Verók Tünde rovata – Ébredj fel!

Ébredj fel!

A képhez tartozó alt jellemző üres; Ébredjfel-819x1024.jpg a fájlnév

  „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.

  Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja. /Márk. 8,31-35./

  Kedves Barátnőm, aki gyermekkora óta templomba jár, elmondta, hogy Ő azt hitte, hogy mindazok, amiket eddig hallott, vagy olvasott a Bibliában, csak elméletben léteznek. Esetleg, majd a „másvilágon” fognak bekövetkezni.

  Eddig el se tudta hinni, hogy a Biblia valóban ÉLŐ IGE, s ami ott le van írva, valósággá válhat!

  Mára már tudja, hogy az Úr valóban ott van a mindennapjainkban és a barátnőm is megtapasztalta Jézus Krisztus közelségét.

  Egyre több olyan megtapasztalása van, amit eddig el se tudott képzelni! Nem győz csodálkozni azon, hogy mindezek Vele történnek meg!

  Nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá vált. Valóság lett számára is, hogy az Úr Szent Szelleme elkezdte benne a tisztítási folyamatot, és e közben fokozatosan egyre több betekintést kap a szellemi világba is.

Olyan érzés ez, mintha hosszú álomból, egyszer csak felébresztene bennünket az Úr.

  Ekkor jövünk rá, hogy az eddigi életünk milyen hiábavaló volt! Mennyi időt elpazaroltunk értelmetlen, értéktelen dolgokra! Milyen sok hibát vétettünk, és vajon lesz-e módunk a helyreigazításra?

  Jóvá ugyan nem tehetjük a múlt hibáit, de elkezdődhet egy teljesen új élet!

  Ezért is engedjük meg, hogy Jézus Krisztus vezessen és irányítson minket! Bízzunk meg Benne, és figyeljünk Rá állandóan! Kezdjük el szeretni Őt magunknál, mindenkinél jobban!

  Mikor elhatározzuk, hogy keresztények leszünk, akkor különböző elképzeléseink vannak, hogy ebben az esetben mit kell tenni? Sokan abba a hibába esünk, hogy első nekirugaszkodással, „lelkeket akarunk menteni” Agitálni kezdjük a családtagokat, a szomszédokat, a barátokat és az ismerősöket. Úgy érezzük, hogy már sok mindent tudunk Istenről, és azonnal „szolgálatba állítjuk” magunkat. Nagyon aktívak és tevékenyek leszünk.

  Az a baj, hogy ilyenkor nem Isten akaratát, hanem a saját akaratunkat követjük.

  Látszólag „nemes célokért” hajtjuk magunkat, pedig az Úr azt várja el tőlünk, hogy maradjunk nyugodtan, csendben, amíg nem tudatja velünk az akaratát.

  Amikor ez bekövetkezik, akkor meg mi nem akarunk indulni! Többnyire azért nem, mert első lépésként Jézus, számunkra „alantas” munkát akar végeztetni velünk, amiket mi nem szeretnénk végrehajtani. Úgy gondoljuk, hogy ennél „többre vagyunk képesek és érdemesek.”

  Pedig, ha Isten akaratának akarunk engedelmeskedni, akkor mindenféleképpen végre kell hajtanunk az Ő akaratát!

  Azt kívánja tőlünk, hogy alázkodjunk meg előtte és mások előtt is, ami nekünk nagyon kínos. Pedig itt kezdődik el az engedelmes keresztény életünk!

  Istenért számunkra megalázó, sokszor nehéz fizikai munkát kell végeznünk úgy, hogy közben nem lázadunk, nem morgunk, hanem engedelmesen megtesszük az Úr akaratát! Még akkor se háborgunk, amikor a többi ember emiatt lenéz, vagy lesajnál.

  Bár mindezt nagyon nehéz elviselni, de érdemes keresztülmennünk ezen a nagyon nehéz úton, mert ezáltal tanuljuk meg a feltétel nélküli engedelmességet.

  Ha már tisztában vagyunk azzal, hogy ez az Úr akarata, akkor könnyebben megy a munka, és már nem is látjuk olyan megalázónak az egészet!

  Mindez a folyamat addig tart, amíg lázadás nélkül, természetesen, akár vidáman is el tudjuk végezni a feladatokat.

   Ha mindezekre képesek leszünk, és közben az Úrra figyelünk, kapjuk a következő feladatot. Fokról, fokra tanuljuk meg az engedelmességet.

   Az Úrnak meg kell aláznia annyira bennünket, hogy rájöjjünk, már nem mi vagyunk a világon a legfontosabbak! Ne maradjon bennünk semmilyen egoizmus, és a folyamat végén úgy lássuk, úgy érezzük, hogy természetes volt mindaz, amiken végig kellett mennünk!  Ugyanis, ha az Úr adja hozzá az erőt, már nem lehet nehéz semmilyen fizikai munka, és utólag ezt is hasznos feladatnak látjuk, hiszen Általa végeztük el!

  Így tanuljuk meg az alázatot. Ne felejtsük el, hogy Jézus is megmosta a tanítványok lábát, és felszólította őket, hogy ők is hasonlóan cselekedjenek!

  Nehéz úgy tenni bármit is, amikor azt képzeljük, hogy annál a munkánál sokkal többre vagyunk képesek! Pont ezt a beképzeltséget, ezt a magasabb-rendű tudatot akarja az Úr lerombolni! Ne higgyünk magunkról semmi olyat, amely különbbé tesz másoknál! Sajnos, mindannyiunkban meg van az a „téves tudat,” hogy többnek, jobbnak, okosabbnak tartjuk magunkat a többi embernél.

  Isten csak szerény, egyszerű, magában már nem bízó, csak Rá figyelő és hallgató embereket tud felhasználni, és valóban munkába állítani.

  Ha ezt az egoizmust /önimádatot/ nem tudja letörni bennünk, akkor nem tud mit kezdeni velünk, mert a magunk akaratát hajtjuk végre, és addig Isten számára „vakok” és „süketek,” vagyis használhatatlanok vagyunk!

  A szemünket és a fülünket is akkor nyitja meg, amikor alkalmassá válunk a feltétel nélküli engedelmességre. Amikor már nincs bennünk „ha…!” Ha Isten ezt vagy azt megteszi, akkor én is… stb.

  Nincs egyezkedés, csak ENGEDELMESSÉG!

  Eddig tudatlanok voltunk, nagyon sok hibát és vétket követtünk el úgy, hogy nem tudtunk azokról. Azonban az Úr megvilágosítása által érzékenyekké válunk, és egyre élesebben szét tudjuk választani a a jót, a rossztól.

  Hogyha rosszat teszünk, vagy bárki rosszat tesz, akkor többnyire egy “nyilallás” hasít belénk, ha viszont jót cselekszünk, akkor pedig kimondhatatlan örömöt érzünk.

  Mindenkinek, aki Isten akaratának akar engedelmeskedni, el kell fogadnia Jézus Krisztust, teljesen át kell adnia Neki az akaratát, az egész életét, hogy testével, lelkével, szellemével az Úr rendelkezzen!

  El kell jutnunk arra a szintre, ahol már teljesen átadtuk magunkat az Úrnak, és fel sem merül bennünk, hogy az akaratunkat ne Jézus Krisztus használja fel! Nekünk tudatosan alá kell rendelnünk magunkat Neki. Nekünk is fel kell támadnunk a „halálból!”

  Ez egy új élet kezdete! Eddig nem is tudtuk, hogy a halálban vagyunk, csak amikor belénk árad a szellemi élet, akkor jövünk rá, hogy tényleg halottak voltunk. Ezután egy új, világosabb, biztonságosabb élet kezdődik el.

  Nagyon fontos, hogy mi is akarjuk azt, amit az Úr akar! Tehát, feltétlen engedelmességet vár el tőlünk!

