akkor türelmesen várjunk addig, amíg az Úr belső késztetés által, el nem indít bennünket.

  Ne engedjük, hogy másra terelődjön a figyelmünk! Ne „temetkezzünk” se munkába, se szórakozásba, hanem legyünk állandóan éberek!

  Jézus bárki által megszólíthat bennünket, tanácsokkal láthat el, és nekünk azonnal tudnunk kell, hogy ez most az Úrtól való üzenet, vagy esetleg más.

  Ne engedjük, hogy a hétköznapok gondjai, terhei annyira elnyomjanak, hogy semmi másra ne legyen erőnk!

  Mindennap választás előtt állunk! Te melyik részt választod?

  Semmit nem szabad addig Isten nevében szólnunk, vagy tennünk, amíg valóban meg nem kaptuk Tőle az indíttatást! Ha majd az Úr azt akarja, hogy tegyünk meg valamit, akkor viszont ne tétovázzunk, azonnal induljunk, és csináljuk meg, amit Ő akar!

  Isten elhatárolódik mindentől, ami nem általa irányított tevékenység.

  Tőlünk azért nem származhat semmi jó, mert a tudatunkat, és az érzelmeinket használjuk a problémák megoldására, és hiányzik hozzá a szellemi töltet.

  Akkorra válunk Isten számára használhatóvá, amikor mindhárom tulajdonsággal rendelkezünk, amikor egy feladathoz tudjuk mozgósítani a testünket, a lelkünket, és a szellemünket.

  Minden fáradozásunk értéktelenné válik, ha Istent kihagyjuk az életünkből és a munkánkból!

Verók Tünde

Verók Tünde rovata: „Míg meg nem gyűlölöd … „

A képhez tartozó alt jellemző üres; Adam_and_Eve_by_Lucas_Cranach_I.jpg a fájlnév

Míg meg nem gyűlölöd … „

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.

Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő anyósa közt;

És hogy az ember ellensége legyen az ő háza népe.

Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engemet, nem méltó énhozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogy nem engemet, nem méltó énhozzám.

És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám.”

Őszintén szólva, sokáig nem értettem ezeket az igéket, és be kell vallanom, nagyon rossz érzéssel és nem tetszéssel olvastam. Nem tudtam magamban hova tenni, hiszen az evangélium a szeretetet hirdeti, és nem a gyűlöletet. Akkor hogyan lehet mindezt összeegyeztetni?

A Bibliából tudjuk, hogy amikor Ádám és Éva a Paradicsomban éltek, akkor békében és harmóniában voltak Istennel. Isten mindennap meglátogatta őket, és elbeszélgetett velük. Tehát jó, és szeretetteljes kapcsolat volt közöttük. Mindannyian tudjuk azt is, hogy egy kitétele volt Istennek; hogy a jó és a gonosz tudás fájáról ne egyenek!

A Kígyó fondorlatos módon közelített hozzájuk; „Az édenkert egy fájáról se ehettek?” Éva azt válaszolta, hogy de igen, csak arról az egyről nem ehetnek. A gyümölcs kívánatos volt, és eddig be is tartották a tilalmat. Viszont a Kígyó ismét rafináltan igyekezett tőrbe csalni a párt; sejtette velük, hogy azért nem ehetnek arról a fáról, mert akkor mindent tudnának, a jót és a gonoszt is! Bár nem mondta ki, de éreztette velük, hogy Isten „irigy”, emiatt nem akarja, hogy többet tudjanak a jelenlegi tudásuknál, ezért semmiképpen nem akarja, hogy ők is rendelkezzenek azzal a tudással, amivel Isten bírt; a jó és a gonosz tudásával. Ez felkeltette Éva kíváncsiságát, és beleharapott a tiltott gyümölcsbe, majd adott Ádámnak is.

Itt kezdődnek a konfliktushelyzetek; „Ha meg nem gyűlölöd… Tulajdonképpen „tudatformálás” következett be. Melyik fél uralhatja az emberek tudatát, Isten, vagy a Sátán? Eddig minden szép és jó volt. Békében, szeretetben, idillben élhettek, ám ezután mindenért meg kellett szenvedniük. Többek között, megismerték a szenvedést.

Sokszor, sok embert sodort már bajba a kíváncsisága, és a kívánsága, miszerint, a jobbnál van még jobb!

De mi történt ekkor? Mindkettőjüknél bekövetkezett a gondolkodásmódjukban a változás! Már nem voltak tiszták, már bekerült a bűn, és a kívánság a lelkükbe.

Eddig elégedettek voltak azzal, ahogyan éltek, de ezután elégedetlenekké váltak! A tettükért sem vállalták a felelősséget, hanem egymásra hárították az elkövetett vétket. Elárulták Istent! Ezért is kellett kiűznie őket az Édenből.

A harc, a hit és a hitetlenség között folyik. Például, ha egy családon belül az egyik szülő hívő, de a párja, vagy a gyermeke hitetlen, akkor nem lehet beszélni békességről. Állandó meg nem értés, esetleg veszekedés alaphelyzete áll fenn. Erről beszél Jézus. A békétlenség addig tart, amíg valamelyik fél „be nem adja a derekát.” Olyan eset is előfordulhat, hogy valamelyik családtag megalkuszik, esetleg a hitetlen fél is megtér Istenhez.

Valaminek történnie kell, hisz egy hitetlen ember nem tudja elfogadni Isten létezését, hisz nem látja, nem tapasztalja meg, így fantázia-szüleménynek tartja. Így nem is értheti meg azokat az embereket, akik hisznek Istenben, és keresztényként, szabályok között élik az életüket. Ők nem teszik meg azt, amit egy hitetlen ember minden probléma nélkül megtesz, hiszen őket semmi sem gátolja meg a cselekvésekben, esetleg a lelkiismeretük.

Tehát, ami Isten előtt bűn, bűnös hajlam, azt gyűlölni kell!

Ahhoz, hogy közel kerüljünk Istenhez, és létrejöjjön a harmonikus kapcsolat, a gondolatainkat kell átformálni. Ezt nem csak Isten Szent Szelleme teheti meg, hanem mi is. A lényeg, a bizonyos helyzetek hozzáállásban van. Bármihez állhatunk vagy negatívan, vagy pozitívan. Minél többször vagyunk pozitívak, tehát ha meg tudunk elégedni azzal, amink van, akkor elmondhatjuk, hogy boldogok vagyunk! Ha közel akarunk kerülni Istenhez, akkor mindennap le kell mondanunk az akaratunkról az Ő javára! Ez az akarat átadása!

