Verók Tünde rovata – A hétköznapok Ura

A hétköznapok Ura

 

  „Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak tőle.”

  „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van rátok.” /1Pét. 5,7/

  Az elmúlt évezredek során nem sokat változott az emberiség olyan vonatkozásban, hogy Jézustól jeleket vártak, valami nagy, felfoghatatlan, látványos „varázslatot,” amellyel bebizonyíthatja, hogy Ő valóban Isten fia. És bár bizonyított azzal, hogy meggyógyított gyógyíthatatlan betegeket, halottakat támasztott fel Isten segítségével, mégsem hittek neki. Más látványra vágytak az emberek.

  Valahogy ma is így van ez. Sokan a hit kérdését, is látványra akarják építeni. Nagy „elhívásokat”képzelnek el, és amíg a csodára várnak, nem veszik észre, hogy sok-sok csoda mellett mennek el. Igaz, hogy nem olyan látványosak, de csodák!

  Ugyanis Jézus itt van velünk a hétköznapokban, csak olyan szerényen, egyszerűen, hogy igazán nem tulajdonítunk Neki nagy jelentőséget mindaddig, amíg rá nem döbbenünk, hogy szinte minden percünket Ő irányítja, ha hagyjuk!

  Előző írásokban már volt szó arról, hogy állandóan pozitív és negatív hatásoknak vagyunk kitéve. Egy nap folyamán sok- sok döntést kell meghoznunk, és az akaratunktól függ, hogy a jó, vagy a rossz megoldást választjuk-e? Nagyon találó az az elképzelés, hogy minden ember fülénél van egy angyal és egy ördög, és mind a kettő azt akarja, hogy az illető az általuk felkínált lehetőséget válassza.

  Ha az angyal által kínált megoldást fogadjuk el, akkor Jézust fogadtuk el, és az Ő útján megyünk mindaddig, amíg egy másik, esetleg rossz döntés miatt, letérünk erről az útról.

  Ha az ördög által felkínált lehetőség mellett döntöttünk, akkor őt fogadtuk el, és ő lesz velünk mindaddig, amíg a legközelebbi döntésünkkel meg nem változtatjuk a helyzetet. Így, a bennünk levő indulat is olyanná válik, amilyen „utat” választottunk.

  Eleinte nagyon nehéz a helyes döntést meghoznunk, ezért is kell mindig figyelnünk! A figyelemmel és a felismeréssel, egyre sűrűbben választhatjuk az Úr útját, tehát, helyes döntéseket fogunk hozni.

A Sátán viszont mindent bevet, hogy ez ne következzen be! Igyekszik elterelni a figyelmünket az Úrról!

  Ne engedjünk semmilyen csábításnak! Ne engedjük, hogy romlásba vigyen minket!

  Egyedül Isten képes arra, hogy az életünket helyes útra terelje, rendbe hozza!

  Minden döntésünk előtt, ha lehet, imádkozással kérjük ki az Úr tanácsát!

  Ha azonnal kell határoznunk, akkor figyeljünk a „megérzésünkre,” az első „gondolatra,” a halk hangra, mert többnyire az a jó út.

  Bármilyen csábító is az ajánlat, álljunk ellen, ha a válasz negatív! Később be fog igazolódni, hogy helyes döntést hoztunk.

  Tehát, nem véletlen, hogy egy napunk alkalmával, kivel találkozunk, mit mondanak nekünk, hogyan viselkednek velünk, és mi milyen módon viszonyulunk hozzájuk?

  Ha bánat ér bennünket, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy ezzel mire akarja felhívni a figyelmünket az Úr? Rá kell jönnünk arra, hogy valami  rossz hajlamunkat kell-e leküzdenünk?

  A problémáink addig ismétlődnek, amíg nem sikerül végleg megszabadulnunk a bennünk levő negatívumtól.

  Minden történés mögött fel kell ismernünk Jézus jelenlétét! Tudnunk kell azt is, hogy milyen célt akar elérni velünk?

Többek között, ezek azok a fegyelmezések, amelyek által megtisztulunk a bennünk lévő rossz tulajdonságoktól, a rossz jellemünktől.

  Ha mi nem „rontjuk meg” ezt a „hétköznapi” kapcsolatot, akkor Jézus mindig, minden helyzetben velünk lesz! Beszélhetünk hozzá, a nap bármely percében, megoszthatjuk Vele a gondolatainkat, a gondjainkat és az örömünket.

  Kialakulhat egy olyan közvetlen kapcsolat Jézus Krisztussal, amelyben, ha nem is látjuk Őt, azért érezzük a jelenlétét annyira, hogyha eltávolodunk Tőle, hiányérzetünk támad. Hiányzik a szeretete, a törődése, a biztonsága, az öröme, és ez kétségbeejtő érzés tud lenni!

  Ha egyszer megtapasztaltuk az Úrnak a szeretetét és törődését, akkor már képtelenek vagyunk nélküle élni, mert üressé, védtelenné válunk!

  Egyszerűen, szükségünk van Istenre és Jézus Krisztusra!