  Ha győzni akarunk, meg kell látnunk, hogy Isten tölt be minket, mert azonnal élet támad bennünk. Csak akkor változunk meg, amikor az Úr jóvoltából, valóban áramlik belénk az élet, amit ha megvonnak tőlünk, akkor olyan elviselhetetlen érzés kerít hatalmába, mintha kietlen pusztában, vagy sivatagban lennénk, ivóvíz nélkül!

Elhagyatottnak, nyomorultnak érezzük magunkat.

  Eddig testben és lélekben éltünk  és gondolkoztunk, tettük a dolgunkat. Amikor az Úr megnyitja a szellemi csatornánkat, akkor „hármas felépítésű emberekké válunk.”

  Az életünk a munkánk, egy másik síkon folyik. Már nemcsak mondjuk, hanem benne vagyunk, és átéljük az új szellemi életet.

  Szellemben élünk, és e mellett használjuk a fizikai és lelki képességeinket is. Bármi teszünk, egyiket sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

  Ezután már nem viselkedhetünk úgy, mint ahogyan eddig viselkedtünk, mert felelősséggel tartozunk az Úrnak, és felelősséggel tartozunk azoknak az embereknek, akikkel Jézus összehoz!

  A szellemi csatorna közvetlen kapcsolatot jelent Jézus Krisztuson keresztül, Istennel.

  Ha már eljutottunk ebbe az állapotba, már egy lépést sem tehetünk magunktól, egy szót ki nem mondhatunk, csak azt, amit az Úr enged!

  Ha az az Úr akarata, hogy menjünk el valahova, akkor menjünk azonnal, és azt mondjuk, amit mondanunk kell.

  Azonban, ha azt akarja, hogy ne csináljunk semmit, akkor maradjunk nyugton addig, amíg fel nem szólít bennünket, hogy tegyük meg ezt, vagy azt.

  Ez egy külső szemlélőnek hihetetlennek tűnik, de akik idáig eljutottak, már tudják, hogy ez a VALÓSÁG!

  Ha kapjuk a lehetőséget, hogy megtehetünk valamit, akkor boldogan engedelmeskedünk, hiszen az Úr adja mindenhez az erőt, a tehetséget, és az örömöt.

  Ha nem úgy sikerül megoldanunk egy feladatot, ahogyan mi elképzeltük, akkor sincs kudarcélményünk, hiszen Jézus mindent a javunkra formál.

Verók Tünde

Verók Tünde rovata – A hétköznapok Ura

A hétköznapok Ura

 

  „Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak tőle.”

  „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van rátok.” /1Pét. 5,7/

  Az elmúlt évezredek során nem sokat változott az emberiség olyan vonatkozásban, hogy Jézustól jeleket vártak, valami nagy, felfoghatatlan, látványos „varázslatot,” amellyel bebizonyíthatja, hogy Ő valóban Isten fia. És bár bizonyított azzal, hogy meggyógyított gyógyíthatatlan betegeket, halottakat támasztott fel Isten segítségével, mégsem hittek neki. Más látványra vágytak az emberek.

  Valahogy ma is így van ez. Sokan a hit kérdését, is látványra akarják építeni. Nagy „elhívásokat”képzelnek el, és amíg a csodára várnak, nem veszik észre, hogy sok-sok csoda mellett mennek el. Igaz, hogy nem olyan látványosak, de csodák!

  Ugyanis Jézus itt van velünk a hétköznapokban, csak olyan szerényen, egyszerűen, hogy igazán nem tulajdonítunk Neki nagy jelentőséget mindaddig, amíg rá nem döbbenünk, hogy szinte minden percünket Ő irányítja, ha hagyjuk!

  Előző írásokban már volt szó arról, hogy állandóan pozitív és negatív hatásoknak vagyunk kitéve. Egy nap folyamán sok- sok döntést kell meghoznunk, és az akaratunktól függ, hogy a jó, vagy a rossz megoldást választjuk-e? Nagyon találó az az elképzelés, hogy minden ember fülénél van egy angyal és egy ördög, és mind a kettő azt akarja, hogy az illető az általuk felkínált lehetőséget válassza.

  Ha az angyal által kínált megoldást fogadjuk el, akkor Jézust fogadtuk el, és az Ő útján megyünk mindaddig, amíg egy másik, esetleg rossz döntés miatt, letérünk erről az útról.

  Ha az ördög által felkínált lehetőség mellett döntöttünk, akkor őt fogadtuk el, és ő lesz velünk mindaddig, amíg a legközelebbi döntésünkkel meg nem változtatjuk a helyzetet. Így, a bennünk levő indulat is olyanná válik, amilyen „utat” választottunk.

  Eleinte nagyon nehéz a helyes döntést meghoznunk, ezért is kell mindig figyelnünk! A figyelemmel és a felismeréssel, egyre sűrűbben választhatjuk az Úr útját, tehát, helyes döntéseket fogunk hozni.

A Sátán viszont mindent bevet, hogy ez ne következzen be! Igyekszik elterelni a figyelmünket az Úrról!

  Ne engedjünk semmilyen csábításnak! Ne engedjük, hogy romlásba vigyen minket!

  Egyedül Isten képes arra, hogy az életünket helyes útra terelje, rendbe hozza!

  Minden döntésünk előtt, ha lehet, imádkozással kérjük ki az Úr tanácsát!

  Ha azonnal kell határoznunk, akkor figyeljünk a „megérzésünkre,” az első „gondolatra,” a halk hangra, mert többnyire az a jó út.

  Bármilyen csábító is az ajánlat, álljunk ellen, ha a válasz negatív! Később be fog igazolódni, hogy helyes döntést hoztunk.

  Tehát, nem véletlen, hogy egy napunk alkalmával, kivel találkozunk, mit mondanak nekünk, hogyan viselkednek velünk, és mi milyen módon viszonyulunk hozzájuk?

  Ha bánat ér bennünket, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy ezzel mire akarja felhívni a figyelmünket az Úr? Rá kell jönnünk arra, hogy valami  rossz hajlamunkat kell-e leküzdenünk?

  A problémáink addig ismétlődnek, amíg nem sikerül végleg megszabadulnunk a bennünk levő negatívumtól.

  Minden történés mögött fel kell ismernünk Jézus jelenlétét! Tudnunk kell azt is, hogy milyen célt akar elérni velünk?

Többek között, ezek azok a fegyelmezések, amelyek által megtisztulunk a bennünk lévő rossz tulajdonságoktól, a rossz jellemünktől.

  Ha mi nem „rontjuk meg” ezt a „hétköznapi” kapcsolatot, akkor Jézus mindig, minden helyzetben velünk lesz! Beszélhetünk hozzá, a nap bármely percében, megoszthatjuk Vele a gondolatainkat, a gondjainkat és az örömünket.

  Kialakulhat egy olyan közvetlen kapcsolat Jézus Krisztussal, amelyben, ha nem is látjuk Őt, azért érezzük a jelenlétét annyira, hogyha eltávolodunk Tőle, hiányérzetünk támad. Hiányzik a szeretete, a törődése, a biztonsága, az öröme, és ez kétségbeejtő érzés tud lenni!

  Ha egyszer megtapasztaltuk az Úrnak a szeretetét és törődését, akkor már képtelenek vagyunk nélküle élni, mert üressé, védtelenné válunk!

  Egyszerűen, szükségünk van Istenre és Jézus Krisztusra!

  Tehát ne várjunk látványos csodát, hanem igyekezzünk felfedezni Jézust a hétköznapokban! Mert itt van és várja, hogy felismerjük, hogy tudjunk Róla, és kérjük, hogy legyen velünk a nap folyamán!

  Ehhez azonban az kell, hogy mindig figyeljünk! Merjük eldönteni, mi, illetve ki a fontos! Jézus Krisztus itt van velünk, és hogyha engedjük, akkor együtt vagyunk minden percben, még munka közben is!