Istent kell szeretni mindenki előtt! Ő legyen az első helyen!

 

Verók Tünde

Verók Tünde rovata – A fájdalomról

 

*A fájdalomról*

*  „Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az
csak rosszra visz! /Zsolt 37,8/*

*  „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti
haragotokkal. /EF. 4,26/*

  A harag és az indulatosság nem csak az idegeinkre hat negatívan, hanem rombolja a lelkünket, majd a testünket is. Sokszor elcsodálkozunk azon, hogy miért vagyunk betegek, fáradtak, és miért érnek fájdalmak bennünket? Nem vesszük észre, hogy a legtöbb betegségnek mi vagyunk az okai. Ezért teljesen ki kell védeni minden negatív indulatot ahhoz, hogy harmonikus és békés életet élhessünk. Nem baj, ha másnak van igaza, és az sérti az önérzetünket, az sem baj, ha megbántottak, mi akkor se adjuk át magunkat a haragnak! Bocsássunk meg nekik, ahogy Jézus is meg tudott bocsátani
azoknak, akik a vesztét akarták. „… tartsd oda a bal orcádat is!”

  Ahhoz, hogy „megtört kenyérré és kiöntött borrá,” azaz Istennek használható edényeivé váljunk, végig kell menni a lelki és testi szenvedések útján. Ezen, vagy hasonló szenvedéseken mindazok átmentek, akik közvetlen kapcsolatban vannak Jézussal.

  Most még csiszolatlan gyémántok vagyunk, de a szenvedések következtében eljutunk a csiszolt gyémántokhoz.

  Isten célja az, hogy Fia, Jézus Krisztus személyisége kiformálódjon bennünk. Ehhez csak egy út van, mégpedig az, hogy fájdalmakat, főleg az érzelmeink fájdalmait kell megélni és átélnünk. Ilyenkor a büszkeségünk nagy károkat szenved.

  Így nevel bennünket Isten. Meg kell tanulnunk alázatosnak lenni, és minden konfliktusunkat Rá bízni.

  Meg kell tanulni azt is, hogy bármi történjék velünk, Jézust kell kérni, hogy oldja meg a problémáinkat, mert ha mi akarjuk megoldani, akkor még rosszabb helyzetbe kerülünk.

   Jézus úgy oldja meg a helyzeteket, hogy abból mindig jól kerüljünk ki.

  Ma még az érzelmek irányítanak minket, de el kell jutni oda, ahol az
érzelmeknek nincs hatalma a testünk felett! A szellemünknek kell átadni a
helyet, mert azt Isten irányítja és nem mi!

  Állj ellen az érzelmeidnek és add át Istennek! Jó útra visz téged!

  Ha nem adod át a megoldást, akkor még sokszor kerülsz nehéz helyzetbe! Addig fog ismétlődni, amíg meg nem tanulod, hogy Istenre hagyatkozz! Tőle kérj megoldást minden helyzetre!

  Sokat kell még szenvedni ahhoz, hogy ténylegesen Istené legyünk, és fel tudjon használni a céljai érdekében. De addig komoly harcok folynak érted, és sok-sok emberért.

  Bármilyen helyzetben legyél, kérdd Jézust, hogy vegye le válladról a súlyos terheket!

  Mindenért mondj hálát! Még a rossz dolgokért is!

Verók Tünde rovata – Negatív gondolatok

A képhez tartozó alt jellemző üres; Negatív.jpg a fájlnévNegatív gondolatok

  „… hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” /Máté 10,28b./

  „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.”

  Figyeljünk arra, hogy mit mondunk! Nem mindegy, hogy mit beszélünk, ugyanis a negatív szavak behatolnak a tudatunkba, és fájdalmakat, rossz érzéseket okoznak nekünk, és azoknak is, akik hallgatják.

  Próbáljuk meg kiűzni a negatív gondolatokat az elménkből!

  Bármilyen hihetetlen és felfoghatatlan, de minden kimondott szónak súlya van, és ez a súly, illetve ezek a súlyok ránehezednek a lelkünkre, amelyek hatással vannak a testünkre is.

  Nem elég, hogy nyomasztólag hatnak ránk, de még „fertőznek” is! Nem csak mi fertőződünk meg tőlük, hanem a környezetünk is. Rövid időn belül ugyanolyan negatív beállítódású emberekké válnak, mint mi! Az a legrosszabb ebben az egészben, hogy nagyon sok embert „örökre” boldogtalanná tehetünk azáltal, hogy kimondjuk ezeket a káros szavakat!

  Gyermekeinkre nagyobb súllyal nehezednek a negatív szavak, mert elvesszük tőlük az öröm képességét és az öröm lehetőségét! Nem is vesszük észre, micsoda károkat okoztunk, csak később csodálkozunk azon, hogy mivé vált ez a gyerek? Már semminek se tud örülni?

  Azonban mindezeket meg is tudjuk fordítani azzal, hogy „kordában” tartjuk a gondolatainkat. Pozitív gondolatokkal, és pozitív hozzáállással megkönnyebbül a testünk és a lelkünk, és nyitottabbá válunk arra, hogy Isten igéje eljusson a tudatunkba, és a tudatalattink „legmélyebb bugyrába.”

  A pszichológusok is megfigyelték, hogy a negatív gondolatok és szavak milyen rombolóan hatnak az ember lelkére, és arra is rájöttek, hogy a pozitív szavak építik, szépítik az ember egész lelkét és testét.

  Tehát minden, ami körülöttünk folyik, hat ránk! Ezért sem mindegy, milyenek a családtagok, milyenek a barátaink, és a munkatársaink! Ők mennyire „mérgezik”, illetve teszik szebbé, jobbá a saját életüket, és a mi életünket!

  Az se mindegy, hogy milyen könyvet, újságot olvasunk, milyen filmet, milyen színházi közvetítést nézünk, milyen zenét, és a zenéhez milyen szövegeket hallgatunk!

  Minden-minden hat ránk! Pozitívan, vagy negatívan, amelyek befolyásolják az életünket! 