  Tehát ne várjunk látványos csodát, hanem igyekezzünk felfedezni Jézust a hétköznapokban! Mert itt van és várja, hogy felismerjük, hogy tudjunk Róla, és kérjük, hogy legyen velünk a nap folyamán!

  Ehhez azonban az kell, hogy mindig figyeljünk! Merjük eldönteni, mi, illetve ki a fontos! Jézus Krisztus itt van velünk, és hogyha engedjük, akkor együtt vagyunk minden percben, még munka közben is!

  Napközben mindenért HÁLÁT kell adni, bármi történik velünk, akár jó, akár rossz, mindig mindent meg kell köszönnünk Istennek!

  Ezt el is várja tőlünk, és ezáltal alakul ki egy kölcsönös, szeretetteljes kapcsolat.

  Ha valami rossz, vagy baj ér bennünket, akkor azonnal kérni kell Tőle a segítséget! Az Úr majd szépen kivezet bennünket a problémákból úgy, hogy közben megnyugtat minket.

  Olyan csodálatos érzés az, amikor Rá merjük bízni magunkat, amikor már teljesen tudatában vagyunk annak, hogy nincs olyan nehézség, olyan probléma, amit Jézus Krisztus helyre ne tudna hozni!

  Ehhez azonban teljesen hinnünk és bíznunk kell Istenben és az Ő egyetlen Fiában! Ez pedig az akaratunk, a döntési jogunk teljes odaszánását jelenti!

Verók Tünde

A napfény városába is ellátogat a SUN FESZTIVÁL – JATE KLUB

A S.U.N. Festival ellátogat a napfény városába is köszönhetően a kedves, baráti invitálásnak.

Forrás: Solar.United.NativesSUN Festival promo party Szegeden

A képen a következők lehetnek: 1 személy, mosolyog

 Alina Raming

A legendás Jate Klubban ezen az estén egy kis ízelítőt kaphattok a SUN életérzésből és zenei világából, SUN-os előadók és a fesztiválon időröl-időre fellépő alföldi zenészek által. Várunk mindenkit nagy-nagy szeretettel!

A képen a következők lehetnek: 2 ember, , mosolygó emberek, szakáll és túra/szabadtériA képen: Renan Fernando Guimarães és Mooh Yong

LINEUP:

*** Psytrance terem ***

Oleg (Solar.United.Natives)
Oshii (Solar.United.Natives)
MISO (Thermal Team)
DJ Yuryॐ (Rf-Crew)

*** Kisterem (Vinyl Only) ***

Cheeky (Solar.United.Natives) breakbeat szett
Bellegance & Fraser

***
Dekoráció: NEOliNe Team
Hang: Funktion One

Belépő: 1500 HUF

3 évvel ezelőtt :

Live from chill

Közzétette: Solar.United.Natives – 2016. július 19., kedd

Évadnyitó a Mártélyi Alkotóházban – „Napsütéses őszikék” – Tornyai kései alkotóperiódusa Szentendrén – Szabó Noémi művészettörténész előadása

Forrás: MANK – Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.Évadnyitó a Mártélyi Alkotóházban

A képen a következők lehetnek: szöveg

Mártélyi Alkotóháza évadnyitó ünnepségén „Napsütéses őszikék” – Tornyai János kései alkotóperiódusa a Szentendrei Régi Művésztelepen 1933-34 címmel tart előadást Szabó Noémi, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum művészettörténésze június 7-én, pénteken 17 órakor.

Képtalálat a következőre: „Szabó Noémi művészettörténész”Körmendi-Csák Fotográfiai Gyűjtemény

Időpont: 2019. június 7., péntek 17.00

Helyszín: Mártélyi Alkotóház
(6636 Mártély Üdülőterület, Vásárhelyi Pál u. 13.)

Köszöntőt mond:

Képtalálat a következőre: „Tardy-Molnár Anna”Magyar Idők

Tardy-Molnár Anna, a MANK Nonprofit Kft. ügyvezetője

Zenei közreműködő:Képtalálat a következőre: „Frankie Látó”A kép  forrása: youtube/Frankie Látó jazzhegedűs

Házigazda:Képtalálat a következőre: „Rapcsák Katalin”Piknu

Rapcsák Katalin, a Hódmezővásárhelyi Alkotóház és Művésztelep vezetője

A programot a Mártélyi Alkotóházat fenntartó Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. szervezi.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Operaház is részt vesz a 7. Vásárhelyi Forgatagon

A képen a következők lehetnek: 3 ember, emberek hangszerrel, emberek színpadon és belső tér

A Vásárhelyi Forgatagon idén a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Operaház is jelen lesz egy-egy produkciójával – jelentették be szerdán a szervezők Marosvásárhelyen sajtótájékoztatón.

Augusztus 23. és szeptember 1-je között szervezik meg az erdélyi városban a 7. Vásárhelyi Forgatagot, amely az Összeköt minket jelszót kapta.