  Napközben mindenért HÁLÁT kell adni, bármi történik velünk, akár jó, akár rossz, mindig mindent meg kell köszönnünk Istennek!

  Ezt el is várja tőlünk, és ezáltal alakul ki egy kölcsönös, szeretetteljes kapcsolat.

  Ha valami rossz, vagy baj ér bennünket, akkor azonnal kérni kell Tőle a segítséget! Az Úr majd szépen kivezet bennünket a problémákból úgy, hogy közben megnyugtat minket.

  Olyan csodálatos érzés az, amikor Rá merjük bízni magunkat, amikor már teljesen tudatában vagyunk annak, hogy nincs olyan nehézség, olyan probléma, amit Jézus Krisztus helyre ne tudna hozni!

  Ehhez azonban teljesen hinnünk és bíznunk kell Istenben és az Ő egyetlen Fiában! Ez pedig az akaratunk, a döntési jogunk teljes odaszánását jelenti!

Verók Tünde

Verók Tünde rovata – Szenvedésről

A képhez tartozó alt jellemző üres; jesus-3476251__340.jpg a fájlnév

Szenvedésről

 

„A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket.” Isten nem mentesít senkit a nehézségektől; azt mondja: „Vele vagyok háborúságban.” /Zsoltár 91,15./ Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából.  „Mindezekkel felettébb diadalmaskodunk” /Róma 8,37/ Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. … azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk.” /Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett”

Jézus azt mondja, hogy szenvednünk kell az Ő nevéért, örüljünk, ha szenvedünk miatta. Aki követni akarja Őt, az vegye fel az ő keresztjét. Örüljünk, ha üldöznek bennünket. Szeressük ellenségeinket! A gazdag ember nehezebben megy be a mennyek országába. Ezek mind olyan kijelentések, amelyeket nem sokan értenek. Én se értettem sokáig. Miért kell nekem szenvednem, hiszen jobban szeretek örülni, jobban szeretek jól élni stb.

  Ezek után a kijelentések után nagyon elcsodálkozok az olyan keresztényeken, akik hirdetik a gazdagságot és a jólétet, és várják, hogy Isten megadja mindezeket nekik! Nagy a zűrzavar a keresztények között is! Pedig mindannyian olvassák a Bibliát, ők is értelmezgetik, milyen üzenetei vannak az igéknek? Mégis, ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük azokat.

  Még mit ír Pál? „Ki kell ábrázolódnia” bennünk Jézus Krisztusnak! De hogyan érhetjük ezt el? Mire felnövünk rengeteg belénk rögződött szokás és viselkedési normák vannak. Ezektől nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem is tudunk lemondani, vagy megszabadulni. Ha néhány jellemvonásunkról le is tudunk mondani, ha a szokásainktól meg is tudunk szabadulni, attól még nem fog bennünk semmi krisztusi kiábrázolódni. Ehhez Isten Szent Szellemére van szükségünk! Azt már többnyire tudjuk, hogy először szembesít bennünket önmagunkkal. Ez se kellemes érzés, hiszen addig meg voltunk győződve, hogy bennünk semmi, vagy nagyon kevés rossz hajlam van, inkább másokban van sok. De a szembesítéskor jövünk rá, hogy bizony nem sok jó található bennünk. Amikor megszabadulunk egy-egy szembesítés során rossz szokásunktól, illetve rossz hajlamunktól, érezzük a megkönnyebbülést, mely azt jelenti, hogy kiértünk a „tágas térre.” Szabadnak érezzük magunkat. Nagyon jó érzés, de ezzel még mindig nem ábrázolódik ki bennünk Jézus. Egyszerűen „tiszták” lettünk! Nem ártatlanok!

Ezután jönnek a próbák, amikor olyan körülmények között találjuk magunkat, amelyeket igen csak nehezen viselünk el. Itt utal Jézus a keresztre, amit nekünk kell cipelni. Például rossz családi légkör, nehéz anyagi helyzet, súlyos betegségek. Ezeket nagyon nehéz átélni, még nehezebb elfogadni! DE, ha mindezeket a tényeket szelíden tudjuk elfogadni, akkor megkezdődhet bennünk Jézus Krisztus kiábrázolása!

„A kellemetlen dolgok között mutatkozik meg legjobban, hordozzuk-e az Ő életét vagy nem? Isten Fiának szelídségét mutatom-e fel, vagy a tőle elszakadt „énem” ingerlékenységét? Az egyetlen, ami képessé tehet arra, hogy a kellemetlenségnek örüljek, az az, ha igazán lelkesít, hogy éppen a kellemetlenség által mutatkozhat meg Isten Fiának élete bennem. Ha mégolyan kellemetlen is valami, mondd ezt: „Uram, gyönyörködtet, hogy engedhetek neked ebben a dologban.” – és Isten Fia abban a pillanatban előtérbe nyomul, és így az én emberi életemben az mutatkozik meg, ami megdicsőíti Jézust. /Oswald Chambers/

Verók Tünde rovata – Ajándék

Ajándék

 

  „Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bőségben van az embernek az élete.” /Lukács 12,15./

  „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel: Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.

  Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, meg tőrbe és sok esztelen káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván, némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat átszegezték sok fájdalommal.” /Tim./

  „Csak Istenben nyugszik meg a lelkem; tőle van az én szabadulásom.” /Zsolt. 62,2/

  Testünk és vágyaink olyannyira előtérbe kerültek, hogy e miatt Istent is háttérbe szorítjuk. Ugyanis az kell nekünk, amit meglátunk. Amit meglátunk, azt megkívánjuk, amit megkívántunk, azt mindenáron, és azonnal meg akarjuk kapni!

  Gyakorlatilag erről szól az egész életünk: kielégíteni a vágyainkat!

  Amíg vágyakozunk, addig azt hisszük, hogyha megkapjuk a vágyaink tárgyát, akkor nagyon boldogok leszünk. Ám, amikor mindazt sikerül birtokolni, új vágyak után nézünk. Addig tesszük mindezt, amíg elfelejtünk örülni.

  Örök boldogtalanság foglyaivá válunk.    

  Ha nem sikerül megkapni valamit, akkor meg azért leszünk boldogtalanok.

  Rabjai leszünk a vágyainknak!

  Figyeljük meg, hogy egy nap folyamán mennyi csábításnak vagyunk kitéve, amelyeknek nagyon nehéz ellenállni. Az utcán a kirakatok, a különböző plakátok ejtenek kísértésekbe, a lakásban a tévéből, rádióból, újságokból reklámok kínálják fel a „számunkra fontos” árukat, amelyek nélkül „nehéz” megélni.

  Ember legyen a talpán, aki mindennek ellen tud állni!  Ezért mindezek „esztelen” vásárlásokra sarkallnak bennünket, amíg kétségbeejtő anyagi helyzetbe nem kerülünk.   

  Nem számít semmi, csak vásároljunk, ha van rá pénzünk, ha nincs! Az se baj, ha nincs, mert a bankok is bevetnek minden lehetőséget, hogy pénzt vegyünk fel magas kamatra, hadd költekezzünk! Azután majd újabb vágyainkhoz adnak hitelt.

  Mindezek telhetetlenné tesznek bennünket. Egyszerűen nem tudunk betelni semmivel! Nem baj, ha eladósunk, tönkremegyünk, csak vásároljunk!

  Ebből az ördögi körből egyedül azt Úr tud megszabadítani bennünket.

  Jézus Krisztus kijelentette, hogy Isten szerető Atya! Egy szerető Atya pedig törődik, gondoskodik gyermekeiről, vigyázz rájuk, óvja minden bajtól őket, és megadja azt, amire szükségük van! Se többet, se kevesebbet! Segít a nehézségeken túljutni.   

  Eljuttat mindnyájunkat oda, ahol a hiányérzetünk minden vágyakozással együtt eltűnik.