  Ne engedjük, hogy mások negatív gondolatokkal rombolják a lelkünket és a szellemünket! Ha tehetjük, akkor térjünk ki előlük! Ha erre nincs módunk, akkor kéjük Isten segítségét, és olyan láthatatlan védelmet kapunk, amelyen keresztül nem hatolnak át ezek a rossz ingerek!

  Ha véletlenül kicsúszik a szánkon egy-egy negatív szó, akkor azonnal helyesbítsük valamilyen pozitív szóval.

  Eleinte nehéz lesz átállni a negatív gondolkodásról,a  pozitív gondolkodásra, azonban odafigyeléssel, és tudatos gyakorlással sikerülni fog! Egyre ritkábban fordul majd elő, és végül teljesen elmarad.

  Észre vesszük, hogy jobban fogjuk érezni magunkat, más szemmel kezdjük el látni a világot.

  Amíg nem világosodunk meg, addig a hétköznapok gondjai teljesen lekötik a figyelmünket, és nem érünk rá, hogy „ésszel felfoghatatlan” dolgokra, vagy személyekre figyeljünk. „Elég a magunk baja!”- szoktuk mondogatni. Mert a mindennapi rohanásban, kapkodásban elfelejtünk élni. Nincs idő semmire és senkire. S mire valóban eltelik felettünk az idő, akkor jövünk rá, hogy a fontos dolgokat elhanyagoltuk, a kevésbé fontosakat pedig előtérbe helyeztük.

  Sokáig magunkban hittünk, az eszünkben, az intelligenciánkban, a képességeinkben, az ügyességünkben, és az erőnkben. Lehet, hogy még ma is azt hisszük, hogy rátermettségünkkel minden problémát meg tudunk oldani, helyt tudunk állni.

Azonban, ha rajtunk kívül álló dolgok kezdenek beindulni, amiket nem tudunk befolyásolni, annyira elborítanak a problémák, hogy minden kicsúszik az irányításunk alól, és ide-oda sodornak az események. Próbálunk kiutat keresni, de sehogy se sikerül. Kétségbeejtő helyzetbe kerülünk. Legtöbbször még ebben a helyzetben is makacsul bízunk önmagunk bölcsességében, és ügyességében, de többnyire kudarcot, kudarcra halmozunk.

  Ekkor elkezdünk „parajelenségek” felé fordulni. Kutatjuk a jövőnket, bele akarunk látni láthatatlan dolgokba, elhiszünk hihetetlen történeteket, de nagyon érdekes, hogy Istenben, az Ő szellemi világában nem hiszünk. Szinte gondolkodás nélkül, azonnal visszautasítjuk! Miközben minden butaságot, ami nem Istennel van összefüggésben, komolyan veszünk.

  Szóval, keressük a kiutat, de nem találjuk. Közben egyre rosszabb körülmények közé kerülünk. Ilyen esetekben az Úr olyan formán próbál segíteni, hogy a bajbajutott embert összehoz olyan emberrel, vagy emberekkel, akik már átéltek hasonló helyzetet, és Isten segítségével megtalálták a helyes utat. Ezeken az embereken keresztül szólítja meg őket, és mutatja a kivezető utat.

  Ezek az események eleinte hihetetlennek tűnnek, hiszen az eszünkkel próbáljuk felfogni az ésszel fel nem fogható Örömhírt; – Engem akar megmenteni az Isten?

  Felfoghatatlan az is, hogy jön egy „idegen” aki kiútról, segítségről, szeretetről, örömről, szabadságról, nyugalomról beszél. Ezek mind olyan elérhetetlen vágyaknak tűnnek.

  Hogy lehetséges ez? Hiszen mindenki reggeltől estig rohan, dolgozik, játszik, tévézik, haverokkal a kocsmában ül, diszkózik, gyerekekkel üvöltözik, mert már azokkal se lehet normálisan beszélni, szóval, senki nem ér rá arra, hogy önmagán túl, másokkal is törődjön. Idegesek, fáradtak vagyunk. A kapcsolataink felszínessé váltak, mély barátságok szinte már nem is léteznek. Mindenki a saját önzését tartja szem előtt, hogy neki mi a jó.

Többnyire a „barátok” is kihasználják egymást.

  El se tudjuk képzelni, hogy itt a Földön boldogok is lehetnénk. Ám, azért titokban vágyunk rá, és még reménykedünk abban, hogy a boldogságot, amelyet elképzeltünk, még átélhetjük.

   Az a baj, hogy önzés nélkül már szeretni se tudunk. Birtokolni akarjuk a másik embert, uralkodni rajta. Kihasználni mindent, ami nekünk jó. Az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat, a többi már nem igazán érdekel bennünket.

  Azonban van szabadulás ebből az önző világból és a kilátástalan helyzetünkből. El kell fogadni azokat az embereket, akiket azért küldött az Úr, hogy rátaláljunk az Ő útjára! Ha valaki ilyen segítséget kap, és azt elfogadja, ott hamarosan be fog indulni az új élet.

  Azonban ilyenkor használ fel a Sátán is minden eszközt, hogy elterelje a figyelmünket. Ő is felhasznál embereket arra, hogy bebizonyítsa, hogy  „Nincs Isten!” Sőt azt is, hogy Ő sincs! Azt akarja, hogy amit eddig hallottunk, vagy megtapasztaltunk az Úrral kapcsolatban, afelől minél hamarabb kétségek ébredjenek fel bennünk.

  Ne engedjük meg, hogy bármi elterelje a figyelmünket az Úrról, hiszen egyedül Ő képes a lelki békénket helyreállítani!

  Tegyünk egy kísérletet: szánjunk minden reggel legalább félórát imádkozásra, utána kérjükmeg az Urat, hogy segítsen helyrehozni az elrontott életünket, majd hálával köszönjük meg, hogy meghallgatott!

  Mindenre figyeljünk, ami a nap folyamán történik velünk. Kivel találkoztunk, kivel mit beszéltünk, milyen érzések, gondolatok foglalkoztattak bennünket? Megtapasztaljuk majd, hogy minden simán ment, szép, nyugodt napunk volt.

Az esti imánál ne felejtsük el hálásan megköszönni a napot!

  Van szabadulás a bajból, van esély a gyógyulásra és az újrakezdésre!