    Molnár Imola programfelelős elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Táncegyüttes augusztus 26-án fog fellépni a marosvásárhelyi Nemzeti Színházban a Táncrapszódia című produkcióval, a Magyar Állami Operaház a Gördülő opera program keretében mutatja be szabadtéri előadáson Gaetano Donizetti Szerelmi bájital című operáját.


    A programsorozaton fellép még Szilágyi Enikő egy sanzonesttel, népszerű művekből összeállított szimfonikus koncertet ad a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia zenekara. A fesztivál utolsó két napján a Kerekes Band és Keresztes Ildikó, illetve a Neoton szórakoztatja a közönséget.

    A szervezők idén Csicsergő udvarnak nevezik el a gyermek- és családprogramoknak otthont adó helyszínt, szintén újdonságnak számít, hogy lesz Sörudvar, ahol kisebb méretű szabadtéri klubkoncertek lesznek.

A képen a következők lehetnek: 2 ember, , mosolygó emberek, álló emberek, közeli és belső tér
    Portik Vilmos főszervező elmondta, hogy tárgyalásokat folytatnak a helyi polgármesteri hivatallal arról, hogy a kézműves vásárnak, illetve gyermek- és családi programoknak otthont adó helyszínt a marosvásárhelyi Ligetből a középkori várba költöztessék. Erről a következő hetekben születik várhatóan végleges döntés. 

A képen a következők lehetnek: 4 ember, álló emberek és gyermek
    A Forgatag arculatváltáson is átesik, hiszen a szervezők szeretnék, hogy bohémabb, vidámabb, élénkebb hangulatot tükröző grafikai elemek hirdessék a fesztivált.

A képen a következők lehetnek: 6 ember, , mosolygó emberek
    Portik hozzátette: elektronikus felmérést végeztek, amelyből kiderült, hogy a város magyar lakosságának 30 százaléka eddig minden évben részt vett a Forgatagon, a legtöbben, 78 százalék az esti koncerteken voltak jelen, második legnépszerűbb helyszín a kézműves vásár, harmadik a Borudvar.

A képen a következők lehetnek: 7 ember, emberek színpadon, táncoló emberek, álló emberek, cipők és belső tér

    A főszervező hozzátette: azt akarják, hogy még hangsúlyosabb marosvásárhelyi jelleget kapjon a fesztivál, amely fontos, hogy értékeket közvetítsen, ugyanis csak így tud saját identitással kitűnni a régióban szervezett más hasonló zenei, kulturális fesztiválok közül.

A képen a következők lehetnek: 4 ember, , mosolygó emberek, álló emberek és belső tér

Forrás: MTI/Magyar Nemzeti Táncegyüttes / Hungarian National Dance Ensemble

Ötven alkotó munkái a nemzetközi nemezművészeti kiállításon a Pesti Vigadóban

Ötven alkotó munkáit mutatja be a Napkelettől – napnyugatig című nemzetközi nemezművészeti kiállítás, amely szerdán nyílt meg a Pesti Vigadóban.

Képtalálat a következőre: „nemezművészeti kiállítás”

    A nemezművészek folytonos tanításra és tanulásra való törekvését emelte ki Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke a július 21-ig látogatható kiállítás megnyitóján.

Mint mondta, a nemezművészek mindig meg akarják ismerni az általuk még nem tapasztalt mintákat és technikákat, a világ újabb és újabb szegletébe utaznak, hogy felkutassák az új ismereteket, amelyeket megosztanak egymással és átadnak a fiatalabb nemzedéknek.

Vashegyi György lélegzetelállítónak nevezte a tárlat anyagát, amely véleménye szerint egyszerre népművészet és iparművészet, s őrzi a többezeréves hagyományt amellett, hogy kortárs is egyben.

Johanna Rösti, a Nemzetközi Nemezművészeti Egyesület (IFA) elnöke köszöntőjében emlékeztetett, hogy a kiállításon 50 alkotó, köztük 33 magyar és 17 külföldi szerepel.

A kiállítás központi részén látható a szervezők kérésére közösen elkészített nemez installáció. A negyven nemezzászlóból álló mű a világ nemezkészítői közötti 40 éves együttműködést fejezi ki – mondta el a tárlatot megnyitó Csáji László Koppány Kelet-kutató.

Képtalálat a következőre: „nemezművészeti kiállítás”
A nemezművészet újrafelfedezésének negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett tárlaton fali nemezek, művészeti objektumok, ruházat, kiegészítők és játékok láthatók, bemutatva a nemezben rejlő sokrétű művészi megjelenési formát és az ősi mesterség átalakulását.

Németország, Norvégia, Finnország, Svédország, Svájc, Hollandia, Kirgízia, Örményország, az USA, Japán, Magyarország, Erdély és Vajdaság művészei hagyományon alapuló, de mai, megújuló népművészeti és iparművészeti alkotásokat hoztak létre.

A kiállítást Vidák István textilművész, a Népművészet Mestere, az MMA rendes tagja és Nagy Mari textilművész, a Népművészet Mestere, az MMA nem akadémikus köztestületi tagja tervezte és rendezte.