  A „külső harcok,” támadások testünk, lelkünk ellen, már nem hatnak ránk semmilyen formában, mert olyan hatalmas védelem alá kerülünk, amelyet csak mi rombolhatunk le a meggondolatlanságunkkal, makacsságunkkal, hazugságainkkal, képmutatásainkkal, csalásainkkal.

  Isten el tudja érni azt, hogy a „látványt” tényleg szépnek lássuk, de ne akarjuk mindenáron birtokolni. Már nem kívánunk magunknak se sok pénzt, se hatalmat, csak az Úr szeretetét!

  Isten szeretete eljuttat bennünket a szabadságra, és az öröm forrásához. Újra képesek leszünk arra, hogy szívből tudjunk örülni mindennek.

  Ha elfogadjuk az Urat, akkor nagyon leegyszerűsödik az életünk. Eltűnnek belőle a bonyodalmak, a lelki válságok. Egy idő után már tisztán látjuk a csábítások lényegét, és nagyon örülünk annak, hogy az Úr megszabadított minket a vágyainktól!

  Valóban megtapasztaljuk, hogy Isten szeret bennünket!

  A szeretetéből és kincseiből minél többet szeretne adni, ezért várja, hogy kérjünk Tőle!Igazán nem érti, hogy az emberek miért nem akarnak kapni mindezekből a jó adományokból?

  Valószínűleg azért, mert még igazán nem ismerjük sem Istent, sem az ajándékait!

  Üljünk le, és értékeljük át az életünket. Meg kell találnunk a helyes Utat! Még most tudunk változtatni az életünkön! Isten segítségével, álljunk ellen a csábításoknak, s valóban csak azt vegyük meg, amire nagyon szükségünk van. A sok felesleges holmit, amit eddig felhalmoztunk, adjuk oda a nálunk szegényebb embereknek.

  Tegyük boldoggá őket, és ez által mi is boldogok leszünk!

  Úgy adakozzunk, hogy az illetők ne tudják, kitől kapták az ajándékot, illetve ajándékokat,mert ebben az esetben nem nekünk lesznek hálásak, hanem Istent áldják az Ő jóságáért!

  Adjuk át Istennek ezt a dicsőséget, és a mi jutalmunk se marad el!

  Azonban mielőtt adakoznánk, várjuk meg, hogy az Úr indítson bennünket! Ez az indítás lehet egy megérzés, egy váratlan felismerés, belső kényszer, egy gondolat. Mindenesetre tudni fogjuk, hogy kinek, mit kell adnunk! Ha ezt betartjuk, akkor az ajándékaink mindig odakerülnek majd, ahol tényleg nagy szükség van rá!

  Bízzunk mindent az Úrra!

  Ne csak ünnepek alkalmával adakozzunk, hanem azokon túl is! Akkor is merjünk ajándékozni, amikor nekünk is kevés van. Hihetetlennek tűnik, de mégis igaz az, hogy a kevésből is tudunk adni.

  Isten mindezekért a tettekért kárpótol bennünket. Mi is kapni fogjuk az Ő ajándékait. Ez az az isteni erő, amely keresztüláramlik rajtunk, és bőségesen adja az áldását.

   Isten mindig tudja kinek, mire van szüksége, és sokszor, mielőtt kimondanánk a kérésünket, már meg is ajándékozott minket! Igyekezzünk elérni, hogy mihamarabb Isten oltalmába, védelmébe kerüljünk, és vigyázzunk nagyon erre a nehezen megszerzett, és nagyon „törékeny” oltalomra!   

  Elég egy hibás döntés, egy hazug szó, egy sértő, kritikus megjegyzés valakire, és Isten már nem vállal velünk közösséget!

  „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” /Zsolt. 37./

 

Verók Tünde

Verók Tünde rovata -Te mit választasz?

A képhez tartozó alt jellemző üres; 1005_Márta-és-Mária-e1458273973529.jpg a fájlnév

Te mit választasz?

  „Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram nincs-e arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért neki, hogy segítsen nekem.

  Felelvén pedig, mondta néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy, és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle. /Lukács 10,38-42/

  Márta testét, lelkét kitette azért, hogy a Mestert, a tanítványait és azok vendégeit mindennel ellássa. Elképzelhető, hogy nagyon sok embert kellett jól lakatnia, és itallal kínálnia. Képtelen volt egyedül megbirkózni ezzel a hatalmas, erőt próbáló feladattal.

  Mária a testvére, nemhogy segített volna neki, hanem inkább beült a többiek közé, és hallgatta Jézust.

  Nagyon bosszantó és elkeserítő lehetett az asszony számára, s ezt nem is tudta szó nélkül hagyni. Ezért arra gondolt, hogy mindenki előtt megszégyeníti testvérét az Úr által, hogy Mária belássa, hol a helye, és mi a feladata?

  Azonban Jézus másképp látta ezt a helyzetet. Mekkora megdöbbenést okozhatott  Mártának azzal, hogy „dorgálás” helyett, Máriának adott igazat, miszerint ő a „jobbik részt” választotta.

  Mi ez a jobbik rész? Az, amikor teljes odaszánással figyelünk az Úrra! Elfeledkezve minden hétköznapi dologról! Úgy tudunk figyelni, hogy a külvilágot teljesen háttérbe szorítjuk minden „fontos dolgával” együtt, és teljes szívből és lélekből figyelünk rá. Megvárjuk, hogy Ő állítson minket munkába!

  Ne mi döntsük el, hogy mi a fontos, és mi nem, mert mi még a haszontalan, múló dolgokat is fontosnak tartjuk. Mi mindig, mindenkinél jobban tudjuk, hogy mit kell tennünk, és úgy gondoljuk, hogy a hétköznapi munkához nincs szükségünk Isten tanácsaira. Sokszor nem tudunk leállni, mindig tennünk kell valamit, mert azt gondoljuk, hogy ezt várja el tőlünk Isten.

  Ha nem jutunk el erőnk és bölcsességünk végére, ha nem érezzük úgy, hogy itt a „vég,” „nincs tovább,” ha nem érezzük azt, hogy segítségre van szükségünk, akkor valószínű, hogy soha nem fogjuk meghallani Isten hívását, sem megtapasztalni a közelségét.

  Az ilyen emberekkel nem tud mit kezdeni az Úr.

  Azonban, amikor már úgy érezzük, hogy elfogyott minden erőnk, minden ötletünk, olyankor ha kérjük, Jézus segítségünkre siet!

  Különböző módon élhetjük át Vele az első találkozásunkat. Ez a megtapasztalás nagy-nagy örömmel jár, és ezt még napokig érezzük, élvezzük.

  Ezután hallgatás következik be. Eleinte azt hisszük, hogy az öröm, amit először éreztünk, ezután majd örökké tart, és mindig érezni fogjuk. Nem értjük, hogy miért múlik el?

  Azt már tudjuk, hogy elhívást kaptunk, azt is tudjuk, hogy mit kell majd tennünk, csak azt nem, hogyan és mikor fog mindez bekövetkezni? Egy ideig várunk, azután a türelmünk kezd elfogyni, és azt hisszük, hogy nekünk kell kezünkbe venni a dolgokat, biztos erre a „lépésünkre” vár Jézus.

  A legtöbben abba a hibába esünk, hogy azonnal elkezdjük megvalósítani mindazt, amire az Úr elhívott.

  Elkövetjük azokat a hibákat, amelyeket annak idején Ábrahám is elkövetett, és ezért az ígéret több mint tíz évet késett, mert meg kellett tanulnia neki is, meg nekünk is meg kell tanulnunk, hogy türelmesen várjunk!

  Ahhoz, hogy az Úr munkába tudjon állítani, meg kell tanítania bennünket a türelemre, az engedelmességre és az állandó figyelemre. Sajnos, mi türelmetlenek vagyunk, aminek az az eredménye, hogy mindent elrontunk, és ezáltal késleltetjük az Urat!