  Lassan beindul az igazi hit-életünk, és érezni fogjuk az Úr jelenlétét és védelmét.

Ezek után már meg fogjuk hallani az Ő szelíd, kedves hangját.

  Addig is szorgalmasan imádkozzunk, kérjünk, és hálásan köszönjünk meg mindent Istennek!

Verók Tünde rovata – *A szellemi csatorna*

Az életben többször felmerülnek kérdések bennünk, és sokszor nem találjuk a válaszokat. Nehézségek adódnak és tudni szeretnénk, hogy miért történik velünk az, ami megtörtént? Hogyan oldhatók meg a problémák?

Vagy csak elgondolkozunk dolgokon és keressük a megnyugtató válaszokat.

A következő írások is úgy születettek meg, hogy valakiben felmerült egy kérdés, ami engem is nagyon foglalkoztatott, és rövid időn belül megkaptam a választ.

Mivel nem egyedi esetekről van szó, így megosztom Önökkel, hátha hasznosnak találják.

*A szellemi csatorna*

*  „Isten, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig  szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” /1Péter 5,10./*

*  A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. /Gal. 5,22-23a./*

*   Sokszor elgondolkoztam azon, hogy miért nem lehetünk boldogok? Miért vannak hiányérzeteink? Hogyan, mi módon lehetünk kiegyensúlyozott, elégedett emberek?*

Mindannyian elzárt szellemi csatornával születtünk a Földre azért, hogy később Isten úgy nyithassa meg azt, hogy általa mutassa meg a nagy kegyelmét.

Tehát, életünk jelentős részében csak a testünket és a lelkünket használjuk.

Mivel alapvetően hiányzik a „harmadik részünk,” a hiányérzet miatt, örök elégedetlenségben szenvedünk. Persze, ezt mindaddig nem tudjuk igazán, ameddig meg nem nyílik a szellemi csatornánk.

Ezért keressük és hajszoljuk szüntelenül a lelki, illetve a testi örömöket.

Elképzeljük, hogy mi tehetne minket boldoggá? Célokat tűzünk magunk elé, amelyeket ha elérünk, többnyire elveszítjük az öröm képességét. Ezért újabb célokat tűzünk ki, és addig küzdünk, amíg azt is el nem érjük. Ezután minden kezdődik elölről. Nincs megelégedés, megnyugvás!

Vagy azt hisszük, hogy egy másik emberben fogjuk megtalálni az igazi boldogságot. Lehet, hogy van, aki megtalálja, de a legtöbb esetben ez is csalódást okoz, mert nem biztos, hogy a párunk ugyanúgy gondolkodik, ahogyan mi.

Esetleg munkával próbáljuk helyettesíteni a „hiányzó csatornánkat.” Azonban egy idő után rájövünk, hogy ez se tesz boldoggá bennünket.

Ezek a csalódások belső konfliktusokhoz vezetnek, mert mindig jobbat és szebbet várunk az „élettől,” ám helyette kudarcok, fájdalmak, félelmek, betegségek következnek be.

Minél inkább szeretnénk kijutni a nehézségekből, annál mélyebbre
kerülünk. Nem találjuk a kiutat.

Közben azon vagyunk, hogy sok pénzt szerezzünk, sok mindent vásároljunk, hogy ezek által, pótlásként kényeztessük magunkat. Azonban azt kell tapasztalnunk, hogy hosszabb távon ez se elégít ki bennünket.

Hiányzik az életünkből a boldogság, az elégedettség és az igazi öröm! Sokan úgy élik le az életüket, hogy a boldogságot soha nem tapasztalták meg. Lehet, hogy elértek életük, munkájuk „csúcsára”, mindenük megvan, pénz, hír, siker, elismerés, barátok, és mégis hiányzik „valami”, ami valóban elégedettség-érzéssel töltené el őket.

Csak abban az esetben találunk megnyugvást, ha Isten megnyitja ezt a láthatatlan csatornát, és létrejön az ÉLŐ KAPCSOLAT JÉZUSSAL!

Közvetlenül szól hozzánk, közvetlenül vezet a mindennapokban, és közvetlenül árad az a fajta szeretet, amelyben nincs önzés.

*  Úgy szeret Isten bennünket, ahogyan eddig soha, senki nem tudott szeretni!*

Ezért a szeretetért és örömért mindenről hajlandók vagyunk lemondani! Pénzről, munkáról, legféltettebb kincseinkről. Nem ragaszkodunk már a megromlott akaratunkhoz se! Ezután inkább legyen meg az Úr akarata, csak meg ne vonja tőlünk soha a szeretetét, mert ha már megtapasztaltuk ezt a CSODÁT, nem tudunk, és nem akarunk nélküle élni! Állandóan érezni akarjuk!

De ez nem minden! E mellett adja a biztonságérzetet, a szabadságot, örömöt, és az ésszel fel nem fogható bölcsességet, amit örömmel továbbítunk másoknak.

Igazán akkor értjük meg Istent, ha már Jézus Krisztus természete bennünk is megtalálható lesz!

Ekkor minden „rezdülését” felfogjuk. Ez abban az esetben lehetséges, amikor megengedjük, hogy az életünkben az Úr akarata érvényesüljön, amikor Ő irányítja azt! Csodálatos harmónia alakul ki közöttünk. Ebben az állapotban nincs lelki és testi fájdalom, csak hosszan tartó öröm.

Azért azt nem állítom, hogy végtelen, mert ebből a harmóniából sajnos kizökkenthetnek a hétköznapok problémái. Azonban el kell jutnunk arra a „szintre,” ahol már semmi nem tud kizökkenteni az Úrral való csodálatos
közösségből.

Ez azt jelenti, hogy bár ezen a Földön élünk, és tesszük a dolgainkat, tartjuk a kapcsolatot a külvilággal, de már egy másik „síkon” folyik az életünk. Még nem a mennyekben, de már nem is a Földön. Valahol a kettő között. A földi élet dolgai nem úgy hatnak ránk, mint egykor. Megszűnik a holnaptól való aggódás és félelem.

Az Úr vezet, ahova vezet, de biztos, hogy nekünk a legjobbat akarja, és a legjobbat kapjuk Tőle!