MTI/MMA.hu/Jegy.hu/

Szülővárosában mutatták be Várady Tibor dokumentumregényét

A nagybecskereki Madách Amatőr Színház Irodalmi Színpadának szervezésében Várady Tibor legújabb kötetének bemutatóját tartották meg tegnap este a Toša Jovanović Népszínház kamaratermében.

A Mi történt Écskán? című könyv a budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg április elején, és a szerző a nagyapja iratai között talált több mint száz dokumentumot, amelyek Écskához kötődnek, és ebből készült a dokumentumregény.

A könyvbemutatón a szerző elmondta, hogy a Várady-hagyatékban rálelt a 20. század elején különösen érdekes, nagy perek dokumentumaira, amelyek nemcsak az európai lapokba kerültek be, hanem még a New York-i újságokban is helyet kaptak.

Az est moderátora Losoncz Kelemen Emese, a könyv szerkesztője volt, ő beszélgetett az íróval, jogászprofesszorral, és fény derült sok érdekes mozzanatra, amelyek az écskai uradalomban történtek, a dokumentumregény felfed a letűnt korról olyan fontos adatokat, amelyekkel máshol nem találkozhat a ma embere, az olvasó.

Kónya-Kovács Otília
 
A cikk eredetileg a vajna.hu oldalon jelent meg.

https://www.vajma.info/cikk/kultura/13344/Szulovarosaban-mutattak-be-Varady-Tibor-dokumentumregenyet.html

„A széthúzás önkéntes Trianon, inkább az összetartás vezéreljen bennünket!”

A trianoni békediktátumra és a nemzeti összetartozás napjára emlékeztek Királyhalmán

A nemzeti összetartozás napjának délvidéki központi megemlékezését minden évben Királyhalmán tartják. A kis faluvá csoportosuló tanyavilágot 1920-ban annyi más településhez hasonlóan kettévágta a trianoni határ. A helybeli Jézus Szentséges Szíve plébániatemplom kertjében 2012-ben elültetett almafa jelképezi a magyarság összetartozását.

Ma is a fa mellett tartották a csendes megemlékezést, amelyen részt vett dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete, dr. Babity János szabadkai magyar főkonzul, dr. Csige Gábor vezető konzul, mr. Hajnal Jenő, az MNT elnöke, illetve számos más közéleti személyiség.

Elsőként ft. Erhard Róbert esperes, tiszteletbeli apát, az újvidéki Mária neve templom plébánosa tartott szentmisét, majd Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség tanácselnöke mondott alkalmi beszédet.

– Egy olyan ország lett kegyetlenül feldarabolva, amely ezer éven át volt a bástyája a kultúrának és az európai civilizációnak – emlékeztetett Vicsek Annamária. – A magyarság számára nemcsak etnikai katasztrófa volt ez, hanem gazdaságtörténeti katasztrófa is, ami a gazdasági körzeten nyersanyag-lelőhelyeinek az elcsatolása és az infrastruktúra tönkretétele okozott. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egyetemeink, történelmi városaink elcsatolásával, az egyházi felekezetek szétzilálásával kulturális katasztrófát is eredményezett.

A Magyar Országgyűlés 2010-ben megpróbált erőt meríteni a trianoni tragédiából, és az áldozati szerep helyett a nemzeti összetartozás erősítését választotta, mondta Vicsek Annamária, majd az erről szóló törvény mondatait idézve így folytatta:

– „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja része az egységes magyar nemzetnek, amelyek államhatárok feletti összetartozása valóság, és egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” A magyar parlament ezáltal erőteljes üzenetet küldött a nagyvilágnak: a magyar nemzet egységes, összetartozik. Ugyanezt az üzenetet küldi a magyar kormány szakadatlanul az elcsatolt területeken élő nemzettársaknak. A gazdaságfejlesztés, a kultúra, a vallás, az oktatás támogatása terén nyújtott támogatás minden egyes forintja valójában az anyaország egy-egy jelzése, üzenete mifelénk.

Vicsek Annamária emlékeztetett, hogy a Fidesz és a KDNP volt az a két párt, amely előterjesztette a törvényjavaslatot, és e két párt támogatását továbbra is érezhetjük, ami abból is kiviláglik, hogy egy képviselői helyet biztosítottak a vajdasági magyarság képviselője számára az európai parlamenti választások listáján. A magyarság mindezt úgy hálálta meg, hogy tömegesen vett részt a választásokon, s szavazott a Fidesz-KDNP listájára.

– Szavazatainkkal értékeltük és megerősítettük az anyaország nemzetpolitikáját, alátámasztva, hogy egyek vagyunk, összetartozunk, a fontos nemzeti kérdések érdekében együtt állunk ki.

A beszéd folytatásában a tanácselnök elmondta, hogy a vajdasági magyarság nyíltan, emelt fővel ünnepelhet. Az MNT döntése által június 4-e ugyanis a vajdasági magyarság jeles napja.