  Ábrahám is mennyi bajt okozott azzal, hogy eleinte nem bízott meg igazán Isten ígéretében, és elhitte, hogy mindent neki kell megtennie. Sok problémától kímélte volna meg magát és a családját is, ha türelmesebb.

  Mi is hasonló bajokat zúdíthatunk magunkra a türelmetlenségünk miatt. Ezért, ha elhívást kapunk, akkor türelmesen várjunk addig, amíg az Úr belső késztetés által, el nem indít bennünket.

  Ne engedjük, hogy másra terelődjön a figyelmünk! Ne „temetkezzünk” se munkába, se szórakozásba, hanem legyünk állandóan éberek!

  Jézus bárki által megszólíthat bennünket, tanácsokkal láthat el, és nekünk azonnal tudnunk kell, hogy ez most az Úrtól való üzenet, vagy esetleg más.

  Ne engedjük, hogy a hétköznapok gondjai, terhei annyira elnyomjanak, hogy semmi másra ne legyen erőnk!

  Mindennap választás előtt állunk! Te melyik részt választod?

  Semmit nem szabad addig Isten nevében szólnunk, vagy tennünk, amíg valóban meg nem kaptuk Tőle az indíttatást! Ha majd az Úr azt akarja, hogy tegyünk meg valamit, akkor viszont ne tétovázzunk, azonnal induljunk, és csináljuk meg, amit Ő akar!

  Isten elhatárolódik mindentől, ami nem általa irányított tevékenység.

  Tőlünk azért nem származhat semmi jó, mert a tudatunkat, és az érzelmeinket használjuk a problémák megoldására, és hiányzik hozzá a szellemi töltet.

  Akkorra válunk Isten számára használhatóvá, amikor mindhárom tulajdonsággal rendelkezünk, amikor egy feladathoz tudjuk mozgósítani a testünket, a lelkünket, és a szellemünket.

  Minden fáradozásunk értéktelenné válik, ha Istent kihagyjuk az életünkből és a munkánkból!

Verók Tünde

Verók Tünde rovata: „Míg meg nem gyűlölöd … „

A képhez tartozó alt jellemző üres; Adam_and_Eve_by_Lucas_Cranach_I.jpg a fájlnév

Míg meg nem gyűlölöd … „

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.

Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő anyósa közt;

És hogy az ember ellensége legyen az ő háza népe.

Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engemet, nem méltó énhozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogy nem engemet, nem méltó énhozzám.

És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám.”

Őszintén szólva, sokáig nem értettem ezeket az igéket, és be kell vallanom, nagyon rossz érzéssel és nem tetszéssel olvastam. Nem tudtam magamban hova tenni, hiszen az evangélium a szeretetet hirdeti, és nem a gyűlöletet. Akkor hogyan lehet mindezt összeegyeztetni?

A Bibliából tudjuk, hogy amikor Ádám és Éva a Paradicsomban éltek, akkor békében és harmóniában voltak Istennel. Isten mindennap meglátogatta őket, és elbeszélgetett velük. Tehát jó, és szeretetteljes kapcsolat volt közöttük. Mindannyian tudjuk azt is, hogy egy kitétele volt Istennek; hogy a jó és a gonosz tudás fájáról ne egyenek!

A Kígyó fondorlatos módon közelített hozzájuk; „Az édenkert egy fájáról se ehettek?” Éva azt válaszolta, hogy de igen, csak arról az egyről nem ehetnek. A gyümölcs kívánatos volt, és eddig be is tartották a tilalmat. Viszont a Kígyó ismét rafináltan igyekezett tőrbe csalni a párt; sejtette velük, hogy azért nem ehetnek arról a fáról, mert akkor mindent tudnának, a jót és a gonoszt is! Bár nem mondta ki, de éreztette velük, hogy Isten „irigy”, emiatt nem akarja, hogy többet tudjanak a jelenlegi tudásuknál, ezért semmiképpen nem akarja, hogy ők is rendelkezzenek azzal a tudással, amivel Isten bírt; a jó és a gonosz tudásával. Ez felkeltette Éva kíváncsiságát, és beleharapott a tiltott gyümölcsbe, majd adott Ádámnak is.

Itt kezdődnek a konfliktushelyzetek; „Ha meg nem gyűlölöd… Tulajdonképpen „tudatformálás” következett be. Melyik fél uralhatja az emberek tudatát, Isten, vagy a Sátán? Eddig minden szép és jó volt. Békében, szeretetben, idillben élhettek, ám ezután mindenért meg kellett szenvedniük. Többek között, megismerték a szenvedést.

Sokszor, sok embert sodort már bajba a kíváncsisága, és a kívánsága, miszerint, a jobbnál van még jobb!

De mi történt ekkor? Mindkettőjüknél bekövetkezett a gondolkodásmódjukban a változás! Már nem voltak tiszták, már bekerült a bűn, és a kívánság a lelkükbe.

Eddig elégedettek voltak azzal, ahogyan éltek, de ezután elégedetlenekké váltak! A tettükért sem vállalták a felelősséget, hanem egymásra hárították az elkövetett vétket. Elárulták Istent! Ezért is kellett kiűznie őket az Édenből.

A harc, a hit és a hitetlenség között folyik. Például, ha egy családon belül az egyik szülő hívő, de a párja, vagy a gyermeke hitetlen, akkor nem lehet beszélni békességről. Állandó meg nem értés, esetleg veszekedés alaphelyzete áll fenn. Erről beszél Jézus. A békétlenség addig tart, amíg valamelyik fél „be nem adja a derekát.” Olyan eset is előfordulhat, hogy valamelyik családtag megalkuszik, esetleg a hitetlen fél is megtér Istenhez.

Valaminek történnie kell, hisz egy hitetlen ember nem tudja elfogadni Isten létezését, hisz nem látja, nem tapasztalja meg, így fantázia-szüleménynek tartja. Így nem is értheti meg azokat az embereket, akik hisznek Istenben, és keresztényként, szabályok között élik az életüket. Ők nem teszik meg azt, amit egy hitetlen ember minden probléma nélkül megtesz, hiszen őket semmi sem gátolja meg a cselekvésekben, esetleg a lelkiismeretük.

Tehát, ami Isten előtt bűn, bűnös hajlam, azt gyűlölni kell!

Ahhoz, hogy közel kerüljünk Istenhez, és létrejöjjön a harmonikus kapcsolat, a gondolatainkat kell átformálni. Ezt nem csak Isten Szent Szelleme teheti meg, hanem mi is. A lényeg, a bizonyos helyzetek hozzáállásban van. Bármihez állhatunk vagy negatívan, vagy pozitívan. Minél többször vagyunk pozitívak, tehát ha meg tudunk elégedni azzal, amink van, akkor elmondhatjuk, hogy boldogok vagyunk! Ha közel akarunk kerülni Istenhez, akkor mindennap le kell mondanunk az akaratunkról az Ő javára! Ez az akarat átadása!

Istent kell szeretni mindenki előtt! Ő legyen az első helyen!

 

Verók Tünde

Verók Tünde rovata – A fájdalomról

 

*A fájdalomról*

*  „Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az
csak rosszra visz! /Zsolt 37,8/*

*  „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti
haragotokkal. /EF. 4,26/*

  A harag és az indulatosság nem csak az idegeinkre hat negatívan, hanem rombolja a lelkünket, majd a testünket is. Sokszor elcsodálkozunk azon, hogy miért vagyunk betegek, fáradtak, és miért érnek fájdalmak bennünket? Nem vesszük észre, hogy a legtöbb betegségnek mi vagyunk az okai. Ezért teljesen ki kell védeni minden negatív indulatot ahhoz, hogy harmonikus és békés életet élhessünk. Nem baj, ha másnak van igaza, és az sérti az önérzetünket, az sem baj, ha megbántottak, mi akkor se adjuk át magunkat a haragnak! Bocsássunk meg nekik, ahogy Jézus is meg tudott bocsátani
azoknak, akik a vesztét akarták. „… tartsd oda a bal orcádat is!”

