Magyar siker Milánóban – második díjat nyert a 16 éves Bauer Gergő zongorista

Bauer Gergő június 5-én, szerdán második díjat nyert a Piano Talents Nemzetközi Zongoraversenyen Milánóban, a 16-18 évesek kategóriájában – írja a Kultúra.

A versenyen egy Scarlatti-szonátát, Bartók Béla Román táncok című darabját és Liszt Ferenc 13. Magyar rapszódiáját játszotta.
 

Bauer Gergő 16 éves, a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium zongora szakos hallgatója, tanára: Kőrösiné Belák Erzsébet. Különlegessége, hogy nemcsak zongorán, hanem hegedűn is ígéretes tehetség. A versenyen egy Scarlatti-szonátát, Bartók Béla Román táncok című darabját és Liszt Ferenc 13. Magyar rapszódiáját játszotta.

 
 

A Piano Talents zongoraversenyt 9. alkalommal rendezték meg Milánóban, a Casa Verdi nagytermében. A megmérettetésen három kategóriában indulhatnak a tehetséges fiatal zongoristák: gyermek, ifjúsági és senior kategóriában. A verseny nemzetközi zsűrijének elnöke Hubert Stuppner zongoraművész, zeneszerző, karmester; a zsűri tagjai Vincenzo Balzani olasz; Aki Kuroda japán, Vsevolod Dvorkin orosz és Philippe Raskin belga zongoraművész volt.

Borítókép: Bauer Gergő a Casa Verdi nagytermében rendezett versenyen / kultura.hu

Pünkösd -a Szentlélek mindenütt ott van

Drága Testvéreim!

Itt és mindenütt, ahol Vagytok Testben, Szellemben és Lélekben!

Drága Testvéreim!

Kívánom, hogy ne csak ma, hanem minden egyes nap áradjon belőlünk a Szentlélek. Hiszen tudjuk: Isten Végtelen Szeretete és Fényessége mindig velünk van…
“És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.
És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.” – Apostolok cselekedetei 2. fejezet, Károlyi-biblia

Áradjon ez a dal belénk, micsoda fennköltség! A lélek hangjai… a Szentélek is ott van minden szépséges emberi hang, zene mögött is!:-)

A képen a következők lehetnek: Visnyei Ferenc, szakáll és közeliVisó

Kedves Testvéreim!

Fogadjátok – és magatokba is -, Végtelen Szeretettel és Fényességgel ezt a kis írást, így Pünkösdkor… 🙂 plusz az alábbi kis dalt is:
Rudolf Steiner: CREDO

Az ideavilág minden lét ősforrása és alapelve. Végtelen harmónia és boldog nyugalom uralkodik benne. Holt, élettelen volna a lét, ahol fénye nem világítana, és amely nem részesülne a világ egészének életében.

A világegyetem teremtésének fáján csak az jelent valamit, ami létét az ideától származtatja. Az idea az önmagában világos, magában és magával beteljesedett szellem. A különállóban is benne kell lennie a szellemnek, különben lehullik, mint fáról a száraz levél és hiába létezett.

Képtalálat a következőre: „pünkösd kép”Napszikra

Az ember azonban különállónak érzi és ismeri magát, ha teljesen öntudatra ébred. Emellett azonban benne gyökerezik az idea utáni vágy. Ez a vágy indítja arra, hogy leküzdje különállóságát és felelevenítse magában a szellemet, a szellemnek megfelelővé váljék.

Az embernek meg kell szüntetnie magában minden önösséget, mindazt, ami őt ezzé a meghatározott különálló lénnyé teszi, le kell vetnie, mert ez sötétíti el a szellem fényét. Ami érzékiségből, ösztönből, vágyból, szenvedélyből fakad, azt csak ez az önző individuum akarja. Ezért az embernek el kell fojtania magában ezt az önös akaratot és a helyett, amit ő akar, mint egyes ember, azt kell akarnia, amit a szellem, az idea akar benne.

Bocsásd el a különállóságot és kövesd a benned lévő idea hangját, mert csak az az Isteni! Amit egyes emberként akarunk, az a világ egészének kiterjedésében értéktelen, az idő sodrában elvesző pontocska.

Amit a szellemben akarunk, az a centrumban van, mert a világmindenség centrális fénye támad fel bennünk. Az ilyen tett nincs alávetve az időnek.

Ha egyes emberként cselekszünk, akkor kizárjuk magunkat a világ működésének zárt láncolatából, elkülönülünk. Ha a szellemben cselekszünk, akkor beleéljük magunkat a világ általános működésébe. A magasabb élet alapja minden önösség kioltása. Mert aki az önösséget kioltja, az örök életet él.

Olyan mértékben vagyunk halhatatlanok, amilyen mértékben kioltjuk magunkban az önösséget. Az önösség a halandó bennünk. Ez annak a mondásnak az igazi értelme: „Aki nem hal meg halála előtt, az elpusztul, amikor meghal.” Vagyis, aki élete során nem szünteti meg az önösséget, az nem részesül a halhatatlan általános életben, az nem is létezett, nem volt igazi léte.

Az emberi tevékenységnek négy olyan szférája van, ahol az ember teljesen átadja magát a szellemnek saját életének teljes kioltásával: a megismerés, a művészet, a vallás, és egy személyiség iránti szeretetteljes szellemi odaadás. Aki nem élt e négy szférának legalább egyikében, az nem is élt.

A megismerés a világegyetem iránti odaadás a gondolatokban, a művészet a szemléletben, a vallás az érzületben. A szeretetben valamennyi szellemi erő összességével adjuk át magunkat annak, amit a világteljesség értékes lényegének érzünk.

A megismerés az önzetlen odaadás legszellemibb, a szeretet pedig a legszebb formája. A szeretet a mindennapi élet igazi égi fénye. Az áhítatos, igazán szellemi szeretet létünk legbensőbb rostjait megnemesíti, mindent felemel, ami bennünk él. Ez a tiszta áhítatos szeretet az egész lelki életet megváltoztatja, rokonságba hozza a világ szellemével.

Az ilyen legmagasztosabb értelemben vett szeretet az isteni élet leheletét viszi el oda, ahol többnyire csak a legmegvetendőbb egoizmus és tiszteletlen szenvedély található.

Csak akkor beszélhetünk vallásosságról, ha a szeretet szentségéről tudunk valamit.

Ha az ember a négy szféra valamelyikében áthaladva beleélte magát különállóságából az idea isteni életébe, akkor elérte szívében csírázó törekvését: a szellemmel való egyesülést, ez az igazi rendeltetése.

Aki azonban a szellemben él, az szabad. Mert minden alsóbbrendűtől elszakadt. Semmi sem kényszeríti, csak az, aminek kényszerét szívesen viseli, mert felismerte, hogy a legmagasztosabb.

Tedd életeddé az igazságot. Veszítsd el magad, hogy a kozmikus szellemben találj rá magadra.