*  „Ha a test válik életünkké, úgy élünk, mint az állatok.*

*  Ha a lelkünk válik életünkké, lázadásban és Isten elől menekülve élünk; tehetségesen, művelten, tanultan, de elidegenülten Isten életétől.*

*  De ha eljutunk oda, hogy életünket szellemben és Szellem által éljük, bár **használjuk lelkünk képességeit és fizikai erőnket, de attól kezdve azok már a Szellem szolgái; és amikor ide eljutunk, Isten valóban felhasználhat minket.”*

*/Wachman Nee/*

Verók Tünde rovata – Itt az alkalom!

A képhez tartozó alt jellemző üres; kereszt.jpg a fájlnév

Itt az alkalom!

 

  „Mert nekünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja jutalmát a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. /2Kor. 5,10./

  A Szent Lélek /Szellem/ megvilágosítása nélkül képtelenek vagyunk meglátni a bűnt. Arra is képtelenek vagyunk, hogy magunkat bűnös emberként lássuk meg. Sőt, inkább azt tartjuk magunkról, hogy különbek, jobbak vagyunk másoknál!

  Tisztában vagyunk több jó tulajdonságunkkal, azonban a rosszakról többnyire nem tudunk.

  Nehéz és fájdalmas, sőt sokszor megdöbbentő érzés szembesülni a bennünk lévő bűnökről, és a rosszra való hajlamunkról.

  Mégis nagyon fontos, hogy még itt, a földi életünkben meg tudjunk tisztulni tőlük!

  A Szent Szellem /Lélek/ segítségével kell megoldanunk, és rendeznünk a feladatainkat, mert a testünk halála után, már nincs módunk a helyrehozatalra!

  Tehát úgy kell elrendeznünk az életünket, hogyha eljön az ideje, akkor nyugodt szívvel, bűneink bocsánatával tudjunk Isten előtt megállni, és „folytatni” a szellemi életünket.

  Ha azonban ezeket elmulasztjuk, akkor „odaát” már nem lesz korrekcióra lehetőségünk, ami örökké való lelkiismeret-furdalást jelent, amely alól már nem biztos, hogy lesz feloldozás! Ezért fontos, hogy mindezek tudatában legyünk!

  Tulajdonképpen a földi életünk ideje alatt van módunk a testi-lelki-szellemi megtisztulásra. Itt kell megtalálnunk az Utat!

 Út = Jézus Krisztus és rajta keresztül jutunk el Istenhez!

  Itt, a földi életünkben kell kapcsolatot keresnünk Jézus Krisztussal, mert csak itt van lehetőségünk arra, hogy megengedjük a Szent Léleknek, /Szellem/ hogy megtisztítson minden rossz tulajdonságunktól, megszabadítson a rosszra való hajlamunktól!

  Minél hamarabb átadjuk az akaratunkat az Úrnak, annál gyorsabban elkezdődhet, és be is fejeződhet a lelki megtisztulás.

  Isten teljes odaszánást, és teljes engedelmességet vár el tőlünk!

  Amikor majd meg kell állnunk az Úr ítélőszéke előtt, nem mindegy, hogy a megbocsájtás, és a bűntől való feloldozás itt a Földön következett-e be? Azért is fontos, hogy mielőbb meg tudjunk tisztulni, mert csak ebben az esetben tud Isten felhasználni minket a céljai eléréséhez!

  Tehát, ne tétovázzunk! Bízzuk az Úrra MOST mindenünket; testünket, lelkünket, szellemünket! Higgyük el, hogy egyedül Ő tudja, mi a jó nekünk!

  Ha feltörnek a fájó emlékek, az elmulasztott tettek, az elkövetett bűnök, és a lelkiismeret-furdalástól görnyedünk, kérjük Jézus Krisztust, hogy bocsásson meg nekünk!

  Hamarosan érezni fogjuk az enyhülést. Szívünk megkönnyebbül, és megtisztulunk. Örülni fogunk, mert az Úr levette vállunkról a súlyos terheket.

  Minden vétkünk és bűnünk hasonló megvilágosításban tudatosul majd.

  Ha kimondjuk, és hangosan megvalljuk az Úrnak, hogy bűnösök vagyunk, és bocsásson meg nekünk, és valóban őszinte megbánást érzünk, akkor az Úr eltörli a vétkeinket!

  A Szent Lélek /Szellem/ fokozatosan hozza elő minden elnyomott, elfeledett rossz tulajdonságunkat, vétkeinket és kapjuk a „megbánás ajándékát.”

  Egy-egy ilyen tisztulási folyamat után, egyre szabadabbnak, egyre könnyebbnek érezzük magunkat. Biztonságban és szabadságban élhetünk ezután. Félelmeink, fóbiáink egyik pillanatról, a másikra eltűnnek, és mindezekhez szeretet és boldogságérzet is társul.

  A bennünk levő belső KÁOSZT felváltja a belső REND!

  Amikor már a bűn eltűnik a gondolatainkból, és a tudatalattinkból, amikor újra tiszta szívvel és tiszta szemmel tudunk közeledni az emberekhez, akkor elmondhatjuk, hogy újjászülettünk!

  Mindezek azonban, az önmagunkkal való harcok árán jönnek létre, amelyeket Isten előtt kell megharcolnunk.

  Persze, bizonyos időnként újra, meg újra próbák elé állít bennünket az Úr, de egyre világosabban meglátjuk a bűnt, egyre világosabban tudatosul bennünk, hogy mit szabad, és mit nem szabad tennünk!

  Értékrendünk gyökeres változásokon megy keresztül. Amit eddig fontosnak tartottunk, rövid időn belül értéktelenné válik. Olyan érzés mindez, mintha eddig fonákul láttuk volna a világot, a környezetünket, és most Valaki visszafordította volna azt.

  Eleinte furcsa érzés, mert az eddig értékesnek hitt elgondolások, illetve fontosnak hitt emberek, vagy tárgyak után „űr” marad, azonban ez lassan megtelik valóban fontos, pótolhatatlan érzésekkel, és most már tudni fogjuk kit, vagy mit becsüljünk meg nagyon, és mi az, ami valóban értéktelen.

Verók Tünde

Verók Tünde rovata – A csata

A képhez tartozó alt jellemző üres; csata.jpg a fájlnév

A csata

  „Mert mindaz, ami Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” /1János 5,4./

  „Az Úr pedig „Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” /2Kor. 3,17./

Vannak olyan csaták, harcok, amiket   Isten előtt önmagunkkal  kell megvívnunk .