  Ahhoz, hogy „megtört kenyérré és kiöntött borrá,” azaz Istennek használható edényeivé váljunk, végig kell menni a lelki és testi szenvedések útján. Ezen, vagy hasonló szenvedéseken mindazok átmentek, akik közvetlen kapcsolatban vannak Jézussal.

  Most még csiszolatlan gyémántok vagyunk, de a szenvedések következtében eljutunk a csiszolt gyémántokhoz.

  Isten célja az, hogy Fia, Jézus Krisztus személyisége kiformálódjon bennünk. Ehhez csak egy út van, mégpedig az, hogy fájdalmakat, főleg az érzelmeink fájdalmait kell megélni és átélnünk. Ilyenkor a büszkeségünk nagy károkat szenved.

  Így nevel bennünket Isten. Meg kell tanulnunk alázatosnak lenni, és minden konfliktusunkat Rá bízni.

  Meg kell tanulni azt is, hogy bármi történjék velünk, Jézust kell kérni, hogy oldja meg a problémáinkat, mert ha mi akarjuk megoldani, akkor még rosszabb helyzetbe kerülünk.

   Jézus úgy oldja meg a helyzeteket, hogy abból mindig jól kerüljünk ki.

  Ma még az érzelmek irányítanak minket, de el kell jutni oda, ahol az
érzelmeknek nincs hatalma a testünk felett! A szellemünknek kell átadni a
helyet, mert azt Isten irányítja és nem mi!

  Állj ellen az érzelmeidnek és add át Istennek! Jó útra visz téged!

  Ha nem adod át a megoldást, akkor még sokszor kerülsz nehéz helyzetbe! Addig fog ismétlődni, amíg meg nem tanulod, hogy Istenre hagyatkozz! Tőle kérj megoldást minden helyzetre!

  Sokat kell még szenvedni ahhoz, hogy ténylegesen Istené legyünk, és fel tudjon használni a céljai érdekében. De addig komoly harcok folynak érted, és sok-sok emberért.

  Bármilyen helyzetben legyél, kérdd Jézust, hogy vegye le válladról a súlyos terheket!

  Mindenért mondj hálát! Még a rossz dolgokért is!

Verók Tünde rovata – Negatív gondolatok

A képhez tartozó alt jellemző üres; Negatív.jpg a fájlnévNegatív gondolatok

  „… hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.” /Máté 10,28b./

  „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.”

  Figyeljünk arra, hogy mit mondunk! Nem mindegy, hogy mit beszélünk, ugyanis a negatív szavak behatolnak a tudatunkba, és fájdalmakat, rossz érzéseket okoznak nekünk, és azoknak is, akik hallgatják.

  Próbáljuk meg kiűzni a negatív gondolatokat az elménkből!

  Bármilyen hihetetlen és felfoghatatlan, de minden kimondott szónak súlya van, és ez a súly, illetve ezek a súlyok ránehezednek a lelkünkre, amelyek hatással vannak a testünkre is.

  Nem elég, hogy nyomasztólag hatnak ránk, de még „fertőznek” is! Nem csak mi fertőződünk meg tőlük, hanem a környezetünk is. Rövid időn belül ugyanolyan negatív beállítódású emberekké válnak, mint mi! Az a legrosszabb ebben az egészben, hogy nagyon sok embert „örökre” boldogtalanná tehetünk azáltal, hogy kimondjuk ezeket a káros szavakat!

  Gyermekeinkre nagyobb súllyal nehezednek a negatív szavak, mert elvesszük tőlük az öröm képességét és az öröm lehetőségét! Nem is vesszük észre, micsoda károkat okoztunk, csak később csodálkozunk azon, hogy mivé vált ez a gyerek? Már semminek se tud örülni?

  Azonban mindezeket meg is tudjuk fordítani azzal, hogy „kordában” tartjuk a gondolatainkat. Pozitív gondolatokkal, és pozitív hozzáállással megkönnyebbül a testünk és a lelkünk, és nyitottabbá válunk arra, hogy Isten igéje eljusson a tudatunkba, és a tudatalattink „legmélyebb bugyrába.”

  A pszichológusok is megfigyelték, hogy a negatív gondolatok és szavak milyen rombolóan hatnak az ember lelkére, és arra is rájöttek, hogy a pozitív szavak építik, szépítik az ember egész lelkét és testét.

  Tehát minden, ami körülöttünk folyik, hat ránk! Ezért sem mindegy, milyenek a családtagok, milyenek a barátaink, és a munkatársaink! Ők mennyire „mérgezik”, illetve teszik szebbé, jobbá a saját életüket, és a mi életünket!

  Az se mindegy, hogy milyen könyvet, újságot olvasunk, milyen filmet, milyen színházi közvetítést nézünk, milyen zenét, és a zenéhez milyen szövegeket hallgatunk!

  Minden-minden hat ránk! Pozitívan, vagy negatívan, amelyek befolyásolják az életünket! 

  Ne engedjük, hogy mások negatív gondolatokkal rombolják a lelkünket és a szellemünket! Ha tehetjük, akkor térjünk ki előlük! Ha erre nincs módunk, akkor kéjük Isten segítségét, és olyan láthatatlan védelmet kapunk, amelyen keresztül nem hatolnak át ezek a rossz ingerek!

  Ha véletlenül kicsúszik a szánkon egy-egy negatív szó, akkor azonnal helyesbítsük valamilyen pozitív szóval.

  Eleinte nehéz lesz átállni a negatív gondolkodásról,a  pozitív gondolkodásra, azonban odafigyeléssel, és tudatos gyakorlással sikerülni fog! Egyre ritkábban fordul majd elő, és végül teljesen elmarad.

  Észre vesszük, hogy jobban fogjuk érezni magunkat, más szemmel kezdjük el látni a világot.

  Amíg nem világosodunk meg, addig a hétköznapok gondjai teljesen lekötik a figyelmünket, és nem érünk rá, hogy „ésszel felfoghatatlan” dolgokra, vagy személyekre figyeljünk. „Elég a magunk baja!”- szoktuk mondogatni. Mert a mindennapi rohanásban, kapkodásban elfelejtünk élni. Nincs idő semmire és senkire. S mire valóban eltelik felettünk az idő, akkor jövünk rá, hogy a fontos dolgokat elhanyagoltuk, a kevésbé fontosakat pedig előtérbe helyeztük.

  Sokáig magunkban hittünk, az eszünkben, az intelligenciánkban, a képességeinkben, az ügyességünkben, és az erőnkben. Lehet, hogy még ma is azt hisszük, hogy rátermettségünkkel minden problémát meg tudunk oldani, helyt tudunk állni.

Azonban, ha rajtunk kívül álló dolgok kezdenek beindulni, amiket nem tudunk befolyásolni, annyira elborítanak a problémák, hogy minden kicsúszik az irányításunk alól, és ide-oda sodornak az események. Próbálunk kiutat keresni, de sehogy se sikerül. Kétségbeejtő helyzetbe kerülünk. Legtöbbször még ebben a helyzetben is makacsul bízunk önmagunk bölcsességében, és ügyességében, de többnyire kudarcot, kudarcra halmozunk.

  Ekkor elkezdünk „parajelenségek” felé fordulni. Kutatjuk a jövőnket, bele akarunk látni láthatatlan dolgokba, elhiszünk hihetetlen történeteket, de nagyon érdekes, hogy Istenben, az Ő szellemi világában nem hiszünk. Szinte gondolkodás nélkül, azonnal visszautasítjuk! Miközben minden butaságot, ami nem Istennel van összefüggésben, komolyan veszünk.