– A hagyomány szerint immár kilencedik éve a trianoni békeszerződés aláírásának időpontjában egyszerre kondulnak meg a harangok Szarvason, a történelmi Magyarország földrajzi középpontján, illetve az utódállamok egy-egy településén, köztük Királyhalmán. A magyar nemzet határokon átívelő egységét erősíti meg az is, hogy e települések templomainak kertjében almafa csemetéket ültettek 2012-ben. Az almafa a közös múltat szimbolizálva a termékenységet is jelenti, ami a nemzeti megmaradás záloga. A vajdasági magyarok így járulnak hozzá az egyetemes magyar nemzeti összetartozáshoz, a Kárpát-medencében együtt élő népek kölcsönös megértésén és együttműködésén alapuló békés jövőjéhez.

Vicsek Annamária arra intett mindenkit, hogy tanulnunk kell a múltból, s úgy kell élnünk, hogy tetteink erősítsék a vajdasági magyarságot.

– A tétlenség helyett a cselekvést, a tevékenységet válasszuk. A közöny helyett az elkötelezettség, a tenni akarás és a tettre készség mellett döntsünk! Ne tetézzük a kívülről ránk erőszakolt bajt viszálykodással! A széthúzással mi magunk is önkéntes Trianont hajtanánk végre. Ehelyett inkább az összetartás vezéreljen bennünket!

Az ünnepi beszéd után a királyhalmi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és a helybeli általános iskola alkalmi műsorára került sor Adósunk Európa címmel.

Németh Ernő
 
A cikk eredetileg a Vajdaságma Délvidéki Hírportál oldalon jelent meg.
 

https://www.vajma.info/

Vásárosnaményban a Rákóczi-főiskola kórusa

Szerkesztő: Csurman-Puskás Anikó

Ifjúsági kórustalálkozón lépett fel a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kórusa Vásárosnaményban május 30-án. A találkozót Vásárosnamény várossá avatásának 40. évfordulója és a nemzeti összetartozás napja alkalmából rendezték meg. Az esemény a Lónyay Baptista Szakgimnáziumban és Szakközépiskolában zajlott a Balázs József Városi Könyvtár és Művelődési Központ szervezésével.

A rendezvényt Filep Sándor, Vásárosnamény polgármestere nyitotta meg, ezután a kórusok produkciói következtek. A fellépők között két kórus Magyarországról érkezett – Pestszentlőrincből a Vörösmarty Leánykar, Nyíregyházáról a Vasvári Pál Gimnázium Kórusa –, kettő pedig a határon túlról – Kárpátaljáról a beregszászi főiskola kórusa, Erdélyből a margittai Horváth János Elméleti Líceum Kórusa. A csapatok repertoárja változatos volt: régi és új feldolgozásokat is hallhattunk magyar és idegen nyelven.

Főiskolánk kórusának előadásában két Jagamas János-feldolgozás (Szivárvány havasán és Anyám, anyám), Balázs Árpád Kikeleti napköszöntője, végül Daróci Bárdos Tamás Üszküdárá című műve hangzott el Kiss Julianna karnagy vezetésével.

A barátságos összejövetel után a főiskola kórusának programja sétahajózással folytatódott a kanyargó Tiszán, amelynek az időjárás is kedvezett. A nap végén a vásárosnaményi Szilva Termál- és Wellnessfürdőben pihent a kis csapat.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kórusa

A cikk eredetileg a Kárpátalja.maweboldalán jelent meg.

Arra készülök, hogy az erdélyi híveket papként szolgáljam

Kovács Szabolcs (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)

A gyergyóditrói Kovács Szabolccsal, a Gyulafehérvári Főegyházmegye diakónusával a csíksomlyói kegytemplomnál beszélgettünk világnézetéről, erdélyi származásáról és a katolicizmusról.

A fiatalember jelenleg Rómában a pápai Gergely Egyetem tanulója, és papnövendék társaival a német-magyar kollégiumban lakik. 2018. október 10-én szentelték diakónussá Rómában, a Szent Ignác-templomban, és készül a július 7-i felszentelésére.

Mi a jelentősége Ferenc pápa erdélyi látogatásának?

Ferenc pápáról a híveknek az az első benyomásuk, hogy emberközeli. Emellett pedig ő a világ egyházának a szimbóluma. A látogatása azt mutatja meg, hogy az egyház egy nagyszerű dolog, ami nemcsak Erdélyből, Romániából áll, hanem egy olyan krisztusi közösség, ami a jót képviseli. A pápa is ezt szorgalmazza, amikor arra kéri a híveket, hogy járjunk együtt. Úgy, hogy érezzünk együtt a világegyházzal, lássuk a világegyház problémáit, azonban picit tekintsünk túl a falainkon és az összefüggéseikben lássuk meg azokat a válaszokat, amelyek a helyi kérdésekre és problémákra is érvényesek.

Milyen jellegzetességei vannak az erdélyi katolicizmusnak?