Ahhoz, hogy valósággá váljon bennünk az Úr közelsége, újjá kell születnünk.

Ugyanúgy, mint annak idején Nikodémusz, mi se tudjuk igazán, hogyan lehetséges ez?

Megpróbálom megvilágosítani, mit is jelent a csata, és az utána következő újjászületés.

  Isten előtti harc: Tegyük fel, hogy felajánlottuk Jézusnak az akaratunkat, és őszintén akarjuk, hogy tegyen velünk azt, amit akar! Eddig ez csak elhatározás!

  Azonban a megvalósítás sokkal nehezebb, mert igazán még sem akarunk lemondani önmagunkról. Szeretjük mi irányítani az életünket, hiszen eddig is ezt tettük. Döntéseket hoztunk a legjobb tudásunk szerint.

  Ám ennek most vége! A felajánlásunk után az Úr nem engedi meg, hogy megtegyünk olyan dolgokat, amiket eddig megtehettünk. Ezután nem mondhatunk, és nem csinálhatunk azt, amit akarunk, hanem csak azt, amit az Úr megenged! Tele vagyunk tiltásokkal, gátakkal. Ezt nehéz elfogadni és megélni!

  De nemcsak nekünk nehéz ez a helyzet, hanem sértő, bántó érzés lehet a környezetünk számára is. Értetlenül néznek bennünket, hogy mi történt velünk, mitől változtunk meg ennyire?

  Ha megpróbáljuk megmagyarázni nekik, mitől állt be a változás, egyszerűen nem hisznek nekünk. Még a hívők sem! Akik eddig szerető családtagok, barátok voltak, ellenséggé válnak! Nagyon nehéz elfogadni ezt a helyzetet! Senki nem hisz nekünk! Kételkednek bennünk!

  Az is lehet, hogy megvádolnak bennünket. Ebben a nehéz helyzetben, nemhogy megértenének, együtt éreznének velünk, még ellenünk is fordulnak.

  Lehet, hogy egy időre eltávolodnak tőlünk, vagy elhagynak minket azok az emberek, akik fontosak a számunkra, ám ez az a belső harc, amely eldönti, hogy valóban Istennel akarunk-e együtt élni, vagy visszatérünk a régi életünkhöz!

  Bizony nagyon nehéz helyzetben találjuk magunkat, mert ha az embereknek akarunk megfelelni, akkor Istent hagyjuk el, ha Istennek akarunk megfelelni, akkor az emberek hagynak el bennünket.

  Azonban ez az állapot addig tart, amíg valóban be nem következik az akaratunk átadása. Amikor mindez megtörténik, akkor az Úr rendezni fogja a kapcsolatainkat.  Számunkra pedig bekövetkezik majd a lelki nyugalom.

  Azonban ezt a nagyon nehéz helyzetet mindenféleképpen át kell élnünk! Meg kell értenünk, hogy az akaratunk, a gőgünk, az önzésünk a tét, amelyekről önként le kell mondanunk Isten javára!

  Ha nem sikerül önként lemondanunk az akaratunkról, akkor Jézusnak olyan helyzetet kell teremtenie, ahol szenvedés, bánat, betegség, csalódás állapotába kerülünk, és ekkor valóban magához vonz bennünket. Ellenkezni nincs erőnk, elkezdünk engedelmeskedni.

Verók Tünde

Verók Tünde rovata – Milyenek vagyunk?

Milyenek vagyunk?

  Az ember azért születik és él, hogy szeressen, szeressék, hogy megtalálja élete értelmét, és munkájában kibontakozzon. Szóval, boldog legyen! Mégis olyan kevesen vannak, akik elmondhatják magukról, hogy boldogok!

  Miért van az, hogy a többség boldogtalanul éli az életét?

  Hiába van meg anyagilag mindene, hiába találta meg élete párját, hiába szereti a munkáját, mégse boldog. Ha érzett is valami öröm-félét, az hamar elszállt! Valami mindig hiányzik!

  Mi hiányzik? Mi okozza ezt a hiányérzetet?

   Az emberek többsége nincs tisztában azzal, hogy hármas felépítésű; test-lélek- és szellem! A testtel és a lélekkel tisztában vannak, de a szellemi rész hiányzik! Amíg nem rendelkezünk a szellemi részünkkel, addig nem lehetünk boldogok, csak ideig-óráig!

  Ahhoz, hogy világosan értsük miről van szó, egy kicsit belevágunk a pszichológiába.

  Freud, a pszichológia tudomány atyja, három részre osztotta az emberi agyat. Tudatra, tudat-felettesre és tudatalattira. A három részt elválasztó vonalakat kontrollnak, /ellenőrző vonalaknak/ nevezte el.

   Freud abban tévedett nagyot, hogy „csak” három részre osztotta az agyat, holott négy részből áll, és abban is nagyot tévedett, hogy az emberek lelki problémáit visszavezette a gyermekkori szexualitáshoz. Nagy vonalakban írom, mert nem ez a lényeg a mi esetünkben. A lényeg, hogy Freudot kimondottan az ember tudatalattija érdekelte.

  Térjünk vissza ahhoz a gondolatmenethez, hogy a kontrollok fontos szerepet töltenek be az életünk, az egyéniségünk, illetve a személyiségünk kialakulásában. Többek között ezektől függ, hogy milyen minőségben éljük az életünket. Az életminőségünk is attól függ, mennyire engedjük, illetve hagyjuk nyitva a kontrollokat. Nem mindegy, hogy melyik a nyitottabb, vagy a zártabb!

  Legnagyobb befolyással a tudatunk van, hiszen ezzel fogjuk fel, illetve értjük meg a mindennapjainkat. Kikkel találkozunk, milyen információkat hallunk, mit tanulunk, milyen érzelmi befolyások érnek bennünket. Ezeket az információkat raktározzuk el a tudat felettesbe, illetve a tudatalattinkból is előhívunk különböző információkat, illetve reakciókat.