  Szóval, keressük a kiutat, de nem találjuk. Közben egyre rosszabb körülmények közé kerülünk. Ilyen esetekben az Úr olyan formán próbál segíteni, hogy a bajbajutott embert összehoz olyan emberrel, vagy emberekkel, akik már átéltek hasonló helyzetet, és Isten segítségével megtalálták a helyes utat. Ezeken az embereken keresztül szólítja meg őket, és mutatja a kivezető utat.

  Ezek az események eleinte hihetetlennek tűnnek, hiszen az eszünkkel próbáljuk felfogni az ésszel fel nem fogható Örömhírt; – Engem akar megmenteni az Isten?

  Felfoghatatlan az is, hogy jön egy „idegen” aki kiútról, segítségről, szeretetről, örömről, szabadságról, nyugalomról beszél. Ezek mind olyan elérhetetlen vágyaknak tűnnek.

  Hogy lehetséges ez? Hiszen mindenki reggeltől estig rohan, dolgozik, játszik, tévézik, haverokkal a kocsmában ül, diszkózik, gyerekekkel üvöltözik, mert már azokkal se lehet normálisan beszélni, szóval, senki nem ér rá arra, hogy önmagán túl, másokkal is törődjön. Idegesek, fáradtak vagyunk. A kapcsolataink felszínessé váltak, mély barátságok szinte már nem is léteznek. Mindenki a saját önzését tartja szem előtt, hogy neki mi a jó.

Többnyire a „barátok” is kihasználják egymást.

  El se tudjuk képzelni, hogy itt a Földön boldogok is lehetnénk. Ám, azért titokban vágyunk rá, és még reménykedünk abban, hogy a boldogságot, amelyet elképzeltünk, még átélhetjük.

   Az a baj, hogy önzés nélkül már szeretni se tudunk. Birtokolni akarjuk a másik embert, uralkodni rajta. Kihasználni mindent, ami nekünk jó. Az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat, a többi már nem igazán érdekel bennünket.

  Azonban van szabadulás ebből az önző világból és a kilátástalan helyzetünkből. El kell fogadni azokat az embereket, akiket azért küldött az Úr, hogy rátaláljunk az Ő útjára! Ha valaki ilyen segítséget kap, és azt elfogadja, ott hamarosan be fog indulni az új élet.

  Azonban ilyenkor használ fel a Sátán is minden eszközt, hogy elterelje a figyelmünket. Ő is felhasznál embereket arra, hogy bebizonyítsa, hogy  „Nincs Isten!” Sőt azt is, hogy Ő sincs! Azt akarja, hogy amit eddig hallottunk, vagy megtapasztaltunk az Úrral kapcsolatban, afelől minél hamarabb kétségek ébredjenek fel bennünk.

  Ne engedjük meg, hogy bármi elterelje a figyelmünket az Úrról, hiszen egyedül Ő képes a lelki békénket helyreállítani!

  Tegyünk egy kísérletet: szánjunk minden reggel legalább félórát imádkozásra, utána kérjükmeg az Urat, hogy segítsen helyrehozni az elrontott életünket, majd hálával köszönjük meg, hogy meghallgatott!

  Mindenre figyeljünk, ami a nap folyamán történik velünk. Kivel találkoztunk, kivel mit beszéltünk, milyen érzések, gondolatok foglalkoztattak bennünket? Megtapasztaljuk majd, hogy minden simán ment, szép, nyugodt napunk volt.

Az esti imánál ne felejtsük el hálásan megköszönni a napot!

  Van szabadulás a bajból, van esély a gyógyulásra és az újrakezdésre!

  Lassan beindul az igazi hit-életünk, és érezni fogjuk az Úr jelenlétét és védelmét.

Ezek után már meg fogjuk hallani az Ő szelíd, kedves hangját.

  Addig is szorgalmasan imádkozzunk, kérjünk, és hálásan köszönjünk meg mindent Istennek!

Verók Tünde rovata – *A szellemi csatorna*

Az életben többször felmerülnek kérdések bennünk, és sokszor nem találjuk a válaszokat. Nehézségek adódnak és tudni szeretnénk, hogy miért történik velünk az, ami megtörtént? Hogyan oldhatók meg a problémák?

Vagy csak elgondolkozunk dolgokon és keressük a megnyugtató válaszokat.

A következő írások is úgy születettek meg, hogy valakiben felmerült egy kérdés, ami engem is nagyon foglalkoztatott, és rövid időn belül megkaptam a választ.

Mivel nem egyedi esetekről van szó, így megosztom Önökkel, hátha hasznosnak találják.

*A szellemi csatorna*

*  „Isten, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig  szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” /1Péter 5,10./*

*  A Lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. /Gal. 5,22-23a./*

*   Sokszor elgondolkoztam azon, hogy miért nem lehetünk boldogok? Miért vannak hiányérzeteink? Hogyan, mi módon lehetünk kiegyensúlyozott, elégedett emberek?*

Mindannyian elzárt szellemi csatornával születtünk a Földre azért, hogy később Isten úgy nyithassa meg azt, hogy általa mutassa meg a nagy kegyelmét.

Tehát, életünk jelentős részében csak a testünket és a lelkünket használjuk.

Mivel alapvetően hiányzik a „harmadik részünk,” a hiányérzet miatt, örök elégedetlenségben szenvedünk. Persze, ezt mindaddig nem tudjuk igazán, ameddig meg nem nyílik a szellemi csatornánk.

Ezért keressük és hajszoljuk szüntelenül a lelki, illetve a testi örömöket.

Elképzeljük, hogy mi tehetne minket boldoggá? Célokat tűzünk magunk elé, amelyeket ha elérünk, többnyire elveszítjük az öröm képességét. Ezért újabb célokat tűzünk ki, és addig küzdünk, amíg azt is el nem érjük. Ezután minden kezdődik elölről. Nincs megelégedés, megnyugvás!

Vagy azt hisszük, hogy egy másik emberben fogjuk megtalálni az igazi boldogságot. Lehet, hogy van, aki megtalálja, de a legtöbb esetben ez is csalódást okoz, mert nem biztos, hogy a párunk ugyanúgy gondolkodik, ahogyan mi.

Esetleg munkával próbáljuk helyettesíteni a „hiányzó csatornánkat.” Azonban egy idő után rájövünk, hogy ez se tesz boldoggá bennünket.

Ezek a csalódások belső konfliktusokhoz vezetnek, mert mindig jobbat és szebbet várunk az „élettől,” ám helyette kudarcok, fájdalmak, félelmek, betegségek következnek be.

Minél inkább szeretnénk kijutni a nehézségekből, annál mélyebbre
kerülünk. Nem találjuk a kiutat.

Közben azon vagyunk, hogy sok pénzt szerezzünk, sok mindent vásároljunk, hogy ezek által, pótlásként kényeztessük magunkat. Azonban azt kell tapasztalnunk, hogy hosszabb távon ez se elégít ki bennünket.

Hiányzik az életünkből a boldogság, az elégedettség és az igazi öröm! Sokan úgy élik le az életüket, hogy a boldogságot soha nem tapasztalták meg. Lehet, hogy elértek életük, munkájuk „csúcsára”, mindenük megvan, pénz, hír, siker, elismerés, barátok, és mégis hiányzik „valami”, ami valóban elégedettség-érzéssel töltené el őket.

Csak abban az esetben találunk megnyugvást, ha Isten megnyitja ezt a láthatatlan csatornát, és létrejön az ÉLŐ KAPCSOLAT JÉZUSSAL!

Közvetlenül szól hozzánk, közvetlenül vezet a mindennapokban, és közvetlenül árad az a fajta szeretet, amelyben nincs önzés.

*  Úgy szeret Isten bennünket, ahogyan eddig soha, senki nem tudott szeretni!*

Ezért a szeretetért és örömért mindenről hajlandók vagyunk lemondani! Pénzről, munkáról, legféltettebb kincseinkről. Nem ragaszkodunk már a megromlott akaratunkhoz se! Ezután inkább legyen meg az Úr akarata, csak meg ne vonja tőlünk soha a szeretetét, mert ha már megtapasztaltuk ezt a CSODÁT, nem tudunk, és nem akarunk nélküle élni! Állandóan érezni akarjuk!