Szerintem minden egyes katolicizmusnak megvan a maga sajátossága, nekem nagy örömöm volt ezt megtapasztalni a német-magyar kollégiumban, ahol most már negyedik éve lakom. Ott tizennégy országból és ötvennégy egyházmegyéből vagyunk növendékek, tehát a sokszínűség és a különböző gondolkodásmód is jelen van. Mégis van, ami egybeköt minket, mégpedig az, hogy a papságra készülünk. Úgy gondolom, a katolicizmussal is ugyanez a helyzet, tehát mindenhol picit másképpen élik meg a krisztusi evangéliumot, de maga Krisztus igazsága mindenhol ugyanaz marad.

Csíksomlyó (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)

Mennyivel másabb az Ön mentalitása, az erdélyi gyökerekből való származása a kollégium egyéb, nyugat-európai országokból való papnövendékeinél?

Bennem neveltetésemnél fogva erős a magyarságtudat, ez az enyém, ez a sajátom. Ettől nem vagyok jobb nyugati társaimnál, viszont pont emiatt nem tudnám magam elképzelni papként például nyugaton, vagy akár Magyarországon, vagy más egyházmegyékben. Azt érzem, hogy azért kell itt papként szolgálnom, mert itt lakik az én népem, én csak őket tudom igazán megérteni. Ez az, ami számomra mindig erős kötődést ad. Hiába tanulok 2200 kilométerre a saját egyházmegyémtől és a szülőfalumtól, mégis arra készülök, hogy nem mást, hanem őket szolgáljam.

Csíksomlyó miért érinti meg ennyire a híveket?

Csíksomlyó nagyon sokat jelent az összmagyarság számára. Véleményem szerint viszont az egész katolicizmusnak fontos nemzettől és hovatartozástól függetlenül, merthogy a Szűzanya mindig a kegyelmes anya, aki segít a gyermekeinek Istenhez jutni. Mindig a közbenjárásáról biztosít minket. Ezért egy sokat szenvedett nép életében nagyon jól jön egy közbenjáró, akire mindig számítani lehet. Emiatt ennek a kegyhelynek nagy a múltja és biztosan nagy lesz a jövője is.

Gyülekező zarándokok (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)

Milyen lelkiség vezeti a vándort, aki vállalja a fizikai kihívást?

Maga a zarándoklat egy nagyon érdekes kifejezés. Valahova zarándokolni, az elsősorban azt jelenti, hogy valahova lelkiekben megérkezni. Tudjuk, hogy az ember test és lélek, ezért a test együttműködik a lélekkel és fordítva. Néha jó az, hogy az ember gyalogosan, vagy valami áldozatot hozva ér el egy bizonyos célt. Ez nem önostorozás, önsanyargatás akar lenni, hanem egyfajta rákészülés egy bizonyosfajta lelki élményre, amit nem kaphat meg az ember egy másik embertől.

Tegnap beszélgettünk az édesanyámmal erről, hogy kétéves korom óta járok a csíksomlyói búcsúra, azonban a tanulmányaim és a távolság miatt az elmúlt két évben nem tudtam eljönni. Érdekes tapasztalat a számomra, hogy mennyire rányomta a bélyegét az egész évemre az itthoni búcsú lelkiségének a hiánya. Az életem részévé vált a csíksomlyói búcsú, hogy eljöjjek a Szűzanyához.

A Csíksomlyói kegytemplom és a Szent Antal kápolna (Fotó: Hideghéthy/Felvidék.ma)

Ferenc pápa látogatását többen a román diplomácia sikerének könyvelik el. Véleménye szerint ezek a felvetések beárnyékolják ezt a történelmi eseményt?

Többször volt lehetőségem Ferenc pápával személyesen beszélgetni, ezért erre a kérdésre az ő személyiségéből áradó feleletet tudok adni. Azt mondta nekem, többször megerősítve, hogy vannak a törvények és vannak az emberek. Arra biztat, hogy először mindig az embert lássam és utána a törvényt. Az itteni konfliktusok pedig generált problémák. Az emberek jól tudnak együtt élni, erre késztetni kell őket. Az egyháznak is ez a feladata, hogy az evangélium igazságát képviselje, mint az interjú elején mondtam, tekintsünk túl ezeken a falakon, ne siránkozzunk, ne keseregjünk, ne azt nézzük, ki van ellenünk. Próbáljunk ettől eltekinteni, azt nézzük, hogy olyan világesemény részesei lehetünk holnap, ami itt, Erdélyben soha nem volt. Próbáljuk ezt zarándoklatként, egymás keresztény testvéreiként megélni, ne csak nemzeti hovatartozásként.

Az interjú  eredetileg  a Az első szlovákiai magyar hírportálweboldalon jelent meg.

Képzeld el, hogy egy reggel arra ébredsz, hogy az életed egy idegen országba került…

Képzeld el, hogy 1920. június 4-e van, és reggel arra ébredsz, hogy az ágyad, a házad, a kerted, a falud, egy idegen országba került. Kimész az udvarra, valójában ugyanazt a dombot látod, ugyanúgy csiripelnek a madarak, az utcán ugyanazok a palócok jönnek szembe veled, a véreid… Látszólag semmi nem változott, nem is érted igazán.