  Freud kihagyott valami nagyon fontosat! Az a baj a mai pszichológiával és a pszichiátriával is, hogy az embert, mint testet és lelket, /tudatot és tudatalattit/ vizsgál. A pszichoanalízisnél fogva, a pszichével, /a lélekkel/ foglalkoznak. Bár meggyógyítani nem tudják az embert, mert ahhoz ismerni kellene az agy negyedik részének fontosságát, a szellemet, hisz az ember nem csak testből és lélekből, hanem szellemből is áll. Ha bármelyiket kihagyjuk a számításból, akkor az az ember nem EGÉSZ-séges! Csak „töredék” ember, akiből hiányzik egy nagyon fontos rész!

  Azonban a probléma az, hogy ez a szellemi rész sokáig titokban marad! Kevesen tudnak róla, ezért tagadják, hogy létezik. Azonban minden emberben egyszer előjön a „hiányérzet, ami nem hagyja nyugodni. Ilyenkor keresik az emberek az önmegvalósításukat, tudni akarják, hogy kik ők, mi a céljuk, mi az értelme az életüknek? Mihelyt részeseivé válnak a szellemi életnek, már többé ezek a kérdések fel sem merülnek, mert tisztában lesznek azzal, hogy kik ők, mi a céljuk, mi értelme van az életüknek? De térjünk vissza a fő témánkhoz:

  Freud a három részre osztott agyat a következőképpen nevezte el:

   A legfelső rész a TUDAT FELETTES, ahol a szellemi, kulturális, tanult és tapasztalt dolgokat lehet elraktározni.

   A középső rész a TUDAT, amely a mindennapi dolgainkat, kapcsolatainkat tudjuk észben és kézben tartani, az épp aktuális problémákat megoldani, itt döntődik el, hogy hogyan viszonyulunk bizonyos feladatokhoz, illetve emberekhez, vagy különböző kihívásokhoz?

   A harmadik rész a TUDATALATTI. Itt található az ösztön, ahol az önzésünk, a kívánságaink, a vágyaink, a szexualitásunk és egyéb hajlamaink, indulataink vannak.

A TUDAT és a TUDATALATTI, valamint a TUDAT és a TUDAT FELETTES között van az úgynevezett kontroll. Ha a tudat és a tudatalatti kontroll minél nagyobb részben marad „nyitva,” vagyis ha engedjük, hogy az ösztöneink bejussanak a TUDATUNKBA, és megengedjük, hogy az ösztöneink irányítsák az életünket, akkor bizonyos idő után már nem tudjuk kordában tartani az indulatainkat, vágyainkat. Például, ha minél többször dühöngünk, minél többször megengedjük az önző indulatainkat magunknak, annál gátlástalanabbá válunk, akkor ez a kontroll mind jobban kinyílik. Tehát ha hagyjuk, hogy az indulataink irányítsanak, akkor nagyobb eséllyel jutunk abba az állapotba, amikor már nem, vagy nagyon nehezen tudunk normálisan viselkedni. Mindennel elégedetlenek leszünk, minden miatt másokat hibáztatunk, ezért tehetetlenségünkben másokat szidunk, másokat okolunk, káromkodunk, és eljutunk abba az állapotba, amikor már nem tudunk kialakítani senkivel, bármennyire is szeretnénk egy hosszú távú, normális, harmonikus kapcsolatot. Elképesztően sok ember válik az ösztönei rabjává!

   Freud megállapította, hogy minél nyitottabb ez a kontroll, annál gátlástalanabbá válik az ember! Nem tudja irányítani az ösztöneit! Ösztönös embereknek tartotta ezeken kívül, még a bűnözőket és az elmebetegeket is. Ezeknél az embereknél, egyáltalán nincs, vagy majdnem teljesen nyitott a kontroll! Szóval, nincs kontrolljuk, nem tudják ellenőrizni a viselkedésüket.

  Ugyanígy működik a tudat felettes és a tudat közötti kontroll is! Minél többet tanulunk, minél több információt raktároz el az agyunk, minél szélesebb skálán található a szépérzékünk, a művészi, vagy tudományos tudásunk, annál nyitottabb lesz a kontrollunk, annál intelligensebbé, műveltebbekké válunk.

  Az intelligenciát is sokan félremagyarázzák. Eredetileg azt jelenti, hogy hogyan tudunk egy adott problémát megoldani, hogyan viszonyulunk valami kihívásra, illetve az emberekhez?

  Most térjünk rá a tudatunk negyedik részéhez, a szellemhez. Most már tudjuk, hogy mindannyian szellemi emberek is vagyunk, de ehhez a szellemhez nekünk nem lehet hozzáférni. A tudat feletti és a szellem közötti kontrollt Isten zárta le, és csak Ő nyithatja meg! Semmi negatívum, nem mehet be oda! Ha a tudatba beáramlik valami negatívum a tudat alattiból, akkor ismét bezárul a kontroll, így a szellemünkhöz már nem tudunk hozzáférni! Ezért is kell nagyon vigyázni arra, hogy még a tudatunkba se jusson be semmi a tudat alattiból, hiszen megfertőzi az egész valónkat!

  Akiknek megnyílt a szellemi rész, azoknak alapjaiban változott meg az életük. Teljes „pálfordulás” állt be náluk. Nem azok az emberek már, akik egykor voltak!

  Tulajdonképpen a szellemi részben is van egy kis nyitott rész, mint ahogy mindegyik kontroll valamennyire nyitott. Tőlünk függ, hogy melyiket akarjuk erősíteni, melyik fontosabb számunkra.

  Minél fontosabb valami, minél jobban utána járunk, tanulunk ahhoz, hogy többet tudjunk, az adott kontroll úgy válik nyitottabbá, vagy zártabbá.

  A mindennapi életünkben is megtapasztalhatóak a különböző hatások. Hol negatív, hol pozitív érzelmek kerítenek bennünket hatalmukba, attól függően, hogy melyik kontroll nyílik meg. Minden részből áramlanak a tudatunkba különböző érzelmek, érzések, és emiatt vagy jól érezzük magunkat, vagy rosszul. Persze, mások érzelmi hatásai is érintenek bennünket, amiket későbbiekben majd ki is tudunk védeni.