De ez nem minden! E mellett adja a biztonságérzetet, a szabadságot, örömöt, és az ésszel fel nem fogható bölcsességet, amit örömmel továbbítunk másoknak.

Igazán akkor értjük meg Istent, ha már Jézus Krisztus természete bennünk is megtalálható lesz!

Ekkor minden „rezdülését” felfogjuk. Ez abban az esetben lehetséges, amikor megengedjük, hogy az életünkben az Úr akarata érvényesüljön, amikor Ő irányítja azt! Csodálatos harmónia alakul ki közöttünk. Ebben az állapotban nincs lelki és testi fájdalom, csak hosszan tartó öröm.

Azért azt nem állítom, hogy végtelen, mert ebből a harmóniából sajnos kizökkenthetnek a hétköznapok problémái. Azonban el kell jutnunk arra a „szintre,” ahol már semmi nem tud kizökkenteni az Úrral való csodálatos
közösségből.

Ez azt jelenti, hogy bár ezen a Földön élünk, és tesszük a dolgainkat, tartjuk a kapcsolatot a külvilággal, de már egy másik „síkon” folyik az életünk. Még nem a mennyekben, de már nem is a Földön. Valahol a kettő között. A földi élet dolgai nem úgy hatnak ránk, mint egykor. Megszűnik a holnaptól való aggódás és félelem.

Az Úr vezet, ahova vezet, de biztos, hogy nekünk a legjobbat akarja, és a legjobbat kapjuk Tőle!

*  „Ha a test válik életünkké, úgy élünk, mint az állatok.*

*  Ha a lelkünk válik életünkké, lázadásban és Isten elől menekülve élünk; tehetségesen, művelten, tanultan, de elidegenülten Isten életétől.*

*  De ha eljutunk oda, hogy életünket szellemben és Szellem által éljük, bár **használjuk lelkünk képességeit és fizikai erőnket, de attól kezdve azok már a Szellem szolgái; és amikor ide eljutunk, Isten valóban felhasználhat minket.”*

*/Wachman Nee/*

Verók Tünde rovata – Itt az alkalom!

A képhez tartozó alt jellemző üres; kereszt.jpg a fájlnév

Itt az alkalom!

 

  „Mert nekünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja jutalmát a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. /2Kor. 5,10./

  A Szent Lélek /Szellem/ megvilágosítása nélkül képtelenek vagyunk meglátni a bűnt. Arra is képtelenek vagyunk, hogy magunkat bűnös emberként lássuk meg. Sőt, inkább azt tartjuk magunkról, hogy különbek, jobbak vagyunk másoknál!

  Tisztában vagyunk több jó tulajdonságunkkal, azonban a rosszakról többnyire nem tudunk.

  Nehéz és fájdalmas, sőt sokszor megdöbbentő érzés szembesülni a bennünk lévő bűnökről, és a rosszra való hajlamunkról.

  Mégis nagyon fontos, hogy még itt, a földi életünkben meg tudjunk tisztulni tőlük!

  A Szent Szellem /Lélek/ segítségével kell megoldanunk, és rendeznünk a feladatainkat, mert a testünk halála után, már nincs módunk a helyrehozatalra!

  Tehát úgy kell elrendeznünk az életünket, hogyha eljön az ideje, akkor nyugodt szívvel, bűneink bocsánatával tudjunk Isten előtt megállni, és „folytatni” a szellemi életünket.

  Ha azonban ezeket elmulasztjuk, akkor „odaát” már nem lesz korrekcióra lehetőségünk, ami örökké való lelkiismeret-furdalást jelent, amely alól már nem biztos, hogy lesz feloldozás! Ezért fontos, hogy mindezek tudatában legyünk!

  Tulajdonképpen a földi életünk ideje alatt van módunk a testi-lelki-szellemi megtisztulásra. Itt kell megtalálnunk az Utat!

 Út = Jézus Krisztus és rajta keresztül jutunk el Istenhez!

  Itt, a földi életünkben kell kapcsolatot keresnünk Jézus Krisztussal, mert csak itt van lehetőségünk arra, hogy megengedjük a Szent Léleknek, /Szellem/ hogy megtisztítson minden rossz tulajdonságunktól, megszabadítson a rosszra való hajlamunktól!

  Minél hamarabb átadjuk az akaratunkat az Úrnak, annál gyorsabban elkezdődhet, és be is fejeződhet a lelki megtisztulás.

  Isten teljes odaszánást, és teljes engedelmességet vár el tőlünk!

  Amikor majd meg kell állnunk az Úr ítélőszéke előtt, nem mindegy, hogy a megbocsájtás, és a bűntől való feloldozás itt a Földön következett-e be? Azért is fontos, hogy mielőbb meg tudjunk tisztulni, mert csak ebben az esetben tud Isten felhasználni minket a céljai eléréséhez!

  Tehát, ne tétovázzunk! Bízzuk az Úrra MOST mindenünket; testünket, lelkünket, szellemünket! Higgyük el, hogy egyedül Ő tudja, mi a jó nekünk!

  Ha feltörnek a fájó emlékek, az elmulasztott tettek, az elkövetett bűnök, és a lelkiismeret-furdalástól görnyedünk, kérjük Jézus Krisztust, hogy bocsásson meg nekünk!

  Hamarosan érezni fogjuk az enyhülést. Szívünk megkönnyebbül, és megtisztulunk. Örülni fogunk, mert az Úr levette vállunkról a súlyos terheket.

  Minden vétkünk és bűnünk hasonló megvilágosításban tudatosul majd.

  Ha kimondjuk, és hangosan megvalljuk az Úrnak, hogy bűnösök vagyunk, és bocsásson meg nekünk, és valóban őszinte megbánást érzünk, akkor az Úr eltörli a vétkeinket!

  A Szent Lélek /Szellem/ fokozatosan hozza elő minden elnyomott, elfeledett rossz tulajdonságunkat, vétkeinket és kapjuk a „megbánás ajándékát.”

  Egy-egy ilyen tisztulási folyamat után, egyre szabadabbnak, egyre könnyebbnek érezzük magunkat. Biztonságban és szabadságban élhetünk ezután. Félelmeink, fóbiáink egyik pillanatról, a másikra eltűnnek, és mindezekhez szeretet és boldogságérzet is társul.

  A bennünk levő belső KÁOSZT felváltja a belső REND!

  Amikor már a bűn eltűnik a gondolatainkból, és a tudatalattinkból, amikor újra tiszta szívvel és tiszta szemmel tudunk közeledni az emberekhez, akkor elmondhatjuk, hogy újjászülettünk!

  Mindezek azonban, az önmagunkkal való harcok árán jönnek létre, amelyeket Isten előtt kell megharcolnunk.

  Persze, bizonyos időnként újra, meg újra próbák elé állít bennünket az Úr, de egyre világosabban meglátjuk a bűnt, egyre világosabban tudatosul bennünk, hogy mit szabad, és mit nem szabad tennünk!

  Értékrendünk gyökeres változásokon megy keresztül. Amit eddig fontosnak tartottunk, rövid időn belül értéktelenné válik. Olyan érzés mindez, mintha eddig fonákul láttuk volna a világot, a környezetünket, és most Valaki visszafordította volna azt.

  Eleinte furcsa érzés, mert az eddig értékesnek hitt elgondolások, illetve fontosnak hitt emberek, vagy tárgyak után „űr” marad, azonban ez lassan megtelik valóban fontos, pótolhatatlan érzésekkel, és most már tudni fogjuk kit, vagy mit becsüljünk meg nagyon, és mi az, ami valóban értéktelen.

Verók Tünde