Aztán jönnek a városból a faludba. Azok jönnek, akiket ismersz, hiszen a vásártéren, a losonci Búza téren ők is vettek az árudból mindig. Ropogós, Ipoly menti káposzta, paprika…dicsérték mindig, törve a magyart.

Akkor barátságosak voltak. Most már nem azok. Leveszik a falutáblát és átnevezik a faludat.

Holnaptól nem Rimóc, vagy Hollókő, vagy Ipolytarnóc a falud neve, hanem például Rimóc helyett Jánosíkovo (mint ahogyan lett Párkányból Stúrovo), vagy Hollókő helyett Krkavec nad Kamenyom, Ipolytarnóc helyett meg Ipelyszká Nová Vesz.

Még viccesnek is mondanád, de amikor a városiak kiragasztanak egy fehér lapot a kocsma falára, akkor az már nem tréfa. Felhívás van a nagy fehér papíron.

Ha megtagadod a magyarságod, és holnaptól szlovák leszel, akkor megkönyörülnek rajtad. Ha nem, akkor felpakolnak marhavagonokba és elvisznek Csehországba rabszolgamunkára.
Képzeld el, hogy te megtagadod.

Képzeld el, hogy másnap már utazol a hidegben a vasúton a marhavagonban és a beteg nagymamád útközben meghal a vagonban, és még eltemetni sem tudod.

Valamelyik állomáson, félúton ki kell tenned a kővé fagyott nagymama testét és a vonat megy tovább. Képzeld el, hogy azóta sem tudod, hová temették a nagymamádat. Csak az emléke marad…a friss meleg tej, amit kiöntött a bögrédbe, mielőtt iskolába indultál.
Képzeld el, hogy így viszik el a szomszédodat és te is rettegsz, hogy mi jöhet még…

Képzeld el, hogy kissé több a vagyonod, mint a többségnek. Nagygazda vagy. A városiak szemet vetnek a vagyonodra és azt mondják neked, pakolj magyar! Pakolj innen! Mától ez nem a te házad, nem a te hazád. „My sme tu doma!” – kiabálják a magyaroknak, azaz, Mi vagyunk itthon! Mi parancsolunk, tehát ti takarodjatok, az Ipolyon túlra, Magyarországra!
Képzeld el, hogy ez megtörténhetett volna a te családoddal is.

Részlet Kucsera Márta, egykori kalondai lakos „Családi történet” című könyvéből:

„Losoncra kellett bevinnünk az ingóságainkat, mert ott vagonírozták be a kitelepített családokat, a vasútállomáson. Másnap 7 óra körül elindult velünk a szerelvény. Kértük a mozdonyvezetőt, hogy a kalondai állomásnál majd lassítson. Hát egy pillanat volt az egész. Csak annyit láttunk, hogy az egész állomás tele volt emberekkel a faluból, és mindenki fehér zsebkendőt lengetett. A vagonajtó olyan 20 centire volt nyitva, nagymama térdelt a padlón, anyuék és mi fölötte álltunk… Aztán eltűnt az állomás, a falu és mi csak zokogtunk…”

Képzeld el, hogy tilos magyarul beszélned a szülőföldeden. Bűnös vagy! Te és a családod, a falud, a szomszéd falu is. Kollektíven bűnösök vagytok, mert magyarok vagytok. Mert csak!

Képzeld el, hogy már 1968 van. Szocialista forradalom van Csehszlovákiában, szabadabb lehetsz te is egy kicsit, de Losoncon is szabadabbak lehetnek az anno, fehér lapokat kiragasztók felnőtt gyerekei is, és nagy szlovák szabadságukban elkapják azokat, akik magyarul szólnak a losonci utcán, vagy a kocsmában. Lefogják, kopaszra nyírják, megverik és megalázzák őket a szlovákok.

Képzeld el, hogy már 1989 van. Újra csak forradalom, és újra csak szabadság! Szabadabb lehetsz te is! De szabadabbak lehetnek az anno fehér lapokat kiragasztók unokái is, és nagy, szlovák szabadságukban ellened uszítanak, mert magyar vagy és mert még mindig itt vagy!

És államot szerveznek maguknak, amiben neked nincs helyed! Megtűrt vagy, másodrendű, leszűkített jogokkal. Elviselnek.

És te szervezkedsz, hogy védd magad, de képzeld el, hogy a legjobb barátod már feladja. Már nem akar tovább magyar lenni. Szlovák lesz. Nem akar harcolni egész életében, hiszen azt sem tudja, hogy hol a dédnagymamája sírja. Nem is ismeri már a Magyarországra deportált családtagjait, egykori rokonait sem.

Átgondolta, és úgy döntött, hogy már nem éri meg tovább magyarnak lenni. Nagy rajta a nyomás a munkahelyén is. Gúnyolják, lenézik. Döntött: szlovák lesz. A kisfia is. Aki majd szlovák történelemkönyvből tanulja, hogy a barbár magyarok ezer évig elnyomták a galamblelkű ősszlovákokat.