   A szellemi világból is tapasztalunk meg bizonyos dolgokat, csak nem vagyunk tisztában azzal, hogy azt a helyzetet, amit nem tudunk megmagyarázni, a szellemi világból kaptuk. Sokszor ráfogjuk a telepátiára, a „hetedik érzékre,” vagy valami másra. Pedig épp a szellemi világból kaptunk „kóstolót.” Ilyen lehet egy leheletnyi gondolat, ami valósággá válik, vagy megmagyarázhatatlan boldogság-érzet, megérzések, esetleg csodálatos módon megmenekülünk valami súlyos helyzetből, egy váratlan találkozás stb. Sok-sok élményben lehet részünk, amit most még nem értünk. Ám azok az emberek, akik mindennap részesei a szellemi életnek, azok már tudják, hogy semmi nem véletlen, ami velük történik egy napon belül! Mindennek oka van, és ők már többnyire tudják, hogy mi az?

   A szellemi kontroll hozzáférésének egyetlen módja van, ha önként lemondunk az ösztönös életünkről. Tehát a vágyainkról, a kívánságainkról, és életünk minden pillanatát felajánljuk Istennek! Ez lehetetlennek és talán kegyetlenül nehéznek tűnhet, ám ez csak addig tart, amíg be nem következik az akaratunk átadása. Nagyon nagy csodát kapunk cserébe! Megkapjuk Jézus Krisztus személyiségét minden „kincsével” együtt! Ezért mondják azt, hogy más emberré fogunk válni, ez a Bibliában is leírt „újjá születés!”

   Részesei leszünk egy olyan szellemi világnak, amit eddig igazán nem is sejtettünk, és csak nagyon ritkán, de az is lehet, hogy soha nem tapasztaltunk meg!

   A legelső megtapasztalásunk a mindent átható és fel nem fogható SZERETET és ÖRÖM érzése. Részesei leszünk az ÖRÖM FORRÁSÁNAK, amit annyi tudós szeretne megtalálni, de csak keveseknek sikerült! Persze, ebben nekünk is nagy szerepünk van, hiszen a lényeg, hogy mi akarjunk a rossz hajlamainktól megszabadulni!

    A második csoda, a FÉLELMEINK MEGSZŰNÉSE! Eddigi életünkben annyi mindentől féltünk, most meg hirtelen mindez megszűnik! Bármilyen körülmények között éljünk, már nem félünk semmitől és senkitől, mert tudjuk, hogy mindenkinél nagyobb hatalom védelme alatt állunk! Ebből következik a BIZALOM és a NYUGALOM kialakulása.

    A negyedik megtapasztalás a SZABADSÁG érzete! Ennyire könnyűnek és felszabadultnak még soha nem éreztük magunkat! Persze, ez akkor következik be, amikor a Szent Szellem /Lélek/ felhozza és szembesít bennünket az elnyomott bűneinkkel, a rossz hajlamainkkal, és mindezeket megbánjuk, majd hangosan bevalljuk Istennek! A megbocsájtás után jön a szabadság érzése! Minden napvilágra kerül, és már nem nyomaszt bennünket semmi! A lelki szabadság megtapasztalását a Biblia „tágas térnek” nevezi! Hihetetlenül csodálatos érzés!

   Ha mindezekkel tisztában vagyunk, akkor nézzük ezt a felfedezést Isten szempontjából. Mit akar velünk elérni Isten?

  Mint az ábrán látható, minden kontroll valam

ennyire, vagyis résnyire mindenkinél nyitva van, melyek által mindenféle szellemi irányzatok befolyásolhatnak bennünket. Természetesen úgy, hogy ezzel nem vagyunk tisztában. Ezért élünk sokáig Isten szempontjából “vakon és süketen.” A szellemi csatornánkat, ami a tudat felettes fölött található, egyedül Isten nyithatja meg. A Biblia szerint azért, hogy ezáltal mutassa meg a nagy kegyelmét! Ha ez megnyílik, akkor a tudatalatti résznek teljesen be kell zárulnia. Ez csak úgy lehetséges, ha mi zárjuk le, saját akaratunkból!

  Mindez azért nehéz, mert itt található az önzésünk, a hatalom-, az uralni-, és uralkodási vágyunk, az irigységünk, mindenféle hamisságunk, haragunk és a mértéktelen szexualitás, szexuális eltorzulások.

  Míg lelki emberek vagyunk, addig mindent és mindenkit birtokolni akarunk. Ha valaki nem ért egyet velünk, és semmilyen módon nem tudjuk befolyásolni, akkor ellenséggé válik az illető. Gyűlölködünk, szidni kezdjük, kiabálunk, hogy az akaratunknak érvényt szerezzünk. A vágyak sokaságai találhatók még itt. Megszerezni mindent, amit csak lehet, bármilyen áron. Felhalmozni a javakat, és vigyázni, nehogy veszteség érjen bennünket, valamint a különféle félelmeink is a tudatalattinkban találhatók. Félünk a jövőtől, a különböző kihívásoktól stb.

   A Bibliában ezek jelentik a megkötözöttségeket, gyakorlatilag rabok vagyunk, és ezektől akar Isten megszabadítani. Ha sikerül a tudatalattinknak ellenállnunk, akkor érezzük, hogy nagyon nagy súlyoktól, nehézségektől szabadultunk meg!

  Amíg a rossz hajlamaink megtalálhatók bennünk, amíg nem mondunk le róluk, addig „keskeny úton” járunk. Addig kevés lehetőségünk van, de mihelyt kiérünk a „tágas térre,” mihelyt megszabadulunk a berögződött rossz hajlamainktól, illetve szokásainktól, onnantól kezdve, már valóban szabadok leszünk! Már egyáltalán nem érezzük Isten elvárásait nehéznek! Sőt! Roppant egyszerűvé válik az életünk!

  Egyik legnagyobb csodája ennek a tudatalatti kontroll lezárásának az, hogy minden lelki problémánk, és minden lelki bonyolultságunk megszűnik! Nem létezik! Hihetetlen élmény mindezt átélni! Sok öröm, szeretet és biztonság érzése lesz az életünk része!

   Persze, mindig akadnak nehézségek az életünkben, de Jézus segítségével ezeket könnyebben, lelki sérülések nélkül vészeljük át. Nem lesz ezután se egyszerű és problémamentes életünk, viszont nem rokkanunk bele, nem fulladunk a pótcselekvésekbe, hanem felülről kapjuk a segítséget, ha kérjük.

  Csak egyet nem szabad elfelejtenünk, a HÁLÁT! Mindig, mindent meg kell köszönnünk! Csak így működik az adok-kapok!