Képzeld el, hogy egy szép napon a saját udvarodban ez a gyerek majd azt mondja neked: kurva magyar.

Igen, mert ezt plántálták az agyába. Pici adagokban, de módszeresen. Képzeld el, hogy görcsbe rándul a gyomrod, mert ő a gyerekkori barátod fia, a csehországi sínek mellett valahol elhantolt nagymama ükunokája.

***

Képzeld el, hogy ez történik velünk, határon túli, felvidéki magyarokkal már 1920 óta.
Képzeld el, hogy ez veled is megtörténhetett volna, hiszen mi az a pár centiméter a térképen, egy falu ide, egy város oda… Képzeld hát el, hogy ez az életünk.

Nem, nem látszik rajtunk sem seb, sem betegség. Látszólag jól megvagyunk, egészségesen, vidáman, sokszor együtt veletek, itthon, vagy nálunk, otthon.

De tudnotok kell, hogy betegek vagyunk.

Leprásak! Az élő hús rohad le rólunk már 99 éve, leesik a mutatóujjunk, a fülünk, és irtózatos lelki kínok között fogy el a nemzettestünk.

1920-ban több mint egymillió magyar került az akkori Csehszlovákiába. Mára 450 ezren maradtunk. A többi, mind-mind lerohadt, elhalt bűzös húsdarabként végezte. Ezt hívja a lelketlen statisztika nemzetváltásnak, vagy asszimilációnak.

És most ne képzelődj, most nézz ránk!
Mi még itt vagyunk, mert hívtatok.
Ti, anyaországi magyarok, akik 2010 óta fogjátok a kezünk.

Nem mint esendő, szerencsétlen betegnek, hanem mint társnak, testvérnek.
Határtalanul azon dolgoztok, hogy megmaradjunk. Testvértelepülések láncolata, határon átnyúló együttműködések sora, vállalkozóinknak, magyar szervezeteinknek az anyaországból való támogatások százai bizonyítják, hogy fontos a számotokra a megmaradásunk.

De tudnotok kell, hogy mi sem vagyunk restek. Több tízezer felvidéki magyar vállal munkát Magyarországon, gyarapítja a Kismagyarország gazdaságát. Ezt azoknak üzenjük, akik azt kiabálják, hogy milyen jogon támogatja a Magyar Kormány ennyire intenzíven a határon túli magyarságot. Bár nekik üzenni bármit is fölösleges, számukra mi mindig is idegenek leszünk.

Ezért is elemi érdekünk a magunkfajtáknak, hogy határtalanul összefogjunk, mert meg kell őriznünk azt a nemzeti egységet, amely 2010 óta egyre erősebb. Meg kell fognunk egymás kezét, határon át, hogy érezzük – mi palócok különösképpen –, hogy egy vérből vagyunk.

Tavaly ilyenkor felállítottuk azt a keresztet a Kalonda – Ipolytarnóc határon, amelyet 75 településről adományozott faanyagból ácsoltunk össze. A 75 darab fából 71 darab palócföldi és a Kárpát-hazából, 4 darab pedig kanadai és a svédországi magyaroktól, illetve szicíliai és galíciai testvértelepüléseinktől való.

Rengeteg szalagot lenget rajta most is a nyári szél… Az a hely – mint ez is itt –, egy szimbolikus emlékhely, ugyanis attól a helytől, ahol a kereszt áll, lett 1920-ban elválasztó határfolyó az Ipoly, és ott haladt át a vasúton az a szerelvény is, amelynek ajtajában zokogtak a Losonc környéki falvakból kitelepített palócok.

Ehhez a kereszthez, a határra hívunk nagy szeretettel újra benneteket július 19-én, péntek délutánra, hogy egy olyan élőláncot alkossunk Kalonda és Ipolytarnóc között, amely egy erős és látványos szimbóluma lesz az összefogásunknak. Tavaly több mint 500-an állították a keresztet a helyszínen, az idén több ezren leszünk Kalondán, és arra kérlek, biztatlak benneteket, hogy támogassátok a palócok élőláncát a határon, mert szükségesek az olyan rendezvények, amelyek biztatást adnak a határ menti kis falvakban egyre csak fogyó magyaroknak, hogy igenis, még mindig sokan vagyunk és közösen erősek és sikeresek vagyunk!

A képzelőerő gondolatokat szül, és a gondolat, kellő tenni akarással párosulva megelevenedik.

Végezetül hát képzeld el, hogy a történelem nem ért véget és igaz, amit a költő leírt, miszerint „a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint”.

Képzeld el, hogy mindez nem is képzelgés, hanem valóság. A mi közös, palóc-magyar életünk, itt a Kárpát-hazában, amely a mi közös jövőnk!

Köszönöm, hogy együtt emlékezhettünk veletek, önökkel.

(Elhangzott a salgótarjáni trianoni megemlékezésen, 2019. június 4-én)

Az első szlovákiai magyar hírportál